Hírlevelek
Regisztráció

Hörghurut tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Szecsődy Ágnes   |   Lektor: Dr. Somogyi Mária

Rövid leírás

(másnéven: bronchitis)

A hörghurut (bronchitis) a tüdő hörgőinek belső felszínét bélelő nyálkahártya gyulladását jelenti. Heveny és idült formában jelentkezhet. A heveny forma többnyire a légcsövet is érinti (tracheobronchitis), rendszerint külső beavatkozás, kezelés nélkül is nyomtalanul gyógyul. Az idült hörghurut (krónikus bronchitis) a hörgők olyan tartós gyulladását takarja, melynél az évek folyamán szerkezeti változás is kialakul a hörgők falában, és komoly légzésfunkciós zavarokkal jár.

Előfordulás

Az alsó légutak fertőzéses megbetegedései nagyon gyakoriak; a betegségek okozói elsősorban vírusok, kisebb százalékban baktériumok. A heveny hörghurut legtöbbször a meghűlésre jellemző panaszokkal kezdődik, leggyakrabban télen fordul elő. Az idült hörghurutban szenvedők száma Magyarországon nagyjából félmillió. Az idült hörghurut nagyon gyakori betegség a cigarettázók és a szmog-veszélyeztetett városlakók között. A 40 és 65 év közötti emberek 25%-át érinti.

Okok

A heveny hörghurut fertőzés következtében vagy irritációs anyagok belélegzésekor alakul ki. A kórképet általában kórokozóknak tulajdonítják. A vírusok közül leggyakrabban az influenzavírusok, a parainfluenza-vírusok, a respiratory syntytial vírus, az adenovírus, a rhinovírusok szerepelnek. Gyakran a légcső-hörgőrendszer vírusos fertőződését másodlagos bakteriális fertőzés kíséri (Mycoplasma pneumoniae, Chlamydia). A légszennyezés, esetleges megfázás, fáradtság vagy rossz tápláltsági állapot elősegíti a betegség kialakulását. A hörgők öntisztuló képességét csökkentő idült bronchopulmonalis tüdőbetegségekben gyakran fordul elő szövődményként heveny hörghurut. Az ismételt fertőzések idült orrmelléküreg-gyulladással, hörgőtágulattal, bronchopulmonalis allergiával, vagy gyermekekben megnagyobbodott mandulákkal állhatnak összefüggésben.

Az irritációs anyagok belélegzését követően kialakult heveny hörghurut okait csak felsorolásszerűen említjük: különböző ásványi eredetű és növényi porok, erős savak gőzei, ammónia, bizonyos illékony szerves oldószerek, klór, hidrogén-szulfid, kéndioxid, bróm, dohány vagy másfajta füstök.

Az idült hörghurut kialakulásában legfontosabb oki tényező a dohányzás. A krónikus bronchitis a passzív dohányosokban, így a dohányosok családtagjaiban is emelkedett. A cigarettafüst vegyi anyagok százait tartalmazza gáz, illetve részecske formában. A dohányfüstben lévő anyagok károsítják a légutak nyálkahártyáját, különösen a leszívott dohányfüsttel közvetlenül érintkező csillószőrös hengerhámot.

A dohányfüst a bakteriális és vírusfertőzés ágyát is megveti, mert nagymértékű nyákszekréciót vált ki, a légzőhám csillószőreinek károsításával az öntisztuló mechanizmusok sérülnek, valamit a fagocita tevékenységet ellátó makrofágok baktériumpusztító képessége is csökken. A légszennyeződésnek (a városi és ipari légszennyeződésnek) másodlagos szerepe van a krónikus hörghurut kialakulásában. A városi levegőt főleg az autók kipufogó gázai szennyezik.

Tünetek

A heveny hörghurut legtöbbször a közönséges nátha részeként az orr és a garat gyulladásával együtt kezdődik, mely innen lefelé haladva továbberjed a gégére, a légcsőre és a hörgőkre. Így a heveny hörghurutot gyakran a felső légúti fertőzés tünetei jellemzik: nátha, rossz közérzet, borzongás, hőemelkedés, hát- és izomfájdalom, torokfájás. A hörghurut kezdetét általában szegycsont mögötti fájdalom, köhögés jelzi, mely kezdetben száraz. Később kis mennyiségű viszkózus köpet jelentkezik. Felnőttekben a heveny gyulladás rendszerint a nagy és középnagy hörgőkre korlátozódik. A hörgők nyálkahártyája duzzadt, élénkvörös. A hörgők falában lévő mirigyek és a hörgőhám kehelysejtjei fokozott nyálkatermelésbe (fokozott szekréció) kezdenek, gyulladtak, emiatt a hörgők belfelszíne bőséges áttetsző nyákkal fedett. A köpet később nagyobb mennyiségű lesz, majd gennyesé válik. A kifejezetten gennyes jellegű köpet a bakteriális felülfertőződés jele. A szövődménymentes esetek 3-5 napig tartó lázas állapot után, a nagyobb mennyiségű köpet megjelenésével a tünetek enyhülnek, a beteg láztalanodik, meggyógyul. A tartós láz szövődményre, pl. tüdőgyulladásra utal. Nehézlégzés a légutak elzáródása következtében jelentkezik.

Az idült hörghurut estében két egymást követő évben legalább 3 hónapon át fennálló köpetürítéssel járó köhögés jellemző. A vezető tünet a produktív (köpetürítéssel járó) köhögés, mely általában reggel néhány milliliteres nyálas (mucinózus) váladékot jelent. A betegek két típusát lehet megkülönböztetni attól függően, hogy emfizéma (tüdőtágulat) is kapcsolódik a betegséghez vagy sem. Ha emfizéma is társul a hörghuruthoz a vezető tünet az egyre fokozódó nehézlégzés, a köpet mennyisége kevesebb is lehet. A klinikai tüneteket módosítja a bakteriális fertőzés és az idők folyamán kialakuló obstrukció. A bakteriális infekció miatt az addig döntően híg, szerózus, nyákos köpet gennyessé válik. Az idült bronchitisben szenvedő betegeknél a sípolás gyakran előfordul. Ez gyakorta átmeneti jelenség, a légutakban történő nyákfelszaporodás következménye és a köpet kiürítésével hirtelen megszűnik. Egyes estekben viszont hosszan tartó súlyos sípolásos roham alakulhat ki, amely hasonlít az asztmára. Az obstrukció kifejlődésében szerepet játszik a hörgőnyálkahártya gyulladásos megvastagodása, a hörgők eltömeszelődése nyákkal, a hörgők ürege belülről szűkül. Ezek a tényezők a belégzésben, de különösen a kilégzésben nehezítik a levegő áramlását, amely a kilégzési áramlás lassulásában nyilvánul meg. A fiziológiásnál nagyobb ellenállás miatt a beteg nagyobb légzési munkát végez. A fenti tényezők előbb-utóbb gázcserezavarhoz és légzési elégtelenséghez vezetnek. Enyhébb esetben csak munkavégzéskor jelentkezik a nehézlégzés, súlyos előrehaladott betegségben már nyugalomban is nehezített a légzés. A rossz légcsere miatt fokozódik a vérben a széndioxid mennyisége és csökken az oxigén mennyisége. Előrehaladott esetben cianózis alakul ki. A folyamat előrehaladtával a jobb szívfél terhelése miatt szívelégtelenség alakul ki, perifériás vizenyővel.

Diagnózis

Az akut bronchitisben szenvedő beteg diagnózisa mindig a tünetek alapján állítható fel. Felső légúti fertőzés előzi meg, majd szegycsont mögötti kellemetlen fájdalom jelentkezik köhögéssel. Felnőtteknél akár láz sem kíséri. Fizikális vizsgálattal kevés tünet van vagy egyáltalán nincs. Esetleg produktív köhögésre elmúló szörcsögő zörejeket vagy sípolást lehet hallani. Szövődménymentes esetekben a mellkasröntgen negatív, beszűrődés jelei nem láthatók.

A krónikus bronchitisben szenvedő betegek tünetei nagyon változatosak a stádiumtól függően: kezdetben reggeli köpetürítés, köhögés, később nehézlégzés, előrehaladott stádiumban az oxigénhiány jeleként cianózis, a jobb szívfél-elégtelenség miatt a lábszárakon jelentkező vizenyő.

A betegség előrehaladásával a kilégzési áramlással szemben fennálló obstrukció légzésfunkciós vizsgálatokkal (spirometriával) vizsgálható. Az erőltetett kilégzés lassulásában nyilvánul meg a betegség. Ennek demonstrálására a beteget mély légvételre szólítjuk fel, majd a lehető leggyorsabban és legteljesebben ki kell fújni a levegőt. Az erőltetett kilégzés normális körülmények között 4 másodpercnél rövidebb idő alatt teljes. Ez a próba már akkor kóros lehet, amikor a beteg még nem is panaszkodik nehézlégzésről.

A mellkasröntgen a szokványos felvételeken bronchitisben nem okoz jellegzetes eltéréseket. Az ismétlődő mellkasi fertőzések esetén számos nehezen meghatározható gyulladásos elváltozás válhat láthatóvá, pl. körülírt fibrotikus területek, aspecifikus hörgő és ér körüli rajzolatfokozódás, lépesméz-szerű rajzolat, egy-egy szegmentum légtelensége. A tüdőtágulattal társuló idült hörghurutban a mellkasfelvétel jellegzetes: mélyen álló rekesz, a tüdőmezők generalizált fokozott transzparenciája szegényes perifériás érrajzolattal.

Kórlefolyás

Egészséges felnőttekben a heveny gyulladás elmúltával a hám regenerációja gyorsan végbemegy.
Rossz immunrendszerű emberekben (gyermekek és idős egyének) a gyulladás rendszerint nem áll meg a nagy és középnagy hörgőknél, hanem a folyamat a kis hörgőket is érinti, melyek nyákkal, gennyel tömeszelődnek el. A gyulladás könnyen a környező tüdőparenchimára terjedhet és tüdőgyulladás alakul ki. Ha a gócos gyulladás sok hörgőcskét és annak környezetét érinti, akkor heveny légzési elégtelenség jön létre. Későbbi kockázatot jelent a hörgőcskék falát kitöltő fibrinben gazdag váladék kötőszövetes szervülése.

Az idült bronchitisben kezdetben a nyák fokozott termelése okoz panaszt, amely a nagy légutakban és a légcsőben jelenlévő hám alatti nyáktermelő mirigyek felszaporodása miatt jön létre. A nyálkahártya alatti mirigyek és a nyálkahártya vastagsága jól korrelál a köpet mennyiségével (Reid-index), de a felszínt borító hám nyáktermelő sejtjeinek száma is nő. Az exogén károsító tényezők (dohányfüst, légszennyeződés) közvetlenül vagy közvetve, az általuk előidézett gyulladás révén tönkreteszik a csillószőrös hámsejtek jelentős részét.

Mindennek eredményeképpen jelentősen romlik a hörgők mukociliáris öntisztító mechanizmusa. Ehhez járul még az is, hogy a termelt nyák viszkózusabb tapadósabb jellegű, mint normál esetben. A bakteriális fertőzések és a gyulladás állandó jelenléte miatt a károsodó, érzékeny csillószőrös hengerhámot ellenállóbb laphám váltja fel (metaplázia), melyet diszplázia követhet és ez az eseménysor legvégén rosszindulatú daganat kifejlődéséhez is vezethet.

A kis légutakban a krónikus gyulladás hatására a falban hegesedés (fibrózis) alakul ki.
A kiáramló levegő akadályozottságának előidézője a kislégutak torzulása, amely az emfizémában jellemző destruktív elváltozás eredménye. Az emfizéma és az idült bronchitis gyakran együttesen fordulnak elő. Emfizémában a tüdő normál szerkezetének pusztulása figyelhető meg. Az léghólyagocskák falának elvesztése miatt különböző méretű légzsákok alakulnak ki, ez a gázcserefelület méretének jelentős csökkenését jelenti. Kilégzéskor a támasztékukat vesztett légutak nagyfokú összeesése figyelhető meg.

Kezelés

A heveny hörghurut kezelésében legfontosabb a lázas időszakban az ágynyugalom. Fontos a megfelelő folyadékpótlás, mely akár 3-4 liter is lehet naponta. A lázcsillapító hatású fájdalomcsillapító (aszpirin) javíthatja a közérzetet. A köhögés csillapítása, főleg ha köpetürítéssel jár, nem szabad elnyomni gyógyszerekkel. Antibiotikum akkor adható, ha a láz tartóssá válik és a köpet gennyes jellegű sárgásfehér vagy sárgászöldes.

Az idült bronchitises, emfizémás betegek rendelkezésre álló gyógymódok közül csak a dohányzás elhagyásáról és az oxigénterápiáról bizonyult be egyértelműen hogy valóban kedvező hatású a kórlefolyásra. A többi terápiás lehetőség csak enyhülést hoz, de a folyamat előrehaladását nem akadályozza meg. Idült légúti szűkületben hörgtágítók adhatók. Heveny légúti fertőzés esetén fontos az antibiotikumok azonnali használata a gennyes köpet feltisztítására. Ha a fertőzések gyakran ismétlődnek akár megelőzésképpen széles spektrumú antibiotikumok is adhatók előzetesen. Fontos a hörgőkben lévő váladék besűrűsödésének megakadályozása kellő mennyiségű folyadék bevitelével.

Amíg nem alakul ki szívbetegség, fontos a rendszeres testmozgás és a helyes légzéstechnika megtanulása (belégzés alatt a hasfal kifelé mozgása). Akár éjszakai pihenés alatt negatív nyomású gépi lélegeztetés alatt a légzőizmok pihenhetnek és javulhat a beteg napközbeni állapota, vérgázértékei és terhelhetősége. Az otthoni kezelést kiegészítheti a hordozható oxigénpalackok alkalmazása, mely folyékony oxigént tartalmaz. Ma már léteznek olyan éjjeliszekrény nagyságú készülékek is, mely a szoba légteréből képes oxigént koncentrálni. Előrehaladott légúti obstrukcióban szenvedő betegekben, akiknél a jobb szívfél terhelésének jelei kerülnek előtérbe, inkább a hemodimamikai kezelés kap hangsúlyt. A perifériás vizenyő vízhajtókkal, korlátozott sóbevitellel, a tüdőbeli artériás nyomás emelkedése értágítókkal kezelhető.

Gyógyulási esélyek

Az akut bronchitis spontán gyógyuló hörgőbetegség.

A krónikus bronchitises emfizémás betegek számára rendelkezésre álló gyógymódok csak a tünetek enyhítésére szolgálnak, de a beteget nem gyógyítja meg, csak lassítja a folyamat előrehaladását. A kórjóslat szorosan összefügg a kilégzés megnyúlásának súlyosságával. Egészséges nem dohányosokban a FEV1 (az egy másodperc alatt forszírozott kilégzési volumen) 20. életév táján kezd csökkenni, megközelítőleg 0,02-0,04 liter/év mértékben. Obstruktív légúti betegségben szenvedő dohányosokban a FEV1 2-3-szor gyorsabban csökken, mint egészségesekben.

Az idült hörghurutot általában 10 évnél régebben fennálló dohányzás okozza. Ha valaki az enyhétől a közepes fokúig terjedő légúti obstrukciónál abbahagyja a dohányzást, akkor a kilégzési áramláscsökkenésének mértéke a nemdohányzók között megfigyelt értékhez tér vissza. Sajnos, ha az obstrukció már súlyos a dohányzás felfüggesztése már nem mindig ilyen hatásos, csak a rosszabbodás üteme mérsékelhető.

Megelőzés

Az idült hörghurut kezelése nem gyógyítja meg a betegséget, csak lassítja a folyamat előrehaladását. Ezért elsődleges fontosságú a betegség megelőzése, a hörgőket izgató anyagok elkerülése, főképpen a dohányzás abbahagyása. A dohányzás abbahagyásának segítése valószínű a legfontosabb beavatkozási mód. A hatékony módszerek közül említendő a nikotintartalmú rágógumi, magatartásmódosító csoportterápia, hipnózis. Foglalkozásváltást kell tanácsolni, ha a beteg a munkája közben a hörgőnyálkahártyát izgató anyagokat lélegezhet be (szén- és aranybányászat, cement- és acélgyártás, textilgyártás). Fontos a betegséget abban a stádiumban felismerni, amikor még nem alakult ki visszafordíthatatlan obstrukció. A súlyosbodást a bakteriális fertőzések hatékony kezelése is késlelteti. Előnyös lehet az évenkénti influenza elleni védőoltás és a pneumococcus-vakcina beadatása.
A leghatékonyabb megelőzés tehát a dohányzás elhagyása.

Kategória: Tüdő- és légúti megbetegedések

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

16648Kérdezzen Ön is!

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Tudjon meg többet lexikonunkból!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag