Állati véglények: százezerek halálát okozhatják

Ajánlom a HáziPatika Facebook oldalát!

Kiss Éva

  HáziPatika.com

fertőzés, malária, gazdaszervezet, véglények, állati egysejtűek, protozónok, felnőttkori fertőző betegségek

Az állatvilág legalacsonyabb rendű, egysejtű élőlényei között van néhány, amely százezrek halálát, de legalábbis igen súlyos betegségeket, nehezen kezelhető utazási fertőzéseket képes okozni.

Mikroszkopikus paraziták

A tudomány mintegy tizenötezer fajtáját ismeri az úgynevezett protozoonoknak, az állatvilág egysejtű képviselőinek. Az emberi patológiában jelentős helyet foglalnak el ezek az állati véglények, mivel egyes fajainak parazita jellemzői vannak, és jó néhány ilyen mikroszkopikus élősködő az emberi szervezetre is veszélyt jelent, mert azt (is) használja gazdaszervezetként. A Protozoa törzsön belül alakjuk szerint megkülönböztetik az úgynevezett amoeba-féléket, az ostoros véglényeket (flagellátákat), valamint a ciliatákat. Nagyságuk 2-150 mikronig terjedhet.

Elkülönült sejtmagjuk van, protoplasmájuk vizet, sókat, fehérjéket, szénhidrátokat és lipoidokat tartalmaz. Egyes fajainak járulékos szerveik vannak, például a mozgást segítő ostorok vagy csillók, illetve a táplálkozásban szereplő sejtszáj és az anális rész. Kétféleképpen fordulnak elő: vegetatív és ciszta alakban. Az első formában a protozoon táplálkozik, mozog és szaporodik, de ha az életkörülmények kedvezőtlenné válnak a számára, képes a második formát felvenni: ellenálló burkot alakít maga köré, betokozódik, kerek vagy ovális cisztává alakul, életműködést nem folytat.

Ez az alak némileg hasonlít a baktériumok spóra-állapotához, például abban, hogy ha újra kedvezővé válnak az életkörülmények, akkor a cisztából újra normálisan működő sejt lesz. Pusztulásukat - akár normál, akár ciszta alakban -kiszáradás, a magasabb hőmérséklet és vegyszeres fertőtlenítés okozhatja, de nedves közegben, alacsony hőmérsékleten akár több hónapon át életben maradhatnak.

Baktérium, vírus, parazita - mi a különbség?

Amikor a kórokozókról hallunk vagy olvasunk, gyakorta nem pontosan tudjuk, hogy vírusról, baktériumról vagy parazitákról van-e szó. Miközben mindhárom képes megbetegíteni minket, ezt különböző módon teszik. Ráadásul a veszélyességük szerint is megkülönböztethetjük őket.

A protozoonok támadása

Több úton is bekerülhetnek az emberi szervezetbe: passzív invázió során, szájon át, nyers élelmiszerekkel, fertőzött ivóvízzel, illetve egyéb testnyílásokon keresztül akár fürdővízzel is. Különösen a bélprotozoonokra jellemző ez a fertőzésforrás. Megfertőződhet az ember az úgynevezett "átoltással" is: amikor valamely ízeltlábú vérszívó csípése, nyála közvetíti a fertőzést: ez történik például malária vagy a régen álomkórnak ismert trypanosomiasis esetében. A legtöbb egysejtű parazitánál az ember a fertőzés forrása, de vannak közöttük emberre is veszélyes, amúgy állati gazdaszervezetben élő fajok is.

Megbetegítő hatásuk függ attól, mely testrészben telepedtek meg. A bélben élősködők különösen kisgyermekek esetében okozhatnak táplálkozási zavarokat a táplálék elvonása és a felszívódás mechanikus akadályozása következtében. A bélfal protozoon lakói gyulladásokat, fekélyeket okozhatnak. Véglények élhetnek egyéb testüregekben, vérben és szövetekben is. Ha az idegrendszert támadják meg, súlyos tüneteket, akár halált is okozhatnak. A felsorolt helyi tüneteken kívül általános hatásaik is lehetnek: anyagcsere termékeik, széteső testfehérjéik károsíthatják a szervezetet, gyengítik a fertőző betegségekkel szembeni ellenálló-képességet, vérszegénységet, lázas állapotokat okozhatnak.

A rettegett "váltóláz", a malária

A malária, vagy régi nevein mocsárláz, váltóláz, harmadnapos-, illetve negyednapos láz egyike a legrégebben ismert fertőző betegségeknek és ma is a legelterjedtebbek közé tartozik világszerte. Évente mintegy kétszázmillió ember betegszik meg maláriában és egy-másfél millió halálos áldozata is van minden évben. A betegség nagyszámú előfordulása leginkább a trópusi és szubtrópusi területekre korlátozódik, mivel a malária kórokozóját terjesztő Anopheles-szúnyogfajok csak 15-16 fok feletti hőmérsékletű területen élnek, és maga a kórokozó, a plasmodium ivaros szaporodása is csak ilyen melegben lehetséges.

A protozoonokat mikroszkóp alatt lehet megfigyelni

A protozoonokat mikroszkóp alatt lehet megfigyelni

Magyarországon utoljára az ötvenes években fordult elő néhány tucatnyi helyi maláriás megbetegedés (különösen a Tiszántúlon), azóta legfeljebb "importesetek" fordulnak elő. Az egzotikus utazások azonban bármikor lehetővé teszik a fertőzés behurcolását, hiszen azt a szúnyog csípése után már az ember viszi tovább. A malária járvány kialakulásában ezért az embernek, a plasmodiumnak és a szúnyognak van szerepe. Magyarország területén például a Plasmodium vivax fordul elő, és nálunk is tenyésznek olyan csípő szúnyogok, amelyek gyomrában ez a protozoon szaporodni képes.

A szúnyog csípésekor a nyálmirigyéből a parazita fertőző alakjai, sporozoitok jutnak a vérbe, először a májban telepednek meg, majd a vörösvértestekben ivartalan módon szaporodnak. Az elszaporodásuk a vörösvértestek szétesését és a kórokozóknak a vérplazmába jutását okozza, amely ismétlődő lázrohamokat vált ki. A vörösvértestbe furakodó táplálkozó formák, a merozoitok ivarsejtképző alakokká (mikro- vagy makrogametocitákká) fejlődnek. A makrogametociták még itt hozzák létre a makrogamétákat, viszont a mikrogaméták csak a szúnyogokban képződnek. A vérszívással fertőződik a szúnyog, emésztőrendszerében egyesülnek az ivarsejtek, majd a zigóta betokozódik. Itt egy ivartalan szaporodási cikluson megy át, melynek eredményeként létrejövő sporozoitok a nyálmirigybe vándorolnak.

A malária betegség jellegzetes tünetei a visszatérő lázrohamok, amelyek hidegrázással kezdődnek, és nagyon magas lázzal, olykor eszméletvesztéssel járnak. Jellemző tünete a lép megnagyobbodása és az elhúzódó betegségnél a kialakuló vérszegénység. A malária elleni küzdelem lényege a parazita szaporodási ciklusának a megszakítása, fontos része mind a fertőzéshordozó emberek felkutatása és kezelése, mind pedig a szúnyogirtás, a tenyészhelyek megszüntetése.

Tenger gyümölcseivel is terjedhetnek véglények

Vannak olyan egysejtű kórokozók, amelyek különösen meleg és trópusi éghajlati övben fordulnak elő, és fertőzött ivóvízzel, nyers zöldségekkel, gyümölcsökkel, salátákkal, esetleg nem kellően átsütött-főzött "tenger gyümölcseivel" juthatnak be az emberi szervezetbe. A világméretű turizmus és a mindent behálózó kereskedelmi kapcsolatok miatt bárhol megjelenhetnek. Ilyen például az Entamoeba histolytica, az amőbás dizentéria (trópusi vérhas), ami a vastagbél nyálkahártyájának a megbetegedése. E fertőzés tartósan akár évekig elhúzódhat, ismétlődő hasmenéssel jelentkezhet, de szövődményként a máj, a tüdő, sőt, az agy is érintetté válhat. A kórokozót tünetmentes fertőzöttek is terjesztik, úgy, hogy cisztákat ürítenek a székletükkel.

Szintén cisztákkal fertőzött élelmiszerrel és vízzel terjed a Giardia lamblia, amely az egész világon a leggyakoribb bélparazita. Ennek az ostoros protozoónnak sajátossága a kétmagvú, szempárhoz hasonlító sejtes szerkezet. A nyombél falán telepednek meg, zsindelyszerűen tapadnak a nyálkahártyára és elsősorban a táplálékelvonással okoznak zavart a szervezetben. A fertőzés jellegzetes tünete a gyakori híg székletürítés, illetve a testi gyengeség és vérszegénység. Higiéniai elővigyázatossággal elkerülhető: fontos például, hogy a turisták csak megbízható ivóvizet fogyasszanak, ha pedig nem garantált a fertőzésmentesség, forralják fel azt a fogyasztás előtt.

Protozoon(ózis)

Zoonózisnak nevezzük azokat a megbetegedéseket, amelyek állati eredetű fertőzésből származnak, a kórokozó parazita állati gazdaszervezetből kerül át az emberre. Ilyen a Toxoplasma gondii nevű protozoón is, amelyek a rágcsálókban, illetve nagyobb testű emlősökben is gyakori fertőzés, a feltételezések szerint bolhák viszik át nagyobb testű állatokra és emberre. Világszerte találkoztak emberi szervezetben is vele, Magyarországon sem ritkaság. Gyakoribb a tünetmentes fertőzöttség, a teljesen kialakult megbetegedés pedig nagyobb számban fordul elő gyermekek körében. Akut, subacut és krónikus stádiumát különböztetik meg.

Akut szakaszában változatos tüneteket mutat: emésztőszervi zavarok, tüdőgyulladás, hepatitis, agyhártyagyulladás tüneteivel jelentkezhet. Subacut stádiumban a központi idegrendszer érintettsége jellemző, a betegség halálhoz is vezethet, vagy súlyos károsodással is járhat. A krónikus stádium rendszerint tünetmentes, hiszen a toxoplasmák inaktívvá váltak, betokozódtak. Emberről emberre átvitt fertőzés csak anya és magzata között fordul elő. A terhes anya fertőzöttsége (még akkor is, ha az anya tünetmentes) azzal a veszéllyel járhat, hogy megfertőzi a magzatát: ennek koraszülés vagy halvaszületés lehet a következménye.

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

Kulcsár Beáta
közegészségügyi és járványügyi felügyelő
Kérdezek tőle

Aktuális

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?aranyér

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?Ha nem kezeli, szövődményekhez vezet

Biohasonló gyógyszerekBiológiai terápia

Biohasonló gyógyszerekMennyire hasonló a biohasonló?

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Felfázás

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Lehet, hogy a partnere miatt beteg?

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólKULLANCS

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólMit tudunk rosszul a kullancsokról?

Vénás betegségekFÓKUSZBAN

Vénás betegségek Az aktív népesség 35 százaléka, míg a nyugdíjas korúak több mint fele szenved valamilyen vénás betegségben

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekOTTHON

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekÍme, néhány megoldás arra, mivel lehet kiszedni a különböző típusú foltokat.

Alzheimer: reményteli áttörésekalzheimer-kór

Alzheimer: reményteli áttörésekA felejtés betegségének is szokás nevezni az Alzheimer-kórt

Facebook

Youtube

Twitter

Google+

Gyógyszerkereső

GyógyszerHatóanyag