Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Áldozat a gyermekem

Áldozat a gyermekem

Iskolai bántalmazás - hogyan segíthet gyermekének?

2007.09.07.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Hajós Anett, pszichológus

 HáziPatika.com

Az iskolai bántalmazás régóta felismert, komoly probléma. Vannak, akik fokozottabb veszélynek vannak kitéve. Kiből lesz áldozat? El lehet-e kerülni, megelőzhetőek-e a súlyos következmények? Mit tehet a szülő?

Az iskolai erőszak, a gyermekek közti agresszív megnyilvánulások valaha a gyermekkor egy-egy szakaszában voltak csak jellemzőek, alapvetően ritkábbak voltak. A szülők ekkor még vagy arra bátorították a gyereküket, hogy védjék meg magukat, üssenek vissza, vagy intézzék el egymás között. Napjainkban az iskolai bántalmazás egy komoly probléma, és nem csupán ártalmatlan játszótéri csetepatékról van szó. A problémával foglalkozó szakemberek ma már egyre többet tudnak azoknak a sebeknek a mélységéről és hosszú távú hatásáról, amit a bántalmazás okoz az ártatlan gyermeki lélekben. Sajnos azonban sok szülő és még a pedagógusok sem tudják az iskolai erőszakot felismerni. A gyerekek pedig általában nem mondják el a szülőknek, ha bántották őket, mert szégyellik magukat. Félnek a megtorlástól, és nem akarják, hogy árulkodósnak csúfolják őket.
Ahhoz, hogy segíthessen gyermekének hatékonyan kezelni az iskolai bántalmazást, fel kell tudni ismernie azt, és tudnia kell, mit kell tenni ilyen esetben.

Felismerni a bántalmazást

Bántalmazásnak vagy bullyingnak (egyes szerzőknél mobbing) nevezzük azt, ha valaki hosszabb időn át, ismétlődően bántalmaz egy vagy több másik személyt, azaz szándékosan sérelmet, diszkomfort érzést okoz neki. A bántalmazás további fontos jellemzője, az áldozatra irányuló ismétlődő negatív, agresszív tevékenység mellett az, hogy a bántalmazó s az áldozat között az erőviszonyok egyenlőtlenek, tehát általában idősebb fiatalabbat, erősebb gyengébbet, fogyatékkal élőt, a hierarchia magasabb fokán álló alacsonyabb helyzetűt bántalmaz.
Bántalmazás lehet tehát fizikai, szóbeli, szexuális, vagy akár érzelmi is. Milyen módszerei vannak?
A bántalmazás számos formában megtörténhet, melyek közül néhány: az ütés, rúgás, a tulajdon megrongálása, ugratás, csúfolódás, gúnyolódás, faji gyalázás, goromba híresztelések, kirekesztés, e-mailes fenyegetések, zaklató telefonok, fenyegető web oldalak vagy blogok.
Az iskolai bántalmazás régóta felismert komoly probléma, és egyre növekvő tudományos érdeklődés középpontjában áll. Az áldozatok jó részét először egy tanuló bántalmazza, de előfordulhat, hogy egy egész csoport bántalmaz egy vagy több tanulót.
A bántalmazásnak több megnyilvánulási formája létezik: szóbeli (bántó, durva beszólások, sértegetés, gúnyolódás, zaklatás, szexuális viccek), fizikai (lökdösődés, rugdosás, ruha- haj húzgálása) vagy egyéb esetek, pl. kiközösítés, az áldozat tulajdonának elvétele, valahová bezárása stb.
A bántalmazás bárhol megtörténhet. Leggyakoribb helyszínek az osztálytermek, mellékhelyiségek, a folyosó, a játszóterek, tömegközlekedési eszközök, és gyakori az iskolába vagy éppen hazafelé vezető útvonal. És gyakori formája ma már az internet is.

Kiből lesz az áldozat?

A bántalmazás áldozatainak legfontosabb közös jellemzője a szorongásos viselkedésminta és a fizikai gyengeség. A kortársaik által bántalmazott gyerekek olyan jeleket küldhetnek a környezet felé, hogy értéktelenek, és megtámadásuk esetén nem fognak ellenszegülni, egyes esetekben passzívan is viselkedhetnek. Az áldozatok általában bizonytalanok, óvatosak, érzékenyek, csendesek. Énképük általában negatív, önértékelésük alacsony, csúnyának, butának érzik magukat. Sok esetben előfordul, hogy magányosak, nincsenek barátaik. Az agresszióhoz általában negatívan viszonyulnak.
Persze nem könnyű eldönteni, hogy ezek a tulajdonságok okai vagy következményei-e az áldozattá válásnak. Az áldozattá válásban szerepe lehet annak az értékelésnek, ahogyan a személy önmagát áldozatnak címkézi.

Milyenek az elkövetők?

A kortársaikat bántalmazó tanulók általában agresszívak, ellenségesek és kedvező az agresszió iránti attitűdjük. Az agresszió esetükben fizikai erővel társul, gyakran idősebbek, erősebbek társaiknál és főleg az áldozatoknál. Önértékelésük általában megfelelő, énképük pozitív. Népszerűségük változó: előfordul, hogy a társas visszautasítottság miatt agresszívak, de az is gyakori, hogy központi helyet foglalnak el a közösségen belül. Jellemző rájuk a dominanciára való hajlam, kevés empátiát mutatnak.
A családi tényezők vizsgálata rámutat, hogy az elkövetői személyiség kialakulásának hátterében állhatnak olyan családi hatások, mint a melegségnek, a szülői bevonódásnak, a biztonságos kötődésnek a hiánya, büntetés és jutalmazás nem következetes, nem megfelelően alkalmazott mintázata.

Hogyan lehet felismerni őket?

A többi tanulót elnyomják, felsőbbrendűségi érzésük van. Előfordulhat, hogy osztálytársaiknál idősebbek és erősebbek. Forrófejűek, könnyen feldühödnek, főleg, ha akadályba ütköznek. Általában ellenszegülők, felnőttekkel is agresszívak. Durvának, keménynek tűnnek, általában kevés empátiát mutatnak, de énképük pozitív. Viszonylag korán részt vesznek más antiszociális cselekedetekben, pl. lopás, vandalizmus, részegség, rossz társaság. Osztályon belüli népszerűségük változó, de középiskolára csökken. Tanulmányi eredményük változó, de valószínűbb, hogy alacsony és nem szeretnek tanulni.

A bántalmazás következményei

Az iskolai bántalmazásnak egészségügyi, szociális, pedagógiai, és pszichés hatása egyaránt van. Azok, akiket bántalmaznak, nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, szorongásos zavarban vagy poszttraumás stresszbetegségben (PTSD) szenvedők, szerhasználók, vagy a legsúlyosabb esetben akár öngyilkosok. Állandó félelem és rettegés jellemzi őket, gyakoriak a pszichoszomatikus panaszok, az önbizalom csökkenése. Többször hiányoznak az iskolából, mert félnek. Nehezen tudnak a tanulásra koncentrálni. Felnőttként is kisebb az önbizalmuk, és nagyobb valószínűséggel fognak depresszióban vagy más pszichés megbetegedésben szenvedni. Gyakori az önkárosító magatartásforma náluk, és nehezen kezelik a haragot, dühöt.

Ki van veszélyben?

Melyek azok a jellegzetességek, melyek segíthetnek a bántalmazás szempontjából veszélyeztetett tanulók felismerésében? Vegyük figyelembe azt, hogy egy-két említett tünet nem elegendő ahhoz, hogy bántalmazásra gondoljunk, az alábbi jegyek közül több, együttes előfordulása esetén kell erre gyanakodnunk:

Ha a gyerek:
  • szakadt, rendetlen ruhában, sérült tárgyakkal jön haza,
  • más módon nem magyarázható horzsolások, vágások stb. vannak rajta,
  • soha nem hozza haza osztálytársait,
  • nem talál olyan barátot, akivel együtt töltené szabadidejét,
  • soha nem kap meghívót házibuliba, és ő sem akar rendezni,
  • nem akar iskolába menni, rossz az étvágya, fejfájásra panaszkodik, stb.,
  • különböző útvonalakon megy iskolába,
  • rosszat álmodik, sír álmában,
  • elveszíti érdeklődését az iskola iránt, és egyre rosszabb jegyeket kap,
  • boldogtalan, szomorú.
Az ilyen gyerekekre a következő dolgok jellemzőek:
  • fizikailag gyengébbek társaiknál (főleg fiúk esetében),
  • testükkel kapcsolatos szorongás jellemzi őket,
  • óvatosak, érzékenyek, csendesek,
  • szorongóak, bizonytalanok,
  • gyakrabban kötődnek felnőttekhez,
  • iskolai teljesítményük változó lehet, de gyakrabban alacsony,
  • csúnyán ugratják, csúfolják, becsmérlik, fenyegetik, gúnyolják, kinevetik őket, pikkelnek rájuk, megrúgják, megütik, lökdösik őket,
  • könyveiket, pénzüket, egyéb tárgyaikat elveszik, megrongálják,
  • kizárják őket a csoportból, láthatóan nincs barátjuk, utolsónak választják őket a csapatjátékokba,
  • próbálnak a tanár közelében maradni,
  • nehézséget okoz nekik, hogy az osztály előtt beszéljenek,
  • iskolai teljesítményük hirtelen csökken.

Hogyan segíthet gyermekének megelőzni a bajt?

Ne várja meg, míg gyermekét bántalmazzák, cselekedjen korábban! Ne arra várjon, hogy esetleg majd a gyermeke szóba hozza - nem fogja! Felelősségteljes szülőként vagy gondviselőként foglalkoznia kell a dologgal!
  • Kérdezze meg gyermekét, hogy szokott-e valaki vele kötekedni!
  • Beszélgessen gyermekével a barátairól, kérdezgesse, hogy egyedül vagy társaságban eszik-e, játszik-e!
  • Próbálja egy egészséges magabiztosságra szoktatni, legyenek megfelelő szociális készségei, melyek segítségével kevésbé lesz a bántalmazók célpontja.
  • Csináljon a gyermek olyan dolgokat, melyek révén nő az önbizalma, sportoljon, tanuljon zenét.
  • Ha e-mailes vagy internetes fenyegetést kap gyermeke, vegye komolyan, és ne mulassza el jelenteni azt az illetékeseknek!

Ha már megtörtént a baj

Ha bántalmazták gyermekét, kezelje a helyzetet gyorsan, de higgadtan, gyűjtse be az információt, és cselekedjen. A gyereknek tudnia kell, hogy Ön komolyan kezeli a problémát, és segít megállítani a további bántalmazásokat. Mit tehet?
  • Bátorítsa a gyereket, hogy beszéljen a dologról. Hallgassa őt megértő figyelemmel. Ne lássa a gyerek, hogy Ön szomorú, attól csak még rosszabb lesz neki.
  • Nagyon fontos, hogy elmondja neki, hogy Ő NEM TEHET arról, hogy bántalmazták. Ne feltételezze azt, hogy gyermeke provokálta vagy bosszantotta az elkövetőt. A bántalmazás legtöbb esetben mindenfajta ok nélkül történik.
  • Legyen megértő, biztosítsa a gyermeket affelől, hogy nincs egyedül a problémájával, és közös erővel túl fognak jutni rajta.
  • Tudja meg, gyermeke szerint hogyan lehetne véget vetni a dolognak!
  • Ne bátorítsa a megtorlást!
  • Tanítsa meg a gyermeket, mit csináljon egy esetleges támadás esetén, hogyan kérjen azonnal segítséget, hogyan legyen magabiztos, hogyan ússza meg a dolgot adott esetben humorral, vagy egy látszólagos elvi egyetértéssel, pl. egy csúfolódás kapcsán.
  • Forduljanak professzionális segítségért, ha a félelem vagy szorongás úrrá lesz a gyereken!
  • Gyűjtse be a lehető legtöbb információt a bántalmazásról: hogyan és mikor történt, ki volt ott, látta-e felnőtt az esetet. Beszélje meg a gyerek pedagógusával az esetet, és közösen próbáljanak megoldást találni. Az elkövető szüleivel viszont ne vegye fel a kapcsolatot. Az iskola kézbe kell, hogy vegye az ügyet.

Kezelni a problémát

Milyen készséget tanítson meg gyermekének, hogy kezelni tudja a problémát?
  • Nem szabad reagálni a provokálásra. A potenciális elkövető jó eséllyel feladja, ha nem kap megfelelő figyelmet.
  • Nem szabad visszaütni.
  • Gyakorolni kell, mit fog mondani, ha bántalmazni próbálják.
  • Nem szabad lesütött fejjel nézni. Fejeket magabiztosan a magasba, még ha nagyon fél is.
  • Legyen társaságban a buszon, a folyosón, hazafelé, vagy az iskolába menet. Biztos van olyan osztálytárs, aki kedves, barátkozó, velük lehet közös elfoglaltságokat csinálni.
  • Szóljon egy felnőttnek mindenképpen. Szülők, tanárok, vagy bárki, akihez bizalommal van, segíthet.

Vessen véget neki most!

Ne várjon arra, hogy majd a gyerek egyedül megoldja! Ha időben közbeavatkozik, azzal megelőzheti a későbbi, sokkal nagyobb bajt, a depressziót, szorongást, csökkent önértékelést. Ne dugja homokba a fejét, a tartós bántalmazás nem természetes velejárója az iskoláskornak. Egy bevert szem, vagy vérző orr gyorsan begyógyulhat, de a pszichés és érzelmi sebek egy életre szólóak lehetnek.

Forrás: http://www.mayoclinic.com/health/bullying/MH00126
Aszmann A. (szerk.) HBSC kutatás - Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. OGYEI

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések