Hogy lehet 50 felett is szabadon élni?
Az ötvenedik születésnap mindenki életében meghatározó és tudat alatt is számvetésre sarkall. Fél évszázad: számtalan emlék, jó és rossz egyaránt, sikerek és kudarcok, öröm és bánat, botlások és felállások története. Visszatekintve az én tartalmas ötven évemre boldogság és büszkeség töltött el: a diploma, a szakmai sikerek, a házasságom egy gondos és szerető férjjel, akivel két csodálatos gyermeket neveltünk fel. Egy nő esetében persze az ötvenedik születésnap emlékeztet az idő múlására, a ráncokra, és persze a testem változására , amelyen pár éve törvényszerűen átestem, hiszen a biológia már csak ilyen. Ma azonban ötven évesen továbbra is vonzó, ám az évek során felhalmozott tapasztalatokkal bölcsebb nőnek érezhetem magam.
Nem volt azonban egyértelmű folyamat, hogy idáig eljutottam és sugárzóan, boldogan és gátlások nélkül készülhettem az ötvenedik születésnapi bulimra, amelyet a családom és a barátaim szerveztek nekem. Pár éve elkezdődtek az első hőhullámok, lassú változásokat éreztem alakomon, gyakran éreztem fáradtnak, levertnek magam, ami abból is adódott, hogy én, a híresen jó alvó egyre rosszabbul aludtam, éjszaka többször is fel kellett kelnem, utána pedig nagyon nehezen aludtam vissza.
Hoppá, pár csepp vizelet távozik
És lassan, fokozatosan előjött még egy tünet. Először csak erőlködéskor, például az esti kocogáskor éreztem, hogy pár csepp vizelet távozik, aztán már akkor is, ha lehajoltam a boltban az alsó polchoz, ha felálltam a székről az irodában. Nem volt jelentős mennyiségű a vizeletvesztés, de nem éreztem magam biztonságban. Bár használtam tisztasági vagy egészségügyi betétet, azon kaptam magam, hogy állandóan azt figyelem, nincs-e gond, nem vette-e valaki észre rajtam.
Férjemmel és barátainkkal évek óta rendszeresen jártunk egy tánckörbe, remek szórakozás, közös program és persze testmozgás is - volt. Egy idő után ugyanis annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy inkább lemondtam ezeket a programokat. A férjem nagyon türelmes volt velem, elfogadta, hogy változókorban vagyok, megértette, hogy néha jobb, ha inkább békén hagy, és az sem okozott problémát, hogy az intim együttléteink száma is lecsökkent. Azt viszont nagyon nehezen emésztette meg, hogy kimaradunk a táncházból, ezáltal egyre jobban elszakadtunk évtizedes barátainktól. Rosszul érintette, hogy teljesen bezárkózunk, ahogy ő mondta, még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy ilyen "öregesen" éljünk. A férjemmel harminc éve vagyunk házasok, együtt éltünk meg minden örömöt és bánatot, ismerjük egymás minden titkát. Erről a problémáról viszont még vele se mertem beszélni, féltem, hogy kevésbé tart majd nőnek, ha kiderül. Éreztem azonban, hogy valamit tennem kell, egész életemben semmi elől nem hátráltam meg, kell megoldásnak lennie. Elmentem a háziorvosomhoz és elmondtam, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam. Az orvos megnyugtatott, hogy vannak speciálisan alkalmi vizeletvesztésre kifejlesztett betétek olyan méretben, amit szinte nem is lehet észrevenni, mégis biztonságosan felszívják a beérkező vizeletet. Mindemellett pedig megkötik a kellemetlen szagokat, így diszkréten tudom viselni a nehezebb napokon is. Ezután leszaladtam a patikába, ahol a gyógyszerész készségesen több méretű betétet is megmutatott és segített kiválasztani a megfelelőt. Mindet kipróbáltam és rátaláltam a tökéletesre, amely nem csak biztonságos, de rendkívül kényelmes is, szinte láthatatlan. Azóta nem aggódom, nem magamat vizsgálom, hanem az igazán fontos dolgokra tudok figyelni. Férjemmel visszatértünk a táncházba, az ötvenedik születésnapi bulimon pedig egy különleges koreográfiával ünnepeltük meg barátainkkal az első félszáz évemet.
