Orvosi realitás
Az orvosok azt a beteget tekintik teljesen vaknak, aki egyik szemén sem érzékel fényt. Részleges vakság esetén valamennyi fényérzékelése megmarad, de a beteg csak a világost és a sötétet tudja megkülönböztetni, formákat egyáltalán nem vagy csak alig. A WHO azt az állapotot határozta meg a vakság fogalmaként, ha a látásélesség a jobban látó szemen sem haladja meg az öt százalékot, illetve a beteg látótere nem nagyobb, mint húsz fokos. Gyakorlati értelemben vaknak számítanak azok a betegek, akiknek a látásélessége mindkét szemen 0,02 alatt van.
Laikusoknak ennél a tudományos értéknél többet mond az, hogy ebben az esetben a beteg egy méternyi távolságból nem tudja megmondani, hány ujjat mutatnak neki. "Aliglátóknak" nevezik azokat, akiknek a látásélessége 0,02 és 0,04 között van mind a két szemen. "Nagytárgylátók" a 0,04-0,1 közötti látásélességűek, "csökkentlátók", akiknek a szeme 0,1-0,3 látásélességet produkál. Ők körülbelül öt méterről tudják azt a nagyságú betűt elolvasni, amit egy átlagos látásélességű egészséges szem 15-50 méterről olvas. (Ez a beosztás azért fontos, mert az érintettek foglalkoztatását, gyermekkorukban a tanításuk módját, igénybe vehető segédeszközeit stb. ezek az értékek szabják meg.)
Többféleképpen bekövetkezhet
Vakságot okozhat a látórendszer bármelyik elemének betegsége, működési zavara, esetleges hiánya a szem egyes részeitől az agy látásközpontjáig. A látásképtelenség visszavezethető veleszületett problémákra, így például a látókéreg nem megfelelő differenciálódására, vagy egyéb fejlődési rendellenességekre, a rendszer valamely elemének, így a szem és az agy közötti idegpályák hiányára. Bár a makula degenerációnak az időskori változata a gyakoribb, előfordul genetikai örökségként fiatalkori makula elfajulás is. Az élet minden szakaszán előadódhat olyan szembetegség, sérülés, amely a látás teljes elvesztését okozhatja. Ilyen a szürke hályog, ami világszerte a vakság első számú oka, az elhanyagolt, súlyos cukorbetegség, az időskori makuladegeneráció (ami Európában és Magyarországon is a legtöbb vakságot okozza) és a zöld hályognak is nevezett glaukóma. A retinaleválás, és a látószerveket ellátó erek elzáródása vagy trombózisa, ha nem kezelik időben, szintén vakságot okozhat. Nemcsak a szem, hanem az agyi látásközpont is sérülékeny, az agy sérülése miatt is bekövetkezhet látásvesztés.
Jogi vakság
A vakság nemcsak egészségügyi, hanem jogi, társadalmi kategória is. Azzal a céllal határozták meg az ún. jogi vakság fogalmát, hogy meg tudják határozni, ki szorul rá ezen a téren gondozásra, speciális ellátásra, védett munkahelyre - országonként különböző, mi tartozik ehhez a kategóriához. Jogi, társadalmi szempontból vaknak tekintik azt a látássérültet, akinek a látásélessége, minden szóba jöhető orvosi segédeszköz használata mellett is csak tizede egy egészséges szemű emberének.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ők öt méterről látják ugyanazt a tárgyat olyan élesen, mint amit egy egészséges szemű ember 50 méterről lát. Ezen kívül ismerik a "szakmai vakság" fogalmát is, amely akkor kerül szóba, ha az illető a látásromlása miatt nem tudja már a korábbi munkakörét ellátni (például elveszti olvasásképességét.) A vakság egyik formája a látótér erős beszűkülése is: több ország jogrendje szerint vaknak kell tekinteni azt is, akinek a látásélessége normális ugyan, de a látószöge nem haladja meg a 20 fokot az egészséges szemű ember 180 fokos látószöge helyett.
Pedagógiai szempontok
A látássérült gyermekek számára nagyon nagy jelentőségű az, hogy szemének teljesítőképessége szerint milyen iskolába mehet, képes-e integrált intézményben tanulni, vagy speciális iskolára van szüksége, illetve hogy milyen módon, mely segédeszközök igénybevételével tanítható a legeredményesebben. Pedagógiai szempontból azt a gyermeket tekintik vaknak, akinek a látása az egészségesének a tizedét sem éri el. Közöttük megkülönböztetnek teljesen vakokat és aliglátókat. Az utóbbiak lehetnek csupán fényérzékelők, akik csupán a fény helyét, irányát észlelik, ujjolvasók, akik két méteren belül meg tudják számolni az eléjük tartott kéz ujjait és nagytárgylátók, akik nagy alakú tárgyakat felismernek.
A teljesen vak gyerekeknél az állapotuk hatással lehet a mozgásfejlődésükre, az aliglátóknál kisebb ez a különbség az egészségesekkel szemben. Egyik csoport látásmaradványa sem alkalmas a hagyományos, síkolvasás elsajátítására, így az azzal való ismeretszerzésre sem. Esetükben a megismerés a tapintás és a hallás útján történhet. Speciális intézményben (a vakok iskolájában), a részükre kidolgozott módszerekkel (például a tapintható pontírás) és segédeszközökkel folyik az oktatásuk.
Köszönjük dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológus segítségét a cikk elkészítésében!
Legjobban: