Kaland a konyhában
Való igaz: Magyarországon, ahol az emberek többségének a "hús" szóról először még mindig csak a disznócomb, a halról meg legfeljebb a karácsonyi ponty jut az eszébe, a tengeri herkentyűknek még a fogyasztásához is némi bátorság és vállalkozó kedv szükségeltetik. Ha pedig valaki ezek otthoni elkészítését tervezi, nem árt kicsit utána nézni, hogyan tudja a lehető legtöbbet kihozni ezekből az egzotikus alapanyagokból.
Első megszívlelendő tanács: aki bármi kételyt érez magában, hogy valóban tintahalra vagy polipra vágyik, vagyis, ha csak kicsit is taszítja őt ezen különlegességek elfogyasztásának gondolata, először inkább egy étteremben próbálja ki az élményt, semmi esetre ne maga kezdjen az elkészítésükbe. Mint ételalapanyag ugyanis egyik sem tartozik a leggusztusosabb hozzávalók közé, egy életre elveheti a kedvét tőle, ha először nem aranybarna panírban vagy zöldségágyon, citromkarikákkal mutatósan díszítve látja ezeket, hanem nyálkás-tapadókorongos, esetleg "tintás", natúr formájukban. Kompromisszumos megoldás, ha a gondosan tisztított, előkészített, fagyasztott terméket vásároljuk meg, de ma már ahhoz sem kell feltétlenül a Földközi tenger mellé utazni, hogy eredeti állapotukban, frissen találkozzunk ezekkel - kalandvágyóbbak és erős gyomrúak vállalkozhatnak az otthoni tisztításukra is.
Egy kis tengerbiológia
Ezek a puhatestűek a fejlábúak vagy lábasfejűek (Cephalopoda) osztályába tartoznak. A polipok, tintahalak, nautilus polipok és a szépiák alkotják ezt a rendszertani osztályt, a köztudatban nem is nagyon különítve el egymástól. Igen gyors helyzetváltoztatásra képes, mozgékony, ragadozó puhatestűek, zsákszerű testtel, szájnyílásuk körül tapogatókkal. A tapogatókon (karokon, lábakon) szívó-tapadókorongok vannak. Igen fejlett a szemük és az idegrendszerük. A lábasfejű nevet a szájnyílás (fej) körül elhelyezkedő karokról kapták. Karjuk száma alapján különböztetjük meg őket: A tízkarú tintahalak közé tartoznak a szépiák és kalmárok, a nyolckarúak (Octobrachia) a tengeri polip (Octopus, Krake). Ragadozók, egyes fajoknak méregmirigye is van. Különleges szervük a tintazacskó, amivel tintaszerű anyagot bocsátanak ki meneküléskor. Gyakorlatilag minden tengerben, óceánban megtalálhatók. A nagyságuk fajonként és azon belül is igen változatos: pár centiméterestől több méteresig terjed, az irdatlan "tengeri szörnyek", a hajósok legendás rémei is e törzsbe tartoznak. Élelmiszer-alapanyagként természetesen a kisebbek jöhetnek szóba.
Bébipolip és társai
A fiatal állat húsa könnyebben elkészíthető, az ún. bébipolipot kell a legrövidebb ideig főzni, párolni, a legkisebbek akár egészben is felhasználhatók. A nagyobbaknak a fejét, zacskóját levágva csak a csápjait (karjait) dolgozzák fel úgy, hogy a bőrét lehúzzák róla. Körbenézve a legnagyobb netes főzőszájtokon, blogokon, a polip elkészítéséről megoszlanak a vélemények: van, aki a nagyobb polipok húsát klopfolással puhítja, más az ecetes vagy sós vizes, fűszeres áztatásra, pácra esküszik, és jó tudni, hogy a fagyasztás maga is puhítja a húst. Ha sütni akarják, akkor is ajánlatos először sós, citromos, fűszeres vízben megfőzni vagy párolni. Teljesen puha nem lesz, az állaga a csirkezúzához vagy a főtt sertésorrhoz hasonlóan megőrzi a rugalmasságát. Főzve, párolva, grillezve, sütve egyaránt elkészíthető. Fehérbor, fokhagyma, bazsalikom, paradicsom például hozzáillő, alkalmas fűszere lehet.
A tintahal, a mintahal
Mint a neve is mutatja, a nyers, friss tintahalnál számolni kell a tintazacskókkal, tüskékkel - ezek "kinyomása", kivágása, a "tinta" kimosása némi lelkierőt igényel. A szemet és (a legkisebbek kivételével) a fejet is el kell távolítani. Mind e kellemetlenséget megúszhatja, aki a hűtőpultból tisztított, előkészített, fagyasztott tintahalat vásárol. A tintahal felhasználási területe hasonló a polipéhoz, de a húsa puhább, így nincs szükség hosszas előfőzésre, puhításra. A jól előkészített tintahal húsa vastag, fehér. Egyszerű, de nagyon finom elkészítési módja a szokásos módon panírozni, kirántani. Törzse töltve, vagy karikáknak felvágva is felhasználható, a "bébi tintahal" grillezésre is alkalmas. A HáziPatika Egészségreceptek rovatából, olvasóink receptjei közül válogattunk néhányat, amelyek remekül elkészíthetők tintahalból is: .
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egészséges-e a tengeri herkentyűk fogyasztása?
Természetesen igen - mondanánk, hiszen a tenger gyümölcseinek, halainak, puhatestűinek a húsa energiában és koleszterinben szegény, telítetlen, szívbarát zsírsavakat tartalmazó, egészséges táplálék. Azonban manapság a kutatók aggasztó mérési eredményekről is beszámoltak: a tengerből nyert finomságok, a halak, a kagylók, a rákok, a polipok húsában kimutathatók azok a szennyeződések, amelyeket a partvidék ipara, mezőgazdasága juttat a tengerekbe, óceánokba. Így például növekvő mennyiségű metilhigany és dioxin szennyezést mértek ezeknek az állatoknak a húsában. A higany a szervezetbe kerülve az idegrendszert károsítja, gyermekek esetében akadályozza a fejlődést, felnőtteknél pedig szív- és érrendszeri, vese és idegrendszeri károsodást okozhat. A dioxin rákkeltő hatású, súlyos méreg. Az amerikai Institute of Medicine szakértői azonban úgy vélik, a tengeri halak fogyasztásának előnyei nagyobbak, mint az ezzel járó kockázat. Ezért hetente kétszer ajánlják tengeri halak vagy egyéb tenger gyümölcseinek fogyasztását, mert ezek kedvező hatást gyakorolnak a szív és az érrendszer állapotára, és a szennyeződések pedig nem veszélyeztetik számottevően az egészséget.
Legjobban: