Irwin mintaszerű katonai karrier után igazolt át a NASA-hoz. A légierő berepülő-pilótájaként 7000 repült órát tudott le, és tesztpilóta volt többek között a hírhedt SR-71 Blackbird egyik korai verziójánál. Az Apollo-programba a legendás Original 19 (Astronaut Group 5) csoport tagjaként került 1966 áprilisában, ebből a csoportból került ki később a Holdra lépő asztronauták nagy része. Irwin első és egyetlen űrrepülésére 1971-ben került sor, ő volt az Apollo-15 Holdraszálló egységének pilótája. Az expedíció parancsnokával, David Scott-tal majdnem három napot töltöttek a Hold felszínén - írja az Index.hu .
A problémák a harmadik nap vége felé kezdődtek, az utolsó holdsétán. Scott és Irwin akkor már 23 órája nem aludtak, a programjuk pedig - különféle mérések elvégzése, minták begyűjtése - meglehetősen sűrű volt. A földi irányítóközpontban az asztronauták életjeleit figyelő egyik orvos lett figyelmes először Irwin pulzusának megváltozására. Az egyre súlyosabbá váló szívritmuszavar infarktusra utalt, de az űrhajós a dolgot elintézte annyival, hogy nincs semmi komolyabb gond, csak elég fáradtnak érzi magát. A tünetek a holdkompban és a felszállás közben is folytatódtak, és csak akkor maradtak abba, amikor a két asztronauta visszatért az Endeavour parancsnoki modul fedélzetére.
"Ha a Földön vagyunk, azonnal beutalom az intenzív osztályra szívroham tüneteivel" - mondta Dr. Charles Berry, az űrközpont vezető orvosa. Az űrhajóban a zéró gravitáció és a százszázalékos oxigén azonban megtette hatását, Irwin szívverése orvosi beavatkozás nélkül is helyreállt. A végső jelentésben aztán az incidenst nem is említették meg.
Irwin űrbéli kalandja hatására vallásos lett, kinevezte magát a Béke Hercege jószolgálati nagykövetének, és arról tartott előadásokat, hogy mennyivel fontosabb, hogy Jézus a Földön jár, mint hogy emberek a Holdon. Végül 1991-ben szívrohamban halt meg, ami már a harmadik súlyos infarktusa volt.
Forrás: Index.hu
