Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt
Cardiomiopátia (CMP)

Cardiomiopátia (CMP) tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Elek Csaba   |   Lektor: Dr. Pozsonyi Zoltán

Rövid leírás

(másnéven: kardiomiopátia)

A kardiomiopátia (CMP) a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezető szívbetegségek összefoglaló neve, amely az izom saját betegségére vezethető vissza. Az irodalom egy része kardiomiopátiának nevezi az összes olyan állapotot, ahol a szív pumpafunkciója károsodott, a károsodás okától függetlenül. A betegség definíciójából adódóan azonban ezek a kórállapotok nem tekinthetőek kardiomiopátiának. Így a magasvérnyomás, a koszorúér-betegség, vagy a szívbillentyű-betegség következtében létrejövő pumpafunkció-károsodás szoros értelemben véve nem kardiomiopátia, ezt a betegségcsoportot specifikus, vagy szekunder kardiomiopátiának lehet nevezni.

Magyarországon napjainkban a specifikus eredetű, ún. dilatatív (tágulásos) kardiomiopátia a leggyakoribb, melynek hátterében általában koszorúér-betegség vagy éveken át tartó, nagymennyiségű alkoholfogyasztás áll.

Előfordulás

A fejlett országokban ma minden 2-3. haláleset szív- és érrendszeri betegségre vezethető vissza. Ezek között a krónikus szívelégtelenséget lényegében a szívizom pumpafunkciójának elégtelenné válása okozza. Ahogy ez a továbbiakban látható, az alapbetegség alapján kardiomiopátia bármely életkorban előfordulhat, de kockázata természetesen az életkor előrehaladtával nő. A kardiomiopátia nem gyakori, de életet közvetlenül veszélyeztető betegségcsoport, amelynek egyetlen igazi gyógymódja a szívátültetés. Az új esetek gyakorisága a nemzetközi statisztikák alapján a dilatatív kardiomiopátia esetében évente 5-8/100 000 fő. A hipertrófiás kardiomiopátia esetében a lakosság 0,2%-a érintett.

Okok

A kardiomiopátiákat megjelenésük szerint öt nagy csoportra osztják:
  • Dilatatív, tehát tágulásos kardiomiopátia esetén a szív jelentősen megnagyobbodik, de a szívizomzat mozgása renyhe.

    • A betegség okai részben ismeretlenek, de az esetek 20 százalékában családi halmozódás figyelhető meg különböző genetikai hibák következtében.

    • Ha a dilatatív kardiomiopátia okai ismertek, szekunder vagy specifikus kardiomiopátiáról beszélhetünk:

      • Iszkémiás: a szívizomsejtek vérellátási zavarának eredménye, amely a szívizom hegedéséhez vezet.

      • Valvuláris: billentyűbetegség miatt kialakult szívelégtelenség.

      • Hipertenzív: magasvérnyomás betegség okozta szívkárosodás.

      • Alkoholos: a kardiomiopátiához ritmuszavarok társulnak.

      • Gyógyszer okozta: a szívet károsító gyógyszerek szedésének következménye.

      • Gyulladásos: szívizomgyulladás eredményeképp jön létre.

  • Hipertrófiás kardiomiopátia: A hipertrófia a meglévő szövetek megvastagodását jelenti. A megvastagodott bal kamra az esetek 25 százalékában a vér kiáramlási pályáján szűkületet okoz. A kiáramlási akadály nélkül jelentkező hipertrófiás kardiomiopátia a versenysportolók leggyakoribb haláloka. Az esetek 50 százalékában a betegség öröklődik.

  • Restriktív kardiomiopátia: A bal kamra tágulékonyságának ismeretlen eredetű károsodása, amely a kamra telítődésének zavarát eredményezi. A megvastagodott szívbelhártyán vérrögök rakódnak le, amely tovább növeli a betegség veszélyességét.

  • Arritmogén jobb kamrai kardiomiopátia: Ritka megbetegedés, amely a jobb kamra tágulásával és végső soron jobbszívfél-elégtelenséggel jár. Hátterében genetikai elváltozást lehet kimutatni, de egyelőre ismeretlen eredetűnek tekintik.

  • Nem osztályozható kardiomiopátia.

Tünetek

A kardiomiopátia elsősorban a szívelégtelenség tüneteit mutatja: terhelésre, majd később nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, amely felülésre javulást mutat, szapora légzés, a beteg csökkent terhelhetősége, gyengesége. Gyakori az agyi keringészavar, főleg idős betegeknél. Megfigyelhető az alsó végtag ödémás duzzanata, eleinte csak a nap második felében, majd állandóan. Az éjszakai vizelés az ödémafolyadék felszívódásának az eredménye. A gyomor-bélrendszer érintettsége a vénás vér visszafolyásának következtében jön létre, étvágytalanságban, a májenzimek emelkedettségében, a máj megnagyobbodásában nyilvánul meg. A szívelégtelenség tüneteihez az esetek nagy részében ritmuszavarok társulnak.

Fontos megemlíteni, hogy a hipertrófiás kardiomiopátiás betegek általában panaszmentesek, gyakori, hogy az elváltozást véletlenül ismerik fel. Ebben az esetben a lehetséges tünetek között találhatjuk a nehézlégzést, a mellkasi szorító fájdalmat, az erős szívdobogásérzést, a szédülést vagy az ájulást.

Diagnózis

  • Fizikális vizsgálattal jól kikopogtatható lehet a szív megnagyobbodása, a szívdobogás meghallgatásával rendellenes szívritmus, billentyűhibára utaló zörejek hallhatók. A tüdő meghallgatásával hallható "szörtyzörejek" a tüdővizenyőt jelzik.

  • Az EKG a ritmuszavarok azonosításában segít.
    Egészséges és dilatatív cardiomyopathya EKG

  • Echokardiográfia: A szív ultrahang-vizsgálatával láthatók a megnagyobbodott szívüregek, a megvastagodott szívizom, a kardiomiopátia esetleges okai, illetve mérhetők a szívelégtelenség súlyosságára utaló értékek.

  • A kétirányú mellkasröntgen a tüdőérintettség jeleit segít kimutatni, az egyéb radiológiai eljárások, mint például az MRI a szívüregek nagyságának meghatározását segítik elő.

  • A szívkatéteres vizsgálat a koszorúerek állapotának megítélését, az iszkémiás szívbetegség kimutatását vagy kizárását teszi lehetővé.

  • A szívizom-biopszia a szívizomszövetet érintő elváltozások - pl. zsírszövet felhalmozódása, hegesedés - kimutatásával teszi lehetővé az elkülönítő diagnózist.

Kezelés

A kezelés célja az alapbetegség kezelése, a szív pumpafunkciójának erősítése, a szív tehermentesítése és a beteg életminőségének javítása. A terápia alapvető feltétele a betegek fizikai kímélése. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek:
  • Vizelethajtók: A vér térfogatának csökkentése a szív munkájának könnyítését célozza. A vizelethajtók többségének alkalmazása mellett gondoskodni kell a kálium pótlásáról, a vizelethajtók hatására jelentkező alacsonyabb szérum-káliumszint ugyanis tovább rontja a szív teljesítőképességét.

  • ACE-gátlók: Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) felelős azért, hogy egy vérnyomásemelő hormon, az angiotenzin II termelődjék. Az enzim bénításával jelentős vérnyomáscsökkenést lehet elérni. Ez a gyógyszercsoport egyben a hosszútávú, a pumpafunkciót tovább gyengítő szívizom-átalakulást is gátolja.

  • Az angiotenzin-II-blokkolók viszonylag új gyógyszerek, melyek hatásukban leginkább az ACE-gátlókra hasonlítanak. Mindkét gyógyszercsoport - a vizelethajtókhoz hasonlóan - a szív tehermentesítését hivatott elvégezni.

  • Kardiotonikumok: A leghagyományosabb gyógyszerek a gyűszűvirág alkaloidok (digitálisz készítmények), valamint a dopamin, dobutamin és milrinon. Ezek a gyógyszerhatóanyagok a szív pumpafunkcióját erősítik. A gyűszűvirág-alkaloidok kellemetlen mellékhatása, hogy növelik bizonyos ritmuszavarok kockázatát.

  • A béta-blokkolók jótékony hatása az utóbbi időben vált nyilvánvalóvá. Jelentősen csökkentik a súlyos ritmuszavarok kockázatát, valamint a hormonrendszert befolyásoló hatásokon keresztül hosszú távon javítják a betegség tüneteit, valamint az életkilátásokat.

  • A ritmusszabályozó gyógyszerek a betegséggel járó szívritmuszavarok kezelésében hasznosak. Életveszélyes kamrai ritmuszavarok felléptekor szükséges lehet a beültethető defibrillátor (ICD) behelyezése is.

  • A szív ingerületvezető rendszerének károsodása esetén a szívizom nem összehangoltan húzódik össze. Ilyen esetben az ún. biventricularis pacemaker (több elektródával ellátott pacemaker) szinkronizálhatja a szívizom összehúzódását, javítva a betegség tüneteit. Ez a kezelés a legsúlyosabb betegek számára lehet ajánlott.

  • A véralvadást gátló gyógyszerek fontosak a vérrögök kialakulásának megelőzésében is.

  • Egyes formák - mint a hipertrófiás kardiomiopátia - esetén kiemelkedő szerephez jut a szívbelhártya-gyulladás megelőzésére irányuló kezelés, amely antibiotikumos terápiát jelent, főleg a sebészeti illetve szájsebészeti beavatkozások előtt.

  • A végleges megoldást a szív-transzplantáció jelenti.

Gyógyulási esélyek

A betegség kezelhető, de nem gyógyítható, és az alapbetegségtől függő gyorsasággal romolhat. A beteg halálát rendszerint szívelégtelenség vagy végzetes ritmuszavarok okozzák, de a halálesetek gyakorisága nem feltétlen áll arányban a tünetek súlyosságával, különösen igaz ez a hipertrófiás kardiomiopátia esetében.

Kategória: Szív- és érrendszeri betegségek

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

15189Kérdezzen Ön is!

Kapcsolódó gyógyszerek

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Tudjon meg többet lexikonunkból!

Tesztelje magát!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag