A kannabisz orvosi célú felhasználása egyre nagyobb teret hódít, a szert már több betegség kezelésére is sikerrel alkalmazták. Az utóbbi időben a terhességgel járó kellemetlen panaszok - elsősorban a hányinger - csillapítására is javasolták a kenderfogyasztást. De hogyan hat ez a kismamára és a magzatra? A Ködpiszkáló ennek járt utána!
Kevés vizsgálat - biztató eredmények nélkül
Konkrét kutatási eredményekből nem lehet kiindulni, ugyanis egyetlen olyan vizsgálat sincs, amelyben a kannabisz terhesség alatti hányingerre kifejtett hatását vizsgálnák. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a kábítószerek közé sorolt kender alkalmazása túlságosan nagy kockázatot jelenthet a magzatra ahhoz, hogy várandós nőkön kísérletezzenek vele. Ismert, hogy a kender hatóanyagai, köztük a hallucinogén tetrahidro-kannabinol (THC) hatnak a központi idegrendszerre - a magzat fejlődő idegrendszerére kifejtett hatás eddig nem ismert, és érthető módon senki sem akart kísérletezni ezzel.
Egy kisszámú vizsgálat azért készült az anyák kannabiszfogyasztásának magzatra gyakorolt hatásáról. Ugyanakkor nem a terhességi hányingerre kifejtett hatást vizsgálta, hanem az élvezeti célból, életvitelszerűen kendert használó és nem használó jamaikai nők újszülöttjeinek viselkedését, fejlődését. Mivel csupán 24 főt vizsgáltak meg, az eredményekből nem lehet egyértelmű következtetést levonni, de nem ez az egyetlen gond a kísérlettel. A csecsemőket a Neonatal Behavioral Assessment Scale Cluster skála segítségével vizsgálták - ennek 14 eleme van, amelyek egy részénél volt kimutatható eltérés. Ráadásul a csecsemőket csupán 1 hónapos korukig vizsgálták, a központi idegrendszer hosszú távú fejlődésére kifejtett hatások így teljesen ismeretlenek maradtak.
Jóval megbízhatóbb és nagyobb volumenű az a közelmúltban elvégzett vizsgálat , mely 12 millió terhesség adatait összesítve von le következtetéseket. A tanulmány szerzői megállapítják, hogy a kenderhasználók aránya a kismamák körében a vizsgált időszakban (1999-2013) jelentősen nőtt, 3,22/1000 főről 8,55/1000 főre. A szerhasználóknál másfélszer magasabb volt a halvaszülés és az idő előtti burokrepedés aránya, illetve a hét napot meghaladó kórházba kerülések száma is meghaladta a szert nem használók átlagát. A kenderfogyasztóknál jelentősen gyakoribb volt a koraszülés (1,4x) és a méhen belüli növekedés-visszamaradás (1,35x) is.
Az okok persze jóval összetettebbek lehetnek, az eredmények alapján ugyanakkor semmiképpen sem állítható, hogy a kenderhasználat a várandós nők vagy a magzatok egészségét szolgálná. Arról pedig még kevesebbet tudunk, hogy felnőttkorra milyen hatásai lesznek annak, ha magzati korban a kender hatóanyagaival találkozott a fejlődő idegrendszer. Arra azonban egyre több a bizonyíték, hogy a memóriára, az érzelmi fejlődésre és a verbális képességekre gyermekkorban káros hatással van.
