Nem mindegy, mit iszunk!
Az utóbbi években sokszorosára nőtt a szénsavas és szénsavmentes ásványvizek iránti kereslet. Divatos, "trendi" lett ásványvízzel oltani a szomjunkat, ezt fogyasztani étkezéshez, sportolás közben, vagy a nap bármelyik szakában. A táplálkozástudományi szakemberek örvendetesnek tartják ezt a tendenciát, elsősorban azt remélve, hogy a cukros, felesleges kalóriákkal teli üdítők vagy az alkoholos italok fogyasztását váltja ki a sokféle egészséges, kalóriamentes ásványvíz. A másik - termelői - oldalon pedig egyre többen vállalkoznak ásványvíz palackozására, forgalmazására, hiszen ez egy nagyon jó üzlet: az előállítási költség többszöröséért lehet eladni a palackokat. Ezért aztán a nagy múltú, ismert ásványvízmárkák mellett rendre kerülnek a polcokra újabbak, sőt, legújabban már nemcsak nyomelemekben gazdag valódi ásványvíz, hanem szénsavval dúsított ivóvíz is lehet a palackokban. Egy kisebb abc-ben is legalább öt-hatféle különböző megnevezésű, összetételű, kiszerelésű vizet találunk, egy átlagos hipermarketben pedig legalább tucatnyi márkájú, azon belül pedig szénsavas, gyengén szénsavas illetve "csendes" változatban, sőt, ízesítve kínált ásványvízzel is találkozhatunk. A fogyasztó a sok hasonló, egyformán vonzó csomagolású ásványvíz láttán könnyen elbizonytalanodik, és két dolgot tehet: vagy ragaszkodik egy megszokott, bevált márkához, vagy pedig gondosan megnézve a palackok címkéjét is igyekszik tájékozódni, melyiket érdemes megvásárolnia.
Alapszabályok
Az ásványvíz minősítést csak az a víz kaphatja meg, amely természetes, szennyeződésektől mentes, védett vízadó rétegből származik, eredeténél fogva tiszta víz, összetételének és hőmérsékletének a víznyerő helyen állandónak kell lennie, a mikrobiológiai összetételét helyszíni palackozással kell megóvni, és az ásványvíz eredeti tulajdonságai és összetétele a technológiai folyamat során sem változhat meg. A fogyasztókat a gyártóknak tájékoztatniuk kell a víz összetételéről és minősítéséről: nem mindegy, hogy gyógyvíz, ásványvíz, forrásvíz vagy ivóvíz található-e a palackban. Az ásványvizek közül a kisebb, 500-1000 mg és a közepes, 1000-1500 mg ásványi anyagot tartalmazó vizek a biológiai vízigény kielégítésére korlátlanul felhasználhatóak, míg a jelentős, 1500-3000 mg/l ásványi anyagtartalmúak fogyasztása mennyiségi korlátozás alá esik. Az ásványvíz természetes jellegének megőrzéséhez fontos előírás, hogy szigorúan tilos bármilyen vegyi anyagot hozzáadni a szén-dioxidon kívül. Ezzel szemben az ásványi anyagokkal dúsított vizeket mesterségesen állítják elő: az ivóvizet többféle technológiával tisztítják, majd engedélyezett anyagokkal és szén-dioxiddal dúsítják. Az utóbbi időben elterjedt a csökkentett szénsavtartalmú, valamint az ún. csendes vizek fogyasztása is. A forrásvizek fiatal vizek, az ásványi anyagtartalmuk viszonylag csekély. Gyógyvizeknek a természetes ásványvizeknek azt a csoportját nevezik, amelyeknek az ásványi anyag tartalmuk magas, a gyógyhatásukat a vizsgálatok igazolták - ezeket a gyógyszertárak forgalmazzák.
Nézzük meg közelebbről!
Szerkesztőségünkbe kilencféle szénsavas ásványvizet vittünk be, ezeket tanulmányoztuk alaposabban, majd öt munkatársunk tesztelte "vakon" a csak számokkal ellátott vízmintákat. A feladatuk az volt, hogy minősítsék és értékeljék 1-5 közötti "érdemjeggyel" valamennyi vízminta ízét, élvezeti értékét.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A Profi saját név alatt forgalomba hozott természetes ásványvize az alacsony ásványianyag-tartalmúak közé tartozik (literenként 515 mg), így korlátlanul fogyasztható. A címkén lévő tájékoztató szerint - mint szinte valamennyi ásványvíz - vastalanítva van. Egy Lajosmizse melletti mélyfúrású kútból nyerik. A tesztelők véleménye a közepesek közé sorolta: kevés mellékízzel, semleges ízű ásványvíznek találták, és akadt olyan is, aki csapvízből készített szódavíznek vélte. Kalciumból, magnéziumból és nátriumból van benne a legtöbb. Az öt bíráló által adható 25 pontból a Profi Mizse 15-öt ért el.
A Theodora Kereki-dűlőből származó ásványvize gazdagabb ásványi sókban: 904 milligrammot tartalmaz literenként. Hidrogénkarbonát, szulfát és kalciumtartalma jelentős. A laikus kóstolók megfogalmazása szerint erősebb utóíze van, volt, aki a vastalanítás ellenére valami fémes ízt érzett benne. Erőteljesebben dúsították széndioxiddal, így aki szereti a "szúrósabb" szénsavas italt, könnyebben megkedveli. Tesztelőink véleménye megoszlott ugyan, de összesítve az első mintánál magasabb pontszámot adtak neki: 19 pontot kapott.
A Nestlé Aquarel ugyancsak a Káli-medencéből származik, az Akác forrásból nyerik. Oldott ásványi anyagtartalma alacsonyabb, 602 mg literenként, amelyben a hidrogén-karbonát tartalom a legjelentősebb. A kóstolóink édeskés mellékízt tapasztaltak benne, és általában közepesnek minősítették (18 ponttal), bár két kollégánk is ötös érdemjeggyel jutalmazta.
A Margitszigeti Kristályvíz az ásványi anyagokban gazdagabbak közé tartozik, 1350 mg-ot tartalmaz literenként. A szokásos összetevők mellett megemlítendő jelentős fluoridtartalma is, mivel emiatt az állandó, rendszeres, hosszú időn keresztül nagy mennyiségben történő (napi 1,5 liternél több) fogyasztása időskori csontfluorózist okozhat. A kóstolóink nem tudták megfogalmazni, miért, de nem ízlett igazán, ötüktől összesen 16 pontot kapott.
A Bonaqua példa arra, amikor egy, az adott kategóriába tulajdonképpen nem is tartozó termék megnevezése és csomagolása nem különül el markánsan, nem jelzi ezt a különbséget. Bár természetesen a címkén fel van tüntetve, hogy ez egy "szénsavval és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz", de bevásárláskor nem tűnt fel, hogy nem ásványvízzel van dolgunk. A hozzáadott szárazanyag 414 mg literenként. Kóstolóink a közepesnél kicsit gyengébbnek értékelték, volt, aki túl erősnek találta a szénsavasságát, más a savanyú-kesernyés mellékízét kifogásolta, így összesen 12 pontot kapott.
Az Ave víznyerőhelye Debrecen mellett van. Az 521 mg/l ásványi anyagot tartalmazó, szénsavval közepesen dúsított természetes ásványvíz a bírálói szerint kellemes, semleges ízű, korrekt, nincs utóíze, enyhén csípős, általában mindenki jónak minősítette, összesen 20 ponttal jutalmazva.
Az őrmezei 1000 méter mély kútból származó Apenta bizonyult a tesztelt ásványvizek közül az ásványi anyagban leggazdagabbnak: 1853 mg oldott ásványi sót tartalmaz literenként. Hidrogén-karbonát és szulfát tartalma különösen magas, de ezen kívül nátriumot, kloridot, kalciumot, fluoridot és lítiumot is tartalmaz. Fogyasztása így nem történhet korlátlanul, a hatásával nagy mennyiségű, rendszeres használatakor számolni kell, hasonlóan a gyógyvizekéhez. Tesztelői nagyjából egyetértettek abban, hogy a mellékízét kellemetlenül erősnek találták, "mintha gyógyvíz lenne". Csak 9 pontot kapott.
Házi tesztünk győztese a Fonyódi Forrásvíz lett. A védett vízadó rétegből származó, természetes forrásvíz 710 mg oldott ásványi sót tartalmaz, összetevői közül a hidrogénkarbonát és a nátrium a legjelentősebb mértékű. A kóstolók finom, erős, jóízű, üde víznek találták, és 23 ponttal jutalmazták.
A Szentkirályi Kék Arany természetes ásványvíz a közelmúltban rendkívüli elismerést szerzett: a párizsi Aqua Expo-n 2004 világbajnok ásványvízének minősítették. Mérsékelt ásványi anyag tartalmú (575 mg/l), kétszáz méter mélyről nyert kalcium, magnézium és hidrogén-karbonátos, nátriumszegény víz. A teszten holtversenyben az Ave mellett a második helyet érte el, 20 pontot kapott, és ketten is ezt minősítették a legjobbnak.
Bár ilyen szempontokból nem pontoztuk a termékeket, de érdekes tapasztalat volt, hogy a kék műanyag palackok vonzóbbnak tűntek: a világoskék a tisztaság érzetét fokozza, a sötétkék pedig, azon kívül, hogy praktikusan a napsütéstől is védi a vizet, a szobahőmérsékleten is hűsebb hatást kelt. A 1,5 literes kiszerelésű palack jobban kezelhető, mint a vaskosabb, nehezebb 2 literes. Ergonómiai szempontoknak is jobban megfelel, különösen, amelyik középen "karcsúbb" (például az Apenta, a Fonyódi és a Profi), így akár testedzés közben, fél kézzel is könnyen megmarkolható.
Legjobban: