Hírlevelek
Regisztráció

Alkoholizmus tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Hegedüs Éva   |   Lektor: Dr. Ormay István

Rövid leírás

(másnéven: Alkoholfüggőség)

Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak.

Előfordulás

Magyarországon kb. 800.000-1.000.000-ra tehető az alkoholbetegek száma. Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elő, a férfi/nő arány 4:1, azonban kutatási adatok szerint ez az arány lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat. A női és a fiatalkori italozás egyre gyakoribb. Nőkön az alkoholfogyasztással járó károsodások hamarabb alakulnak ki, amely koraibb fázisban teszi lehetővé a kezelésüket. Napi 20g -férfiaknál 40g- tiszta alkoholnak megfelelő alkohol fogyasztásakor lényegesen nő az alkoholbetegség és szövődményeinek kockázata. A típusos kezdet 16-30 éves korra tehető.

Okok

Az alkoholizmus kialakulásában több tényező együttes szerepét kell megemlítenünk.

Genetikai komponensek szerepét jelzi, hogy családvizsgálatok az alkoholizmus tekintetében halmozódást mutattak ki az alkoholisták családjaiban. Ezekben a családokban magasabb az alkoholizmus előfordulási gyakorisága, kb. négyszer gyakrabban fordul elő az alkoholisták vérszerinti gyermekeinél, mint nem alkoholbetegek gyermekeinél. Az alkohol anyagcseréjében és a központi idegrendszer alkoholra adott válaszaiban a genetikai tényezők döntő szerepe csaknem biztos. Meghatározott öröklésmenet azonban nem bizonyítható. Az alkoholra adott reakciókban mutatkozó genetikai eltérés talán legismertebb példája egyes ázsiaiak (pl. kínaiak, japánok, mongolok) fokozott érzékenysége az alkoholra, mely kellemetlen testi reakciókban is megnyilvánulhat pl. arcpirulás, émelygés, szapora szívverés érzés, szédülés; s ez akár "visszatartó" szerepet is játszhat az alkoholizmussal szemben. Ebben az esetben az alkohol anyagcsere zavarát az alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehid-dehidrogenáz (ALDH) enzim nem vagy kevéssé működő formái okozzák.

A neurobiológiai elmélet szerint az agyi jutalmazó rendszer és az alkoholizmus kialakulása között kapcsolat tételezhető fel, melynek kutatása során több neurotranszmitter (az idegsejtek között információt közvetítő vegyületek) szerepe is felmerült (pl. dopamin, szerotonin, endogén-opiát rendszer). Az alkoholmegvonásos tünetek kialakulásában a GABA (gamma-aminovajsav) szerepét hangsúlyozzák.

Pszichodinamikai tényezők tárgyalásánál bizonyos személyiségvonások gyakori előfordulását említik (pl. magányosság, félénkség, gyanakvó, bizalmatlan, szorongó személyiség, depresszióra való hajlam, erőteljes emocionalitás, ellenséges és akár önpusztító indulatosság, bűnöző magatartás).

Társadalmi-szociokultúrális tényezők is hatnak az ivási szokásokra, a következményes viselkedésre. A közösség ivási szokásainak szerepét mutatja, hogy az iszlám népesség (Szíria, Szaúd-Arábia) az alkoholizmust illetően a legkevésbé érintett, míg más országokban (pl. Oroszország, Írország) nagyon magas az alkoholizmus előfordulási gyakorisága. A családi háttér, ill. az a környezet, ahol az egyén felnőtt, fontos szerepet játszik az alkoholizmus kialakulásában, alkoholisták esetében az előzményekben gyakori pl. a szétesett család, a megromlott kapcsolat a szülőkkel, családi konfliktusok. A tanulás is szerepet játszhat az alkoholizmus kifejlődésében, hiszen a gyermekek igyekeznek követni szüleik ivási szokásait. A gazdasági és a munkahelyi helyzet, a társadalmi változások szintén jelentős tényezők. Bizonyos foglalkozások esetén pl. vendéglősök, bárpultosok, pincérek, szeszipari dolgozók (főleg ha részt vesznek a sör-, bor- és égetettszesz-termelésben), sokkal gyakoribb a mértéktelen ivás és az ebből adódó egészségkárosodás, mint az átlaglakosság körében, mivel ebben a szektorban az alkohol fogyasztás megítélése kedvező és bőségesen rendelkezésre áll.

