A mindenki számára sajnos biztosan ismert példa a szakítás közben feltörő sírás: érzelmi helyzetre adott reakcióról beszélünk, amely során a szemgolyónk és szemhéjunk közti könnymirigy folyadékot termel, spontán pislogást követően pedig a folyadék elterül szemünkön. A könnynek innentől kezdve két iránya lehet: vagy felszívódik a szemről (az úgynevezett könnypontokon keresztül) vagy pedig a szemünk nem képes kezelni a könnyek mennyiségét: ezt pedig mindenki jól ismeri.
A harmadik típusú könnyet nem nagyon kell bemutatni: a síráskönnyeket akkor sírjuk ki, ha erős érzelem lesz úrrá rajtunk: stressz, élvezet, düh, szomorúság vagy akár fizikai fájdalom. Ezek egyfajta természetes fájdalomcsillapítóként szolgálnak, az ezekben található leu-enkefalin miatt is érezzük magunkat acetilkolin nevű neurotranszmitteren keresztül beindítja a könnygyártást.
És mi a sírás értelme egyáltalán? Reakció egy érzelmi állapotra vagy segítségkérés a körülöttünk levőktől? Egyes pszichológusok úgy vélik, a sírás után azért is érezzük jól magunkat, mert megerősítjük ezzel a kapcsolatot az éppen minket körülvevőkkel, akik a közös tehetetlenségben is részt vesznek.
A sírásnak akár még evolúciós szerepe is lehet: gyengeségünket fedhetjük fel egy helyzetben vagy ezzel megadhatjuk magunkat és elejét vehetjük egy támadásnak. (A fájdalomsírás különböztetünk meg.)
A sírással kapcsolatban érdekes az is, hogy nem csak az arcunkat nedvesíti be, hanem más hatásai is vannak: megnő a pulzusunk, izzadunk, lelassul a lélegzetünk, elszorul a torkunk - összefoglalva a tudomány álláspontja szerint: jobban érezzük magunkat utána, úgyhogy tartanunk semmiféleképpen nem kell attól, hogy valaki meglátja ezeket.
