Az amputációt követő segédeszközök készítésének fortélyait "lestük el" Balogh Sándortól, aki több mint 30 éve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet ortopédműhelyének a vezetője.
Mióta gyártanak itt művégtagokat?
Az OORI 1975-ben profilváltást hajtott végre, így megváltozott az intézet gyógyászati feladata is. A vezetőség létrehozott egy ortopédműhelyt, amelynek az volt a célja, hogy az intézetben amputált betegeket kezdetben ideiglenes segédeszközökkel lássuk el. Később fejlődött a műhely és már végleges segédeszközöket is készítettünk a betegek számára.
Mit értünk ideiglenes segédeszköz alatt?
Korábban hazánkban klinikai körülmények között a betegeknek sehol sem készítettek művégtagot. Amikor beindult a művégtagkészítés, a betegek az amputációt követően 6 hónap és 1 év közötti időt voltak kénytelenek kivárni, amíg megkaphatták a segédeszközt. Ez idő alatt a betegek "tehetetlenek" voltak, és a passzivitás miatt sokukon komoly anatómiai elváltozás (kontraktúra = zsugorodás) jött létre, amely megnehezítette a későbbi protetizálást.
Az ideiglenes protetizálás az ortopéd technikában úttörő folyamat volt, ugyanis rájött az orvostudomány arra, hogy az amputált beteget a műtét után minél előbb mobilizálni kell ahhoz, hogy ezek a káros folyamatok ne alakuljanak ki: ne veszítse el az egyensúlyérzékét, ne alakuljanak ki káros kontraktúrák, és ne felejtse el a járásképet.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ma már ezeket az úgynevezett ideiglenes protéziseket műtét után három héttel kezdjük el készíteni.
Ekkor még egy meglehetősen duzzadt, ödémás csonkot mintázunk. Az ideiglenes protézis lényegi feladata, hogy viselése közepette kiformálja az amputált csonkot a végleges protézis viseléséhez. Mikor a páciens az ideiglenes protézist elkezdi viselni, és a csonkágy sorvad, egyre több csonkharisnyát kénytelen viselni. Ha a csonkharisnyák száma eléri a 8-10 darabot, akkor egy új mintát veszünk a megváltozott csonkról, és folytatjuk a csonkformálást.
Milyen munkafolyamatokból áll a protéziskészítés?
Ez egy többlépcsős manufakturális folyamat. Először a páciensről levesszük a mintát, majd következik a csonkágykészítés. Ha ez kész van, jön a próba, majd a protézis felépítése. Ezt követi a járásgyakorlatok sora és az esetleges korrekciók. Az utolsó munkafolyamat pedig kozmetikai befejezés. Természetesen az ideiglenes művégtagnál ez utóbbi munkafolyamat elmarad, itt viszont sorvadás esetén csonkágycseréket végzünk.
Milyen speciális anyagból készülnek a protézisek?
A csonkágyak nagytisztaságú műgyantából készülnek, vagy termoplasztikus mélyhúzott anyagokból, amelyek szintén nagytisztaságú műanyagok. Ezek semmilyen ekcémás vagy allergiás tünetet nem okozhatnak a páciensnek. Dolgozunk továbbá öntőgyanta, üveg- és karbonszálas erősítésekkel, hogy a nagytömegű testeket is elbírják a csonkágyak.
Milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy művégtagnak?
Vannak funkcionális és statikai kritériumok. Az előbbi a különféle ízületek működésére vonatkozik, az utóbbi pedig a teherbírására. Fontos, hogy a művégtag mindig a beteg tömegének az elviseléséhez alkalmas legyen. Különféle limitek vannak a 75 kg-os teherbírástól egészen az extrém testsúlyig.
Meddig viseli a páciens az ideiglenes művégtagot?
Optimális körülmények között az ideiglenes művégtagot 2-6 hónap időtartamig viseli a beteg. Ekkor lehet elmondani, hogy a végtag felvette a végleges csonkformát, és ez után már végleges protézis készíthető részére.
A végleges protézis gyártása 1975-78 között hosszú időt vett igénybe. Akkoriban először elkészítették az alkatrészeket bőrből, fából, kovácsoltvasból, majd összeépítették a protézist. Egy ilyen segédeszköz elkészítése nem ritkán fél-egy évet vett igénybe. Ez már akkor is rendkívül hosszú átfutási időnek bizonyult, így körülnéztünk a világban, és találtunk egy olyan német céget (Otto Bock), amely létrehozott egy moduláris protéziscsaládot. Felvettük velük a kapcsolatot és bevezettünk egy újabb protetizálási rendszert, melynek adaptálása szintén manufakturális módon történik.
Ezzel az új rendszerrel lényegesen le lehetett rövidíteni a protézisek készítését.
Egy hét alatt készül el a minta, következő lépésben a csonkágy, majd egy hét járás és korrekció után jön a kozmetikai befejezés. Tehát optimális körülmények között egy végleges protézis elkészítése ideje 3-4 hét alatt megtörténik. Ez óriási előrelépés a korábbi fél-egy évvel szemben.
Milyen szakemberek készítik ezeket az orvosi segédeszközöket?
A művégtagok készítését ortopéd-műszerész végzettségű szakemberek végzik. Ez egy teljesen speciális szakma és sajnos egyre kevesebb a jó szakember, aminek természetesen több oka is van.
Ahhoz, hogy valaki önálló betegellátást végezzen, 8-10 év szakmai gyakorlat szükséges. A hazai finanszírozás mellett nem tehetjük meg, hogy megfelelő létszámú tanulót foglalkoztassunk. Nincs szakképzés; a régen működő tanintézeteket megszüntették, új képzési rendszert pedig még nem hoztak létre.
Az Egészségügyi Minisztérium szeretne kialakítani egy moduláris képzést, amelyen belül az egyik terület az ortopéd-műszerész lenne, de ez még várat magára.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár milyen mértékben nyújt finanszírozást?
Az általunk készített alsóvégtag-protéziseket az OEP száz százalékig támogatja. De ez a támogatás szinte a protéziseknek az önköltségét fedezi. Az új szakemberek képzéséhez már nem nyújt segítséget.
Már léteznek mikroprocesszor-vezérelt segédeszközök is. Önök is tudnak ilyenek készíteni?
Természetesen. Mi is készítettünk C-Leg típusú mikroprocesszor álltal vezérelt művégtagot, megvan hozzá a képzettségünk, tudásunk és az engedélyünk is, de ezek meglehetősen nagy értékű eszköz. Az ára miatt ritkán van rá igény.
Ennek a szakmának megvannak a szépségei.
Igen. Sok amputált szemében az orvosok egyfajta "negatívumot" jelentenek, hiszen a műtét során "elveszik" a végtagjukat és járóképességüket, mi ortopéd műszerészek pedig "pozitívumot" jelentünk a sérültek számára.
Az intézetünkben amputáltak 18-20 százaléka baleseti sérült, a 80 százalék pedig úgynevezett betegségalapú (cukorbetegség, tumor, érszűkület stb.).
A páciensek bíznak bennünk, hogy visszaadjuk a mozgásukat, és "visszavisszük" őket az életbe. Nagyon jó érzéssel tölt el minket, ha az ellátás sikeres.
Legjobban: