Az egyik legelső, a kábítószer-függőséget bemutató film az 1955-ben készült Az aranykezű férfi. Frank Sinatra egy olyan heroinistát játszik, aki a börtönben megszabadul a függőségétől. Az Amerikai Mozgókép Alapítvány (MPAA) sokáig nem volt hajlandó elfogadni a filmet. Szintén évtizedekig cenzúrázták az Utazás című 1967-es filmet, mely egy LSD-s tripet mutat be.
Irvine Welsh regénye és a belőle készült, 1996-os film, a Trainspotting az egyik legmeghatározóbb mű a kábítószerekről. A központi téma a heroin és az attól való függés, de talán nincs is olyan szer, amit ne "kóstolnának meg" a film főszereplői. A skót drogosok világát néhol brutális kegyetlenséggel bemutató mű a száz legfontosabb brit filmet összegyűjtő listára is felkerült.
Leonardo di Caprio egyik első filmje a kokain és heroinfüggő középiskolásról, Jim Carrollról szól. Az Egy kosaras naplója Carroll valódi visszaemlékezéseiből készült.
Terry Gilliam kultikus filmjében, a Félelem és reszketés Las Vegasban című alkotásban Johnny Depp és Benicio del Toro elképesztő mennyiségű kábítószert próbálnak ki, a meszkalintól a marihuánán keresztül az LSD-ig. A Hunter S. Thompson regényéből készült film igazi "trip", a főszereplők szinte végig hallucinálnak, a valóság és a kábítószeres látomások összemosódnak.
Tudta, hogy maga Sherlock Holmes is drogozott? Sir Arthur Conan Doyle detektívje több novellában is használ kokaint és morfiumot - az előbbit akkor, amikor épp "unatkozik", mert a kokain "stimulálja az agyát". Egy későbbi műben, melynek szintén Holmes a főszereplője, ám nem Sir Arthur Conan Doyle írta, maga Sigmund Freud segít neki leszokni a kábítószerről. Ez azért is érdekes, mert a való életben maga Freud is kokainista volt - erre utal legalábbis az, hogy rövid idő alatt több esszét és tanulmányt is írt a kábítószerről.
Charles Baudelaire 1860-ban önálló művet szentelt a hasisnak és az ópiumnak A mesterséges mennyországok címmel. Ahogy bevezetőjében írja: "E tanulmány tárgya azoknak a titokzatos következményeknek és beteges gyönyöröknek az elemzése, melyeket a kábítószerek okoznak, azoké a kikerülhetetlen bűnhődéseké, melyek tartós igénybevételükből származnak, és végül azé az önmagában való erkölcstelenségé, amelyet egy hamis eszménykép követése jelent." A költő leírja a kábítószer által kiváltott hatások gyors egymásutánját, az érzelmek hullámzását, és bár elismeri, hogy a drogoknak köszönhetően kitágul a világ és felerősödnek az érzékek, mégis elutasító a drogokkal kapcsolatban. Úgy véli ugyanis, hogy az ópium és a hasis "szolgasorba taszítja a szellemet".
Csáth Géza maga is ópiumfüggő volt, de Ópium című novellája még azelőtt született, hogy el kezdte volna használni a szert. Mint unokatestvére, Kosztolányi Dezső írja róla, már a függőség kialakulása előtt komolyan elkezdte foglalkoztatni a kábítószer és az addikció.
