Hírlevelek
Regisztráció
Csontritkulás felmérés

A vércukorszint

2004.09.01.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Kiss Éva

 HáziPatika.com

A cukorbetegség lényege, hogy rendellenesen megemelkedik a vér cukorszintje, mert az ennek fenntartásáért felelős hormont, az inzulint a szervezet nem termeli kellő mennyiségben vagy nem használja megfelelő módon.

A vércukorszint zavarai

A hasnyálmirigy mirigyállományában elszórtan apró sejtcsoportok ezrei találhatók - az úgynevezett Langerhans-szigetek -, itt termelődik az inzulin. Étkezés után, amint az emésztőrendszer megkezdi a munkáját, a vér cukorszintje emelkedni kezd. A Langerhans -szigetek sejtjei érzékelik ezt az emelkedést és fokozzák az inzulintermelést. Ez a hormon arra készteti a szervezet sejtjeit, hogy vegyék fel a szőlőcukrot és így csökkentsék normális szintre a vér cukortartalmát. Ha a folyamatban zavarok keletkeznek, cukorbetegség alakulhat ki.
A vércukorszint emelkedésének fokozatai a következők:
A vércukorszint normálisan 3,9-6,1 mmol/l között mozog éjszakai koplalás után.
Emelkedett éhomi vércukorszintről beszélünk, amikor az éhomi vércukorszint enyhe emelkedettséget mutat, 6,1-6,9 mmol/l, de a cukorterhelési vizsgálat 2 órás értéke (vagyis cukrot tartalmazó folyadék ivása után 2 órával) a normál tartományon belül marad.
A csökkent glukóztolerancia (cukortűrő képesség) olyan anyagcsere-állapot, amely a normális és a diabeteszes között helyezkedik el. Az éhomi vércukorszint enyhén emelkedett lehet, 6,0-7,0 mmol/l, a cukorterhelési vizsgálat eredménye 7,8-11,0 mmol/l közé esik. Az esetek egy részében állandósul ez az anyagcserehelyzet, illetve 4-7%-ban átbillen cukorbetegségbe. Az állapot rizikófaktort jelent szív- és érrendszeri katasztrófa állapotokra.
Kialakult cukorbetegség esetén mind az éhomi vércukorszint (>7mmol/l), mind a 2 órás terhelés végeredménye (>11,1mmol/l) a kóros tartományban helyezkedik el.
A vércukorszint kényes egyensúlya felborulhat a másik irányba is: a hipoglikémia olyan állapot, amelyben a vércukor szintje rendellenesen alacsony. Okozhatja ezt a rosszul beállított inzulinpótlás is, amely adott esetben túl nagy mértékben csökkentheti a vércukorszintet. Hipoglikémia előfordulhat olyankor is, ha a beteg nem eleget vagy nem időben eszik, vagy evés nélkül túl sokat mozog. Az alacsony vércukorszintet gyorsan kell kezelni, mert súlyos következményei lehetnek. Az első tünetek (hirtelen fellépő erős éhségérzet, fejfájás, szorongás, remegés, zavartság, kóma) jelentkezésekor a betegnek cukrot kell fogyasztaniuk, nehogy a vércukor hiánya megtámadja az agyat.

A vércukorszint szabályozása

Az I-es típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy nem tud inzulint termelni, így a megfelelő cukorszint beállítása csak inzulinpótlással lehetséges. Mivel az inzulin a gyomorban elroncsolódik, pótlása injekcióval vagy pumpával, bőr alá juttatva történik.
Az inzulin három alapvető formában kapható, különböző hatósebességgel és hatástartammal. A rövid hatástartamú inzulin, pl. a kristályos inzulin a leggyorsabban és legrövidebb ideig ható. Az inzulinnak ez a fajtája 20 percen belül kezdi el csökkenteni a vércukorszintet, legnagyobb hatását 2-4 órán belül éri el és 6-8 óráig tart. A gyorshatású inzulint általában a napi több injekciót kapó betegekben alkalmazzák, az injekciót 15-20 perccel étkezések előtt adják be. A közepes hatástartamú inzulin, mint a cink-inzulin, vagy izofán inzulin szuszpenzió, 1-3 órán belül kezd hatni, legnagyobb hatását 6-10 órán belül éri el, és 18-26 óráig hat. Az inzulinnak ezt a típusát használják reggel, hogy lefedjék a nap első felét, vagy este, hogy inzulinnal lássák el a beteget az éjszaka folyamán. A hosszú hatástartamú inzulin hat órán keresztül nagyon kicsi hatást fejt ki, de 28-36 órán át fedezi az alap inzulinszükségletet. A választás, hogy melyiket használják, önállóan vagy kombinálva adagolják, attól függ, milyen mértékben képes a beteg kontrollálni a vércukorszintjét, illetve hogy annak szintje mennyire stabil a nap folyamán.
A II-es típusú cukorbetegségben a beteg állapota lehetővé teheti a szájon át szedett vércukorszint-csökentő szerek alkalmazását is. Ezek a szulfonilurea csoportba tartozó szerek ugyanis úgy csökkentik a vércukorszintet, hogy több inzulin felszabadítására serkentik a hasnyálmirigyet és növelik annak hatásosságát.
A szájon át szedhető szerek egy másik fajtája, a metformin nem hat az inzulin felszabadítására, viszont növeli a szervezet érzékenységét saját inzulinjára. Az orvos felírhat metformint egyedül, vagy egy szulfonilurea származékal együtt. Egy további gyógyszer, az akarbóz a szőlőcukor felszívódásának késleltetésével hat a bélben.
A szájon át szedhető vércukorszint-csökkentő gyógyszereket általában olyan II-es típusú cukorbetegeknek írják fel, akiknél a testmozgás és a diéta nem képes megfelelően csökkenteni a vércukorszintet. Ha ezekkel sem szabályozható eléggé a vércukorszint, szükség lehet inzulininjekcióra, ezt önmagában, vagy a szájon át szedett szerekkel kombinálva alkalmazzák.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések

Szolgáltatások


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések