A szakértők szerint a későbbi kezdés vagy egy flexibilis munkarend jelentős változást hozhatna: az adatok szerint a munkaidő kezdetének egy órányi eltolása 20 perccel több alvást jelentett. Minderről bővebben a Sleep szaklapban olvasható.
Amikor a munkaidő reggel hatkor vagy azelőtt kezdődött, az ezen helyeken dolgozók átlag 6 órát aludtak csak. Ha a munkaidő reggel 9-10 óra között kezdődött, az alvás átlagideje már 7 óra 29 percre nőtt. A "normál alvókhoz képest" a "rövidalvók", akik 6 órát vagy kevesebbet aludtak, 1,55 órával többet dolgoztak hétköznapokon és 1,86 órával többet hétvégéken vagy ünnepnapokon, korábban kezdtek el dolgozni reggel és később is fejezték be munkájukat az esti órákban.
A "rövidalvók" az adatok szerint több munkahelyen is dolgoztak, többet utaznak munkahelyükre, korábban kezdenek el utazni és később is érkeznek haza, mint a "normál alvók". Utazási mintájuk reggel 7-kor és délután 5-kor csúcsosodik ki, ami nagyon jól körberajzolja az ingázás jelenségét. Velük ellentétben a munkanélküliek (pontosabban állásnélküliek) többet aludtak és nem számítottak az adatok szerint rövidalvónak.
A munka veszi el az alvástól a legtöbb időt - állítja Basner, aki szerint megoldást kell találni a dolgozók alváshiányára. Ideje lenne például bevezetni azt, hogy rugalmas legyen a reggeli munka- és iskolakezdés, és le kellene rövidíteni a reggeli és esti ingázási időt: minden megtakarított óra körülbelül 20 perccel több alvást jelentene. Ez azért is fontos, mert legalább hét órát kell naponta aludnunk ahhoz, hogy mentálisan, érzelmileg és fizikálisan is a legjobb állapotban legyünk és fel legyünk készülve a napi történésekre.
