Ha a testsúlynál maradunk: a csimpánz 12 évesen éri el felnőtt testsúlyát: ez az embereknél 18 évesen történik meg. A gorillák szintén gyorsabban nőnek: egy 150 kg testsúlyú hím ötévesen már 50, tízévesen már 120 kilót nyom.
Az agy glükózszükséglete pedig akkor a legjelentősebb, amikor a test a leglassabban növekszik - a Proceedings of the National Sciences szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint azért történik, hogy a glükózra éhező szervek ne versengjenek egymással. Egy fiatal gyermek szervezetében ugyanis maximalizálva van a glükóz, a véráramban körülbelül 3,4 g glükóz fordul elő egy adott időben, a máj pedig képes gyorsan újratermelni ennyi mennyiséget, ha nincs egyszerre több szerv, ami egyszerre venné fel a véráramból.
Vajon ez korábban is így volt, a neandervölgyi ember idejében is? Annyit biztosan tudunk, hogy a nagyobb agy lehet, hogy okosabb, de igazán elsöprő teljesítményre akkor képes, ha az agyfejlődés során a benne kialakuló kapcsolat jobb minőségű. A szinapszisok - a neuronok közti összekötő elemek - az agy fő energiafogyasztói és ezek mennyisége miatt fogyaszt egy gyermek agya annyi energiát.
Nem tudhatjuk pontosan, hogy az egyedfejlődés során elődeinknél ez miként működött, de növekedési mintájukból következtetni tudunk, hogy mivel agyuk hasonló méretű volt, mint a miénk, fejlődésük viszont gyorsabb, ezért nem alakultak ki olyan jó agyi kapcsolatok náluk. Emiatt a kognitív teljesítményük sem volt annyira komplex, mint a mi esetünkben. A civilizáció kialakulásához gyorsabb agyak és komplexebb gondolkodás kellett: ehhez kellettünk mi.
