Hírlevelek
Regisztráció
Egészségváros

Fókuszban

Ondó, spermium, magömlés: mit kell tudni róla?

Ondó, spermium, magömlés: mit kell tudni róla?

Az ondó keletkezése és összetétele

2006.08.29.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Az ondó különleges folyadék. Fehéres-szürkés, olykor sárgás, frissen gesztenyére emlékeztető illatú testnedv. Ejakulációkor 2-6 ml lövell ki, benne a férfiak 40-360 millió ivarsejtjével, melyek az össztérfogat töredékét adják csupán. Honnan a többi?

A folyadék összetétele

A férfiak ondójában (sperma) a hímivarsejtek (spermium) száma milliliterenként 20-60 millió között van. Ez képezi a sperma sejtes állományát, a teljes sperma tömegének mindössze 0,5 százalékát. Ebből egyébként jó esetben sem az összes spermium, inkább csak 80 százalékuk vagy annál is kevesebb életképes.
A sperma maradék 95 százaléka a spermaplazma, amely különböző járulékos nemi mirigyek váladékának elegye. Pontos összetételét tekintve 3-5 százaléka keletkezik csupán a herében és a mellékherében, 45-80 százaléka az ondóhólyagban, 10-30 százaléka a prosztatában és 2-5 százaléka a Cowper-féle mirigyekben. Hogy is áll össze a sperma?

A spermiumok bölcsője

A spermiumok a herében 35 °C-on képződnek, ennél magasabb hőmérsékleten nem termelődnek, vagy a már meglévők elpusztulnak. Alacsonyabb hőmérséklet sem kedvez a spermiumképződésnek, de a meglévőket nem pusztítja el. Épp ezért a herezacskó (Scrotum) izmainak összehúzódásával és izzadságmirigyeinek segítségével termosztáthoz hasonló működéssel igyekszik biztosítani a megfelelő hőmérsékletet.
A két herét a herezacskót ketté osztó kötőszövetes sövény választja el egymástól. A herék felszínét egy kötőszövetes tok (Tunica albuginea) veszi körül, s ebből háromszög-alakú tereket elhatároló kötőszövetes elválasztófalak indulnak. Minden ilyen térben három, herénként nagyjából 250 herecsatornácska található. Ezekben zajlik a spermiumok fejlődése. 72 napig fejlődnek és vándorolnak a csatornácskák útvesztőjében, míg végül a mellékherében (Epidydimis) megállapodnak egy időre. A kanyarulatos csatornák a here és mellékhere határán 12-18 csatornává (Ductuli efferentes) szedődnek össze, végül egyetlen mellékhere-vezetékké egyesülnek, ami a mellékhere farokrészéből az ondóvezetékben (Ductus deferens) folytatódik.
A herében és mellékherében a hímivarsejteken kívül a hímivarsejtek képződését, érését fokozó és szabályozó anyagot tartalmazó váladék is képződik, melynek fontos alkotórésze a tesztoszteron. E hormon a herecsatornácskák közötti térben elszórtan elhelyezkedő úgynevezett Leydig-sejtek terméke.
Innen a hímivarsejtek az ondóvezetéken, egy 50-60 cm hosszú csövön keresztül a hasüregben fölfelé haladva jutnak el az ampulláig (Ampulla ductus deferentis), amelyben ejakulációig tárolódnak.

Bevetésre készen

Az érett spermiumok körülbelül 50, legfeljebb 60 mikrométer nagyságúak. Ovális, 4-5 mikrométer hosszú fejük tartalmazza az örökítő anyagot őrző sejtmagot. Feje sapka alakú membránrészét nevezik acrosomának. Ez a rész gazdag azokban az enzimekben, amelyek a petesejt megtermékenyítésekor a sejtmembrán feloldásában veszik ki részüket.
Rövid nyak, majd középrész következik, ebben helyezkednek el a sejtszervecskék, például a mitokondriumok, a spermium erőművei, amely a gyümölcscukor (fruktóz) hordozta kalóriákat a mozgáshoz felhasználható formájú energiaadagokká képesek alakítani.


A mintegy 40-45 µm (mikrométer) hosszú farok rész (Flagellum) arra szolgál, hogy ostorszerű mozgással tolja előre a spermiumot, ami így 3 mm/perc sebességgel "száguldhat" majd a petesejt felé. A fruktóz-üzemanyag azonban csak ejakulációkor vegyül hozzá az ondóhoz, és kerül a hímivarsejtek számára elérhető közelségbe, méghozzá az ondóhólyag váladékával.

A Szexológia rovat képgalériájában érdekes videó anyagok találhatók a spermiumok mozgásáról. Nézze meg itt!

Az ondóhólyag

Az ondóhólyag (Glandula vesicularis vagy Vesicula seminalis) páros mirigy. Hosszú kanyarulatos cső, melynek falát enyhén lúgos váladékot termelő mirigyhám béleli. A mirigyváladék gazdag fruktózban, az említett üzemanyagban, másrészt biztosítja a hímivarsejtek számára kedvező kémhatást. A benne lévő fibrinogén fehérje alvadási faktor. Prosztaglandin-tartalma a méh nyálkahártyájára és talán simaizomzatára is hat, így a méh mozgásai segítik a hímivarsejtek útját a petesejthez.
Magömléskor a makk ritmikus ingerlődésének hatására az ondóhólyag is összehúzódik, kiürül és a keverék az ejakulációs vezetékben áthalad a dülmirigy (Prostata) szövetén.

A prosztata

Dió nagyságú, mintegy 15 grammnyi, 30-50 mirigyből álló, középvonali szerv, ami a húgyhólyag alatt körülveszi a húgycső felső szakaszát. Hígan folyó, tejszerű váladéka megnöveli az ondó térfogatát és felhígítja. Kémhatása 6,4-es pH-jú. Savanyú foszfatázokat, PSA-t (prosztata-specifikus antigént) tartalmaz, ami ejakulációkor hozzáadódva a hímivarsejtekhez a spermiumok mozgását serkenti. A PSA egyébként nem csak a spermához vegyül, hanem a vérben is kimutatható.
A prosztata váladéka ezen kívül tartalmaz nátriumot, káliumot, cinket, kalciumot és magnéziumot, citromsavat, foszfátokat, a spermaplazma alvadását oldani képes enzimet és fibrinolizint, de találunk benne fehérvérsejteket, granulocitákat is. Miattuk lehet a sperma különböző fertőzések, nemi betegségek hordozója.
A prosztata tokja az ondóhólyagéhoz hasonlóan összehúzódásra képes, így nyomja ki magából termékét. A prosztata váladékával feldúsult ondó a két ejakulációs vezetékben halad tovább, melyek beszájadzanak a húgycsőbe, ahonnan aztán "egyenes út" vezet a külvilág, pontosabban a nő hátsó hüvelyboltozata felé.

Miért olyan, amilyen?

Közvetlenül a magömlés előtt a Cowper-mirigyek (Glandula bulbourethralis) átlátszó, nyákos váladéka mossa át a húgycsövet, és semlegesíti a húgycsőben található vizeletmaradékot, továbbá a hüvely savasságát is enyhíti, ami egyébként a kórokozókat hivatott távoltartani. A közvetlenül az ejakuláció előtt a hímvessző végén megcsillanó "kéjcsepp" is a Cowper-mirigyek váladéka, fontos feladata a síkosítás. A mirigyváladék aztán az ondóhoz is hozzákeveredik, és annak 2-5 %-át adja.
Ejakulációkor először a prosztata váladéka halad végig a húgycsövön, és csak ezután lövell ki az ondóhólyag ivarsejteket is tartalmazó és a prosztata termékével keveredő tartalma:
Az ondó nagy része enyhén sós víz. Sok fehérjét tartalmaz, továbbá számos hormon (dopamin, noradrenalin, tirozin, oxitocin és vazopresszin, különböző ösztrogének, feromonok, endorfinok) is megtalálható benne. Egyes alkotóelemeiről azt tartják, hogy a női szervezetben a méh citokin-termelését serkenti. Márpedig a citokinek növekedési faktorokként a méhnyálkahártya növekedését ösztönzik, ami a majdani megtermékenyített petesejt beágyazódásához szükséges.
Az egészséges sperma közel semleges, 7,2-es pH-jú, hogy a spermiumokat megvédje a hüvely savasságától, nyákos, hígan folyó, majd az ondóhólyag váladékában lévő fibrinogén hatására sűrűn folyóvá, alvadttá válik, hogy rendeltetési helyéről a női nemi szervekből ne csurogjon ki. Ez a prosztataváladék enzimeinek hatására csak fokozatosan oldódik föl, és folyósodik el újra. Az alvadt spermaplazma fogságából apránként kiszabaduló spermiumok a nyakcsatornán át a petevezeték fölső részén várakozó petesejtek felé veszik útjukat.

