2008. február 8. (MTI) - Meglehetősen változatos képet mutatnak a világ országai egészségügyi rendszerük tekintetében, de az MTI külföldi tudósítói által itt bemutatott országok nagy többsége - ha nem is mind - abban hasonlít, hogy társadalombiztosítását vagy nemrégiben reformálta meg, vagy erre készül.
AUSZTRIÁBAN egységes és kötelező a társadalombiztosítás. Az országot 28 önállóan gazdálkodó szervezet (betegkassza) hálózza be, amelyek részben tartományi alapon, részben foglalkozási ágak szerint működnek: ezek alkotják az osztrák egészségügyi rendszer alapegységeit. Az egészségbiztosítási pénztárak kötnek szerződést az orvosi kamarával. Közösen szabják meg, hogy egy adott körzetben hány orvos és milyen szakterületen nyithat rendelőt, milyen szolgáltatásokért mennyi pénz kérhető, és az ár hogyan oszlik meg a beteg és a biztosító között.
A betegkassza által fedezett háziorvosi ellátásért és ambuláns kezelésért a pénztár által kibocsátott igazoló kártya felmutatásával nem kell vizitdíjat fizetni, de az egészségügyi járulékon felül évente 10 eurót felszámolnak a "vizitdíj" fejében. A rendelők a bejárati táblán általában feltüntetik, hogy melyik biztosítóhoz (vagy biztosítókhoz) tartozókat látják el. A kezelés mindazonáltal még így sem teljesen ingyenes: vannak olyan ellátások, amelyekért fizetni kell - méghozzá rögzített formában vagy százalékban megjelölt összeget - a szolgáltatónak vagy a biztosítónak.
A kórházi napidíj 5 és 15 euró között mozog. Ha valaki nem a területileg illetékes intézményt veszi igénybe vagy többletszolgáltatást óhajt, akkor azt meg kell fizetnie. Létezik még magánbiztosítási forma is, például az extra szolgáltatások fedezésére. A receptdíj gyógyszerenként 4,60 euró.
Ausztria 8,2 milliós lakosságának 98,5 százaléka biztosított. A segélyből élők ellátási költségeit az állam fedezi. Egészségbiztosítási járulékot 6,2 millióan - munkaadók, munkavállalók és önálló foglalkozásúak - fizetnek a 18 százalékos társadalombiztosítási illeték keretében. A jövedelemtől függő járulékok nagyságát törvény határozza meg, azok átlagos együttes mértéke a bruttó kereset 7,5 százalékát teszi ki (az alkalmazottaké 6,4 százalék, az egyéni vállalkozóké 9,1 százalék). Az összeg alapjárulékból, kiegészítő kórházi járulékból és baleseti járulékból tevődik össze. Ha van munkáltató, a terhet általában fele-fele arányban viseli a foglalkoztató és a foglalkoztatott.
A befizetésekből évi 10,3 milliárd euró folyik be (a hozzájárulást most januártól 0,15 százalékkal megemelték). A receptilletékekkel, szolgáltatási pótlékokkal és egyebekkel együtt összesen 12,3 milliárd euró áll rendelkezésre a betegellátási költségek fedezésére. Szövetségi, tartományi és területi szinten további 5,9 milliárdot fordítanak az adókosárból egészségügyi kiadásokra, 5,4 milliárd eurót pedig magánbiztosítók fizetnek ki. Mindent beleszámolva évente körülbelül 25 milliárd eurót költenek egészségügyre az alpesi országban, ami a hazai össztermék 10,2 százaléka.
Mivel többet költenek, mint amennyi a bevételük, a betegpénztárak óriási adóssághegyet görgetnek maguk előtt. Tavaly hozzávetőleg kétmilliárd euróra rúgott a hiányuk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A néppárti Andrea Kdolsky egészségügyi miniszter véleménye szerint a krónikus betegek ellátására fenntartott kórházi ágyak csökkentésével, a kórházak közötti együttműködés és munkamegosztás javításával, az egészségbiztosítási pénztárak szolgáltatásainak felülvizsgálatával és a magántőke bevonásával - például orvosi kft-k létrehozásával - hárommilliárd euróval csökkenteni lehetne az egészségügyi kiadásokat.
Meglehetős zökkenőkkel és éles viták, valamint a leginkább érintettek heves tiltakozása közepette halad az egészségügyi reform megvalósítása NÉMETORSZÁGBAN .
A reformot még évekkel ezelőtt a Gerhard Schröder volt kancellár szociáldemokrata-zöld kormánya kezdeményezte. A 2005 őszén hivatalba lépett, Angela Merkel konzervatív kancellár vezette nagykoalíciós kabinet még eltökéltebben folytatta és folytatja azt mindenekelőtt a költségvetés szanálásának, a kiadások általános csökkentésének céljával.
Az országban már korábban nagy elégedetlenséget váltott ki, hogy a családi orvosok esetében bevezették a vizitdíjat, amely negyedévre 10 euró. Nem csupán a díj bevezetése, hanem amiatt is, hogy a túlzott bürokrácia következtében jelentősen lelassult a rendelés, s növekedett a várakozási idő. Mint ahogy nem fogadta lelkesedés az ezzel együtt bevezetett kórházi díjat sem. Még kevésbé a dobozdíjat, ami azt eredményezte, hogy az orvos által felírt s a biztosító által támogatott gyógyszerek ára 5 eurónál kezdődik.
Elégedetlenek az orvosok, különösen a kórházi orvosok, mert a reform keretében - az ügyeleti rendszer megváltoztatása miatt - az eddiginél többet kell dolgozniuk. Ugyanez vonatkozik a kisegítő személyzetre, elsősorban az ápolónőkre, akikre mind nagyobb teher hárul. Ez is magyarázza, hogy a jobb megélhetés reményében mind több német - különösen fiatal - orvos keres külföldön állást.
Noha a kórházak állapota többnyire kielégítő, mind több egészségügyi intézmény panaszkodik forráshiányra és nem utolsósorban a gyógyszergyártók kiváltságaira. Ők ugyanis szinte kényükre-kedvükre emelhetik a gyógyszerek árát. A mindenki által alanyi jogon, ingyenesen igénybe vehető BRIT állami egészségügyi rendszer, az NHS költségeit teljes mértékben az adóbevételekből, a költségvetés keretében fedezi a brit állam.
Az idén 60 éves NHS ugyanakkor jó ideje súlyos finanszírozási gondokkal küszködik, annak ellenére, hogy a költségvetésből évről évre rekord - az idei pénzügyi évben először 100 milliárd font (35 ezer milliárd forint) feletti - összegeket utalnak ki működtetésére.
A kormány ugyan továbbra is ragaszkodik az állami egészségügy teljes ingyenességéhez, az orvosszakma szerint azonban ez előbb-utóbb fenntarthatatlanná válik.
A Brit Orvosi Kamara (BMA) tavaly közzétett, nagy feltűnést keltő állásfoglalásában leszögezte: alapellátási feladatokra kell szűkíteni az NHS által nyújtott térítésmentes szolgáltatásokat, mert a teljes körű ingyenes ellátás most már finanszírozhatatlan állami forrásokból.
Az Orvosok a reformért nevű kampányszervezet szintén tavaly kiadott jelentése szerint ma már "nem realitás, hanem politikai délibáb" a brit egészségügy ingyenessége, mivel a betegek mind több esetben kényszerülnek fizetős ellátások igénybe vételére a magánszektorban az adósságoktól gyötört NHS egyre "lyukasabb" szolgáltatásai miatt.
Különösen neuralgikus pont az NHS keretében nyújtott - illetve nem nyújtott - fogászati ellátás. Ez ugyanis számos körzetben szinte megszűnt, mert a fogorvosok tömegesen mondják fel NHS-szerződéseiket, és csak magánalapon hajlandók fogadni betegeiket, akik közül azonban sokan nem tudják megfizetni a csillagászati kezelési költségeket. Ebben a helyzetben virágzik a külföldi "fogturizmus", amelynek legkedveltebb célpontja Magyarország. FRANCIAORSZÁGBAN az állami felügyelet álló, szolidaritás alapú, minden francia állampolgárnak vagy az országban munkát vállaló külföldinek és ott tanuló diáknak járulékfizetés alapján szolgáltatást nyújtó társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyi költségek 75,5 százalékát, a magánbiztosítók a 13,2 százalékát fedezik, és a háztartásokra hárul a költségek 11,3 százaléka.
A franciák 87 százaléka rendelkezik kiegészítő magánbiztosítással (a szolgáltatók legtöbbször nem egyénileg, hanem munkahelyekkel kötnek szerződéseket), amely az állami egészségpénztár által a betegekre egészségügyi szolgáltatásonként változóan 20-40 százalékban áthárított költségeket fedezi. Akinek nincs kiegészítő biztosítása, annak zsebből kell minden szolgáltatásért az önrészt kifizetnie. A munkanélküliek költségeit átvállalja az állam.
Franciaország GDP-jének 9,5 százalékát költi az egészségügyre, s az évről évre növekvő egészségügyi kiadások csökkentésére a kormányzat - heves társadalmi vitáktól kísérve - egyre többet hárít át a betegekre. Az állami ellátóhelyeken egy általános orvosi konzultáció díja jelenleg 22 euró (5600 forint), melyből 15,40 eurót (4000 forintot) térít vissza a betegeknek az állami egészségbiztosító. A nem fedezett önköltségen kívül először három évvel ezelőtt szabott ki kötelezően fizetendő vizitdíjat minden egészségügyi szolgáltatásra a kormányzat, akkor 1 eurós összegben, s ennek is betegenként évi 50 euróban állapította meg a felső határát. A társadalombiztosítás 2008-ra várható 12 milliárd eurós hiányának lefaragására január 1-jétől minden kiváltott gyógyszer és egyes egészségügyi ellátások után további kötelező 50 eurócentes önrészt vezetett be a kormányzat. Ezenkívül 2 euróval kell hozzájárulniuk a betegeknek minden egyes egészségügyi szállítás költségeihez. Az újabb önrész sem haladhatja meg az évi 50 eurót betegenként, s fizetése alól a kisjövedelműek, a 16 éven aluliak és a terhes nők - közel 10 millió biztosított - felmentést kapott. Egy szeptemberi felmérés szerint az újabb önrész bevezetésével a franciák 70 százaléka nem értett egyet, és az annak eltörlését követelő két petíciót eddig több, mint 300 ezren írták alá. Bár a BELGA egészségügyi rendszerben a nyolcvanas évek óta nem hajtottak végre nagyobb szerkezeti reformokat, számos intézkedést hoztak a rendszer javítása érdekében.
Az elmúlt évek változtatásai közül kiemelkedik a kórházak pénzügyi reformja, az alapellátás javítása, az orvosok számának korlátozása, a generikus gyógyszerek támogatása, az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, illetve a betegbiztosítók elszámoltathatóságának erősítése. A lakosság meglehetősen elégedett az egészségügyi ellátás színvonalával, bár aggodalomra adnak okot bizonyos egyenlőtlenségek, miközben az egészségügyi ellátás költségei emelkednek.
Legjobban: