A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának 2016-os felmérése szerint Magyarországon 33 ezer vak ember él, a látássérültek száma pedig meghaladja a 218 ezret. A vakság hátterében az esetek többségében az időskori makuladegeneráció és egyéb látóhártya-betegségek, szürkehályog , zöldhályog, illetve cukorbetegség áll. Öt érzékszervünk közül a legfontosabb a látás, a külvilágból érkező információk nyolcvan százalékát ennek segítségével gyűjtjük be és dolgozzuk fel, egy teljesen vak embernek emiatt a hétköznapi teendők elvégzése is komoly kihívást jelent.
A segítség azonban négy lábon érkezik hozzájuk: az ország több pontján is képeznek ki vakvezető kutyákat, amelyek önállóbbá és magabiztosabbá tehetik a látássérült embereket. Sajnos azonban túl kevesen vannak ahhoz, hogy mindenkin segítsenek - a vakvezető kutyák világnapján, április 27-én utánajártunk, hogy miért van ez.
Évente 30-35 kutyát képeznek ki
Az ország egyik legnagyobb, vakvezető kutyák kiképzésével foglalkozó alapítványa a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány , a miskolci iskola mellett két másik helyszínen képeznek csak ki rendszeresen ebeket. Míg a Baráthegyi iskolából évente 15-16 kutya kerül a látássérültekhez, a két másik helyszínen együttesen képeznek ki ugyanennyit, ami azt jelenti, hogy évente alig 30-35 új eb állhat szolgálatba. Tehát száz vak emberre kevesebb, mint egy segítő jut csupán. Annak ellenére, hogy az alapítvány szinte kizárólag a támogatók adományaira tud csak támaszkodni, az utóbbi években növelni tudták a kapacitásukat.
Ami nem egyszerű feladat, hiszen egy eb kiválasztásának, kiképzésének és közel 10 évnyi munkában tartásának költsége 2,5 millió forint. Öt kutyából csak egy bizonyul alkalmasnak a feladatra, és a képzésből kivont kutyák tesztelése és szűrővizsgálata is komoly összegeket emészt fel. Mindennek ellenére az igénylők térítésmentesen juthatnak hozzá a segítő ebekhez, gazdájuknak csak a napi ellátásról és az egészségmegőrzés miatt fontos kezelésekről kell gondoskodnia. Még a nagyobb orvosi költségeket is az alapítvány finanszírozza. Az igénylést követően a látássérültek egy hosszú várólistára kerülnek fel, nem ritkán évekig kell várniuk, amíg vakvezető kutyák kapnak.
"A növendékek kölyökkorukban kerülnek az alapítványhoz. Főként hazai tenyésztőktől érkeznek, de a nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően a közelmúltban Bukarestből is kaptunk egy kölyköt. Másfél éves korukig önkéntesek nevelik őket az alapítvány szakmai segédlete mellett. Itt megkapják azokat a fontos alapokat, amelyeket az ezt követő, nagyjából féléves kiképzési idő alatt hasznosíthatnak" - mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Lékáné Viszokai Katalin kiképző. A képzést követően újabb néhány hónapra van szükség, hogy a látássérült és a kutya párosa összeszokjon , és magabiztosan vegye a városi közlekedés minden akadályát. Hogy ez sikerült-e, egy közlekedésbiztonsági vizsgán kell bizonyítaniuk négytagú vizsgabizottság előtt - a törvény szerint ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutya vakvezető státuszba léphessen. Körülbelül 2-2,5 éves lesz ekkorra az eb, és egészségi állapotától is függően 8-10 évig maradhat szolgálatban.
Szelíd természetük és stabil idegrendszerük miatt a legtöbb vakvezető kutya labrador vagy golden retriever. Fontos, hogy küllemükkel, habitusukkal a környezetükben se keltsenek félelmet a kutyák, hiszen gyakran zsúfolt tömegközlekedési eszközön és hivatalok tömött soraiban is sok emberrel kerülnek egy légtérbe.
Összehozzák az embereket
Vida Zoltán vakvezető kutyáján keresztül éppen, hogy közelebb került az emberekhez. Születésétől kezdve látássérült, és bár fiatal korában még érzékelte a fény és a sötétség bizonyos árnyalatait, később teljesen megvakult. Korábban bottal közlekedett , és mivel akkor még Budapesten élt, a nagy tömeggel sem volt egyszerű megküzdenie. Előfordult, hogy reggel a munkába igyekvő emberek fellökték, vagy kirúgták a botot a kezéből. A kutyát látva azonban sokkal előzékenyebbek, kedvesebbek a férfi szerint. Fanni, a labrador nőstény már a második vakvezető kutyája, az előző eb idős kora miatt vonult nyugdíjba.
"Sokkal könnyebb kapcsolatot teremteni az emberekkel úgy, hogy mellettünk van egy aranyos kutya, akit megsimogathatnak. Összességében nagyon pozitív az emberek hozzáállása a látássérültekhez, szinte mindig akad valaki, aki felajánlja, hogy segít. A fehér bottal közlekedő emberrel szemben mégis tartózkodóbbak, míg a kutya miatt sokkal szívesebben odajönnek" - számolt be tapasztalatairól a HáziPatika.comnak Vida Zoltán.
Sajnos még mindig kevesen tudják azonban, hogy a munkakutyák figyelmét szolgálat közben nem szabad elvonni. A látássérült férfi szerint az íratlan etikett ilyenkor azt kívánja, hogy gazdája vállát megérintve engedélyt kérünk rá, hogy a kutyát megsimogathassuk. Menet közben a kutyát ezzel valóban zavarnánk, de egy buszmegállóban várakozva még beleférhet a kontaktus. "Sajnos az nagyon rossz, ha vezetés közben, mindenféle kérdés nélkül a kutyára rontanak. Idősebb emberek néha még élelmiszerrel is kínálják, ez a legrosszabb, hiszen még a legszigorúbb nevelésű kutya is elveszti a fókuszt miatta. Ráadásul a kutya nem is biztos, hogy megeheti azt az ételt, akár meg is betegedhet tőle" - osztotta meg tapasztalatait a látássérült fiatalember.
Míg a bottal minden métert óvatosan kell megtenni, a négylábú mellett a látássérült hagyatkozhat az állat érzékszerveire. "A kutya kikerüli az oszlopokat, táblákat, megáll az út szélén, jelzi, hogy hol a buszmegálló, segít felszállni, sőt még szabad helyeket is keres. Az ülésre teszi a fejét, így mutatja, hogy ide szabad leülnünk. Sokkal magabiztosabban, dinamikusabban tudunk egy vakvezető kutya segítségével közlekedni" - mondta el Vida Zoltán.