A nem teljesen egészséges ondó

A sperma minőségét és megtermékenyítő-képességét az úgynevezett spermiogram segítségével lehet megítélni. Ebben a már részben említett jellemzők szerepelnek: a sperma színe, szaga, térfogata, pH-étéke (azaz kémhatása), elfolyósodási ideje (ami laborkörülmények között levegőn 30-40 perc), a spermiumok száma, illetve koncentrációja, életképessége, kinézete, mozgékonysága (motilitása).
Az egészséges spermában a spermiumok több mint 50 százaléka életképes, normál formájú, és több mint 30 százalékuk nagyon mozgékony, 20% mérsékelten "mocorog".
A sperma fruktóz-tartalma a prosztata egészségi állapotára enged következtetni, valamint hormontartalma is meghatározó. Ezeket az adatokat természetesen csak leadott ondóminta esetében lehet megvizsgálni, de vannak jellemzők, amelyekhez nem kell különösebb szakértelem, és azért fontos, mert a normálistól való eltérés mindenképpen indokolja, hogy orvoshoz forduljon vele a férfi:
  • A sperma pirosas, barnás elszíneződése nem tekinthető normálisnak, mert nagy valószínűséggel véreredetű, illetve gennyképződésre utalhat, meg kell tehát mutatni az orvosnak.
  • A 2 ml-nél kevesebb ondó (hypospermia) prosztata- vagy ondóhólyag-eredetű problémákra utalhat, 6 ml-nél több (hyperspermia) hátterében prosztatagyulladás húzódhat. A mennyiség nem rendszeres eltérése az ejakuláció gyakoriságával is összefüggésbe hozható. Hosszú absztinencia után normális a több ejakulátum és a jobb minőségű sperma. Öt napnál hosszabb önmegtartóztatás már nem javítja tovább a minőséget.

Érdekességek

Mik azok, és mit keresnek a spermában az endorfinok? Az endorfin név az "endogén morfin" rövidítéséből származik, s mint ilyen, annyit tesz, hogy saját belső fájdalomcsillapító. A hormon szerkezetét és "gyártását" tekintve a szexuálhormonokhoz hasonló, megfelelő koncentrációban eufóriát okozhat annál, aki termeli. Nyilván nem véletlen, hogy a szexuális aktus idején is jelen van!
Szerencsére ritka ugyan, de előfordulhat, hogy a nő allergiássá válik a partnerének spermájában található valamely fehérjére. E rendellenes jelenség ismert ugyan, de még keveset tudunk róla.
Amilyen rendkívül változatos az állatvilág, olyan érdekes a spermiumok világa is. Míg az embernek 20-30 milliót tartalmaz 1 ml spermája, addig egy tenyészmén 22 milliárddal dicsekedhet ugyanekkora mennyiségben.
Az eddig ismert leghosszabb spermiumot az állatvilágban a muslicák, egész pontosan a Drosophila bifurca hímjei tudhatják magukénak. Az 1995-ben a Nature-ben publikált kutatási eredmények szerint az állatka spermiuma kiegyenesítve picivel több mint 5 cm.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések