Az agydaganat kialakulhat közvetlenül az agy valamelyik részében, ekkor elsődleges rákról (primer tumor) beszélünk, ugyanakkor az is jelentős hányadban előfordul, hogy más szervben (leggyakrabban tüdőben, vesében, emlőben, a gyomor-bél traktusban vagy a bőrön) kialakult tumor ad áttéteket, metasztázisokat az agyban (secunder tumor). Az agydaganatok a központi idegrendszeri tumorok részét képezik, az agyban előforduló daganat mellett ebbe a csoportba tartoznak a gerinccsatornában kialakuló tumorok is.
Kit fenyegethet agydaganat?
Az elsődleges agydaganatok a leggyakrabban előforduló szolid (szilárd, kemény, tömött) daganattípusok gyermek- és fiatal felnőtt korban, a gyerekek körében pedig a leukémia után összességében a második leggyakoribb ráktípus, ugyanakkor gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. A betegség mind a férfiakban, mind a nőkben kialakulhat, igaz az egyes altípusok más-más gyakorisággal fordulhatnak elő az egyik vagy a másik nemben. Évente Magyarországon körülbelül 1700 betegnél diagnosztizálnak elsődleges rosszindulatú agydaganatot, az áttétes agytumorok száma ennél jelentősen több.
A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.
A kutatások több kockázati tényezőt is felvetnek úgy mint egyes vegyszerekkel (pl. a PVC-gyártásnál használt vinilklorid, oldószerek, formaldehid) való tartós munkahelyi kapcsolat vagy a koponya - különösen gyermekkori - röntgenbesugárzása. A koponyasérülések a jelenlegi ismeretek szerint nem növelik az agydaganatok kockázatát. Időről időre felmerülő kérdés a mobiltelefonok és az adótornyok esetleges hosszú távú káros hatása, ám egyértelmű bizonyítékok mind a mai napig nem láttak napvilágot.
Milyen tünetek utalhatnak agydaganatra?
A jó- és rosszindulatú, a primer és az áttétes agydaganatok azonos tüneteket is produkálhatnak. Ennek az a magyarázata, hogy amíg más szervek (tüdő, máj, vese stb.) esetében egy esetlegesen kialakuló tumornak "van helye" a növekedésre, addig a fejben a koponyacsont nem enged teret a tágulásnak, ebből adódóan bármilyen eredetű legyen is a tumor, előbb-utóbb nyomásfokozódás eredményez az agyban, ezáltal - elhelyezkedésétől függően - képes konkrét vagy általános panaszokat okozni, valamint károsítani az agyfunkciókat.
Az egyik leggyakoribb tünet(csoport) a fejfájás, ami ugyancsak sokféle lehet. Jellemző lehet, hogy az agyban lévő liquor (agyfolyadék) átmeneti fokozódásakor (tüsszentés, köhögés) erősödik a fájdalom. Az agydaganatban szenvedő betegek gyakran ébredést követően élnek át erős fejfájást, amelyen a mindennapokban használatos fejfájás-csillapítókkal nem tudnak úrrá lenni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy egy agydaganat nem minden esetben okoz állandó fejfájást, azaz fordítva is igaz: a fejfájás hiánya sem zárja ki egy agytumor meglétét.
Általános tünetként említhető a szédülés, a hányás és a hányinger, amit jellemzően ugyancsak a koponyaűri nyomásfokozódás vált ki, s a reggeli órákban szintén erősebb lehet, majd a nap folyamán enyhülhet. Egyes esetekben a hányást nem előzi meg hányinger sem, hirtelen fellépő sugárhányás is jelentkezhet. Olyan látásproblémák is kialakulhatnak mint az átmeneti keringészavar következtében váratlanul fellépő látásvesztés (obscuratio), a kettőslátás, a pupillaszűkület, a pupillatágulat vagy egyéb látászavarok.
Figyelmeztető jel egy epilepsziás roham, a tudatzavar, a személyiségváltozás, a viselkedés megváltozása, öncélú, indíték nélküli cselekedetek előfordulása, korábban nem tapasztalt érzelmi labilitás, az értelmi és koncentrációs képesség megváltozása, beszédzavar, memóriakiesés. Súlyosabb esetekben teljes beszédképtelenség, bénultság, látótércsökkenés is jelentkezhet.
Amennyiben jelentős az agyi nyomásfokozódás, beékelődés jöhet létre: ilyenkor az agyi állomány egy része bepréselődik, illetve beszorul az öreglyukba, vagyis abba a nyílásba, ahol az agy kapcsolódik a gerincvelőhöz, illetve a koponya alsó felszíne ízesül a legfelső nyaki gerinccsigolyához. A beékelődésnek kezelés nélkül a létfontosságú funkciók - például a légzés - leállása miatt akár halál is lehet a következménye.
Az agydaganat diagnózisa
Ha agydaganat gyanúja merül fel, részletes orvosi kivizsgálásra van szükség. A képalkotó eljárások közül az agy pontos feltérképezésére bevetik a CT-t, az MRI berendezést - a vizsgálat történhet kontrasztanyag befecskendezésével vagy anélkül. A képalkotó eljárások mellett szükség lehet érfestésre (angiographia), s a diagnózishoz ugyancsak fontos a gerinccsapolás is, amikor gerincfolyadékot vesznek, hogy abban vizsgálják meg a daganatos sejtek esetleges jelenlétét és típusát.
Csak azt követően foglalhatnak állást az orvosok a betegségről, annak tulajdonságairól, gyógyíthatóságáról és várható következményeiről, ha megvizsgálták a tumor összetételét is. Ehhez szövettani vizsgálatra (biopsziára) van szükség. Agytumor gyanúja esetében a sebész egy rendkívül vékony átmérőjű fúróval az agykoponyát keresztülfúrja, majd egy tűbe mintát vesz a daganatból, hogy azt a patológiai laboratóriumban mikroszkóp alatt megvizsgálhassák.
Kis méretű tumoroknál vagy a daganat mélyen az agyállományban való elhelyezkedésénél egyes esetekben az orvosok a képalkotó berendezések (CT vagy MRI) segítségével tudnak szövettani mintát venni a koponyából. Ekkor a vizsgáló orvos a biopsziás tűt folyamatos képkontroll mellett vezeti be az agyállományba. Az eljárást sztereotaxikus (sztereotaktikus) biopsziának nevezik.
Első megközelítésben érhető, ha az eljárásoktól megrémül a beteg, ám fontos tudatosulnia annak: a beavatkozásokat érzéstelenítésben végzik, a szövettani minta pedig a gyógyítás nélkülözhetetlen része, ezért a biopsziát nem szabad halogatni.
Ha az orvosok indokoltnak látják, kiegészítő vizsgálatként végezhetnek ultrahangvizsgálatot a nyaki ereken, esetleg EEG-t, azaz górcső alá vehetik az agy elektromos tevékenységét is, hogy abból is következtetéseket vonjanak le a kórfolyamatról.
Az agydaganatok osztályozása
Az agydaganatok lehetnek szövettani tulajdonságaik, agresszivitásuk szerint jó- és rosszindulatúak (belignus, malignus), ám a tumorok speciális elhelyezkedése miatt ezeket a fogalmakat árnyaltabban kell értelmezni mint más szervek esetében. Az agyban ugyanis egy szövettanilag jóindulatú daganat is tekinthető biológiailag rosszindulatúnak. Ennek az az oka, hogy a tumor az agyban olyan helyen található, ahonnan sebészi úton eltávolíthatatlan, s növekedése miatt az agyfunkciókat károsítja. Miután a koponyában - eltérően más belső szervektől - nincs hely a tágulásra, az agykéregben lévő tumor szövettani tulajdonságától függetlenül is súlyos következményeket és szövődményeket okozhat.
Az agydaganatok elhelyezkedésük, eredetük, szövettani tulajdonságaik szerint több csoportba sorolhatók. A szöveti származás szerint megkülönböztetnek például idegszöveti (neuroepithelialis), agyburok- (meningialis), csírasejt- és éreredetű (vascularis), valamint az agyalapi mirigyből (hypophisis) vagy a tobozmirigyből (glandula pinealis) kiinduló rákokat, elsődleges agyi limfómákat. Bár a koponyacsontból kiinduló daganatok - a fentebb taglalt "helyhiány" miatt - hasonló tüneteket képesek okozni mint az idegrendszeri tumorok, azokat nem sorolják az agydaganatok közé.
Egy hét múlva folytatjuk: következő cikkünk a leggyakoribb daganattípusokkal, kezelésükkel foglalkozik.
Forrás: www.rakgyogyitas.hu