Tünetek és diagnózis

Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholistát a hozzászokás és a függőség jellemzi, és ezenkívül az ivási szokásai is jellegzetesen átalakulnak. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik.

Lelki tünetek: Sóvárgás, azaz ellenállhatatlan vágy az ivásra. Kontrollvesztés, azaz a további alkoholizálás a kialakuló szövődmények, a kifejezett tiltás, az életvezetés törése ellenére is folytatódik. A beteg az első pohár után nem tud megállni, kényszeresen iszik tovább. Mindezek hozzájárulnak, hogy az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki a beteg életében. Személyiségváltozás, mint például ingerlékenység, hangulatváltozások és ezek által vezérelt kritikátlan megnyilvánulások, esetenként agresszivitás. A folyamat előrehaladásával az intellektuális funkciók is hanyatlanak.

Szociális tünetek: A gyakori ittasság képtelenné teszi az egyént a munkára és a társadalmi beilleszkedésre. Gyakran a házasság ill. párkapcsolatok felbomlásához és indokolatlan munkahelyi hiányzásokhoz, teljesítménycsökkenéshez, majd elbocsátáshoz vezethet. Az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki.

Testi tünetek: A lelki és szociális károsodásokkal párhuzamosan jönnek létre a testi károsodások, melyek gyakorlatilag az összes szervre kiterjedhetnek.

Az arcon apró hajszálér-tágulatok, néha borvirágos (vöröses) arc jelenhet meg. Súlyos esetben a májzsugor következtében kialakuló úgynevezett csillag-naevusokat észleljük a hasfal és a mellkas bőrén. A gyomor-béltraktus gyakran érintett, kellemetlen szájszag, gyulladásos tünetek lehetnek jelen. Gyakori a gyomorhurut, gyomorfekély, ennek következtében hányinger, hányás, gyomorfájás, étvágytalanság jelentkezhet. Szövődményként hasnyálmirigy gyulladás is felléphet, mely a szénhidrát anyagcsere zavarához, cukorbetegséghez is vezethet. A rossz táplálkozás és felszívódás következtében különféle hiánybetegségek, ioneltérések léphetnek fel. Szinte valamennyi alkoholbetegen kialakul a máj zsíros beszűrődése, a máj megnagyobbodik. Az alkoholisták kb. 10%-ában májcirrhosis (májzsugor) fejlődik ki. A nyelőcső alsó részének vénatágulatai végzetes kimenetelű vérzés forrásai lehetnek. Az ajak-, nyelv-, gége-, nyelőcső, gyomor-, máj- és hasnyálmirigyrák gyakorisága emelkedett alkoholbetegekben. A szívizom is érintett lehet az alkohol közvetlen szívizom károsító hatásának következtében, ez a szív megnagyobbodásában és szívelégtelenségben nyilvánul meg. Az alkohol a magasvérnyomás-betegség kialakulásának egyik kockázati faktora is. Az alkohol az idegrendszert is károsítja, így érzészavarok jelenhetnek meg (polyneuropathia), melyek gyakran kesztyű- és harisnyaszerű eloszlásban lépnek fel. Gyakori tünet a kézremegés, járászavar, agyi sorvadás, szellemi hanyatlás ill. emlékezetzavarok. Az alkoholizmus hosszú távon potenciazavarokhoz is vezethet.

A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különböző testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz, gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Ilyenkor a jelentkező tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelőzmény (nemritkán hozzátartozók beszámolója alapján) és különböző vizsgálatok együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában (emelkedett májenzim értékek, pl.: gamma-GT, GOT, GPT szint, emelkedett vörösvérsejt térfogat /MCV/ és triglicerid szint, EKG-eltérések).

Kezelés

A betegek zöme gyakran csak valami kényszerítő helyzet hatására keresi fel az orvost (pl. szövődménnyel járó részegség, alkoholfogyasztással kapcsolatos baleset, sérülés, betegség, vagy szociális-munkahelyi-családi probléma. Fontos a betegek kezelésre való motivációjának kialakítása, a beteggel el kell fogadtatni a kezelés szükségességét ami gyakran nem egyszerű feladat.

Az alkoholizmus kialakulása több tényező együttes hatásának következménye, tünetei, szövődményei sokfélék lehetnek, éppen ezért a kezelés is komplex kell legyen. A kezelésnek magában kell foglalnia az alkoholfogyasztás következtében kialakult testi károsodások kezelését, az esetleges alkohol megvonási tünetek mérséklését, valamint pszicho-szocioterápiát, rehabilitációt.

Az alkoholfogyasztás abbahagyását követően megvonási tünetek jelentkeznek (fokozott izzadás, végtagremegés, nyugtalanság, vérnyomás-emelkedés, szapora szívverés, hányinger, esetenként epilepsziás görcsrohamok), mely gyógyszeres kezelést igényel. Súlyos esetben delírium tremens alakulhat ki (részletesen lásd a delírium tremens címszó alatt). A gyógyszeres kezelés során általában benzodiazepineket (nyugtatószereket), antiepileptikumokat (görcsrohamok megelőzésére), nagy dózisú B-vitaminokat alkalmaznak leggyakrabban, emellett fontos a megfelelő táplálék és folyadékbevitel.

Ezen időszak lezajlását követően a kezelésben a rehabilitáció, utógondozás kerül előtérbe, melynek célja az absztinencia (alkoholmentes életmód) fenntartása, és a visszaesések megelőzése. Az alkoholbetegek kb. kétharmadában más pszichiátriai zavar is fennáll (pl. hangulat- és szorongásos zavarok), melyek gyógyszeres kezelést igényelhetnek. A rehabilitáció és utógondozás során különféle pszichoterápiás eljárásokat alkalmaznak, pl. támogató, csoport- és egyéni pszichoterápiák, magatartásterápiák.

Ma már létezik az alkohol iránti vágyat mérséklő gyógyszer is, mely segíthet a visszaesések kivédésében. Ezzel szemben egyre inkább háttérbe szorul a korábban elterjedten alkalmazott, úgynevezett averziót okozó gyógyszer használata, mely ismételt alkoholfogyasztás esetén kellemetlen testi tüneteket okoz.

Önsegítő szervezetekbe, pl. a Névtelen Alkoholista mozgalomba (Alcoholics Anonymous, AA) való bekapcsolódás szintén segítheti az alkoholbetegek rehabilitációját. Ezekben a csoportokban a gyógyult és nem gyógyult alkoholbetegek közösen megbeszélik gondjaikat és egymást segítik.

Napjainkban a járóbetegellátás, a megelőzés és a rehabilitáció jelentősége fokozódott.

Gyógyulási esélyek

Az alkoholizmus a mai terápiás módszerekkel jobb eséllyel gyógyítható, mint évekkel ezelőtt. A legnagyobb gyógyulási esély a gyógyszeres és pszicho-szocioterápiás kezelések kombinált alkalmazásával érhető el. Hosszútávú nemzetközi kutatások azt találták, hogy az alkoholbetegek kb. 8-39%-a absztinens lesz, 46-87%-a viszont visszaesik, alkoholfüggő marad. 0-33%-uk kontrollált ivóvá válik.

Kategória: Pszichiátriai betegségek

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

16686Kérdezzen Ön is!

Kapcsolódó címtárak

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag