Horváth-Szováti György, életmód-tanácsadó

A burgonya és a dohány "testvéreit" tisztelhetjük a két közkedvelt zöldségfélénkben. Kolumbusz korában még dísznövénynek tartották őket, mára viszont már hatalmas karriert futottak be: a paprika és a paradicsom.

A 2012-es londoni olimpiai játékokon, az ámulatba ejtő sportteljesítményeket nézve elgondolkodhatunk rajta: vajon hogyan is táplálkozhatnak ezek az emberek? Miben különbözik étrendjük az átlagoshoz képest?

A százméteres síkfutáshoz adoniszi termetű emberek állnak rajthoz, míg a maratoni távokat többnyire szívós alkatú, vékony sportolók futják. Mindkettő futás, mégsem egyforma az étrendjük?

Azzal még csak tisztában van az ember, hogy a 'teljes kiőrlésű', meg a 'rostokban gazdag' az a jó, és a cukros, finomított, rostokban szegény pedig kevésbé. De melyik a jó és a rossz szénhidrát?

A sok hűtőházas almába, szezonjamúlt narancsba és banánba belefáradt ízlelőbimbóknak igazi felfrissülést jelent a piacokon már kapható zamatos földieper.

Fehérjenap, szénhidrátnap, gyümölcsnap,keményítőnap. Egy közismert diéta épül fel az önkényesen megválasztott tápanyag-kategóriák elkülönítésével, óriási zavart okozva ezzel a fejekben. Miért? Azért, mert a három utóbbi kategória mind szénhidrátot takar.