A Bécsi Állatorvosi Egyetem kutatói annak akartak utánajárni, vajon ebek és ebtartók között is létezik-e az a fajta kapcsolat, amit az embereknél biztonságos kötődés néven ismer a szakirodalom. Ez a fajta kötődés teszi képessé a kisgyerekeket arra, hogy biztonsággal el merjék hagyni szüleiket hosszabb-rövidebb időre, hiszen tudják, hogy ha visszatérnek, ott fognak várni rájuk.
A kutyák mindhárom helyzetben jutalomfalatokat kaptak, ha ügyesen oldottak meg egy-egy feladatot.
A szakemberek megállapították, hogy abban az esetben, ha a gazdi nem volt jelen, a kutyák kisebb hajlandóságot mutattak arra, hogy bármiféle feladatot elvégezzenek, ha azonban ott volt a gazdájuk, ugyanolyan motiváltak voltak függetlenül attól, hogy az biztatta-e őket, vagy csendben ült. Ha pedig a gazdi helyett egy idegen volt jelen, a kutyák szinte rájuk se hederítettek.
Amint azt a kutatást vezető Lisa Horn, a Messerli Kutató Intézet munkatársa kifejtett, a vizsgálat alapvető tanulsága, hogy már a gazdák puszta jelenléte biztonságot jelent a kutyák számára, a gazdik biztatása pedig nem sokat osztott-szorzott, vagyis a kutyáknak elég motiváció volt önmagában, hogy gazdájuk a közelükben volt, nem volt külön szükség arra, hogy felszólítást is kapjanak tőlük. Mindez arra utal, hogy a kutyák és gazdáik között ugyanaz a biztonságos kötődés alakul ki, ami a kisgyerekek és szüleik között.
A szakemberek a jövőben további vizsgálatokra készülnek, melyekben a kutyák és kisgyerekek viselkedését még direktebb módon kívánják összehasonlítani.
