Hiperaktív hólyag tünetei és kezelése

Máriáss Márta

 Máriáss Márta

 

Dr. Majoros Attila

 Dr. Majoros Attila

 

Betegséglexikon mobil alkalmazás

Mi a hiperaktív hólyag?

A hiperaktív hólyag egy tünetegyüttest jelent, melyre jellemző a gyakori (naponta nyolcnál több) és a hirtelen jelentkező vizelési inger. Amennyiben vizeletcsepegés is társul hozzá, akkor a késztetéses vagy sürgősségi (ang. urge=sürgős) inkontinenciák közé sorolódik.

A hiperaktív hólyagműködés pontos okai ismeretlenek. Lényege, hogy a hólyag izmainak hirtelen jövő görcse vagy a hólyag-nyálkahártya fokozott ingerlékenysége nyomán viszonylag gyakran sürgető vizelési inger keríti hatalmába az érintettet. Az állapot eredetére vonatkozólag több elgondolás is létezik. Lehet az idegek téves hólyagtelítettségi jelzése, az izom-összehúzódást kiváltó idegsejtek (motoros neuronok) fokozott aktivitásának, valamilyen téves tanulási folyamatnak vagy reflexnek eredménye. A jelenség nagyon alapos kivizsgálást és egyénre szabott, gondos kezelést igényel. Ezt nehezíti, hogy gyakran a stressz-inkontinenciával (terheléses inkontinenciával) kevert formában fordul elő, amikor is a hasi nyomásfokozódás idején a hólyagon belüli nyomás meghaladja a záróizom-apparátus nyomását.

A hiperaktív hólyag előfordulása

A hiperaktív hólyag szindróma előfordulási gyakoriságát illetően az irodalmi adatok meglehetősen szórnak. Tény, hogy általában a népesség 40-50 százalékát érintette élete folyamán valamilyen vizelettartási nehézség, de ebbe beletartozik a csupán egyszer-egyszeri köhögés, tüsszentés, nevetés, futás nyomán elcsöppenő, vagy ennél rendszeresebben elfolyó vizelet is.

A férfiak között ez az arány valójában csak 8-10%, ugyanakkor a hétévesnél idősebb gyerekek 7-9%-ánál is előfordul akaratlan vizeletvesztés. A panaszok elsősorban idősebb betegekben jelentkeznek.

A hiperaktív hólyag okai

A régebbi besorolás szerint a késztetéses (urge) inkontinenciának két fő formája ismeretes.
  • Szenzoros forma (Hiperszenzitivitás): ekkor a hólyagnyálkahártya húgyúti fertőzés, hólyagkő, tumor vagy valamilyen egyéb szervi elváltozás miatt sokkal érzékenyebb a normálisnál. Ezen esetben urodinamikai vizsgálat során a hólyagban a feltöltés során akaratlan izomösszehúzódást nem lehet észlelni.
  • Motoros forma: ekkor a hólyag töltése során az urodinamikai vizsgálat alatt akaratlan, nem vagy csak részben elnyomható hólyagizomzat-összehózódásokat (detrusor-kontrakciókat) észlel a vizsgáló orvos, melyek vizeletvesztéshez vezethetnek. Ennek a formának is két alcsoportja ismeretes:
    • Az idiopátiás detrusor-izom hiperaktivitás vagy detrusor instabilitás esetén a kiváltó ok ismeretlen, vagy alsó húgyúti obstrukció (a kiáramlási ellenállás fokozódása) okozza a panaszokat. Ezen esetekben a hólyag és a vizelési központok közötti szabályozás ép, de a hólyagfalból kiinduló fokozott bejövő ingerület vezet mintegy válaszreakcióként a fokozott hólyagműködéshez, az akaratlan izom-összehúzódások kialakulásához.
    • A neurogén detrusor-izom hiperaktivitás vagy detrusor hiperreflexia esetén a hólyagot beidegző ideg és a központi idegrendszer közötti jeltovábbító rendszer zavara áll fönn. Következtében az agy képtelen utasítani a hólyagot az ürítés visszatartására. Ennek hiányában a hólyag bizonyos hólyagtérfogat elérésekor akaratlanul, reflexesen összehúzódik és kiürül.
A pontos ok általában ismeretlen, de vannak állapotok, melyekhez gyakran társul. Érdemes külön megnézni a férfiaknál és nőknél előforduló leggyakoribb okokat:

A férfiak jóindulatú prosztata-megnagyobbodásához (BPH) az esetek 75 százalékában társul hiperaktív (irritatív) panasz. Emiatt gyakori lehet az éjszakai vizelés. A prosztatát érintő műtéti beavatkozások szintén okozhatnak zavart a hólyag működésében.

A nőknél a méh eltávolító műtéte (hiszterektómia) szintén hozzájárulhat a hiperaktív hólyag tüneteihez. Más kismedencei műtétek is okozhatnak ilyen panaszokat.

A nőknél a leggyakoribb kiváltó okok következők:
  • postmenopausalis urogenitalis atrophia, azaz a vizeleti és nemi szervek menopauzát követően bekövetkező sorvadása,
  • hólyaggyulladás,
  • hüvelygyulladás (vulvovaginitis),
  • szeméremtájék, sérülései, hegesedése (például gátmetszés nyomán),
  • abnormális szexuális szokások,
  • tévesen értelmezett higiéniás szokások - indokolatlan és gyakori hüvelyöblítések,
  • húgycső-divertikulumok,
  • idegentestek vagy tumorok előfordulása a hólyagban,
  • minden hólyagkiáramlást csökkentő betegség (pl. húgycsőszűkület).
A tünetek okai lehetnek mindkét nemben a központi idegrendszer különböző károsodásai közül azok, amelyek a hólyag beidegzését és reflexes működését befolyásolják, közülük is kiemelkedő jelentőségű a stroke, a sclerosis multiplex, a gerincvelőt ért különböző sérülések és a Parkinson-kór.

További rizikófaktorok az idősebb életkor, különböző fertőzések, kóros érzelmi reakciók, mint a szorongás, depresszió, egyes gyógyszerek (pl. vízhajtók). Nem szabad megfeledkezni az örökletes tényezőkről sem. Az előfordulási adatokból kiderült, hogy nőknél mintegy hatszor gyakoribb a tünetegyüttes.

A hiperaktív hólyag diagnózisa

A kivizsgálást legjobb urológusra bízni, aki először kikérdezi pácienst a tünetek mértékéről, előfordulási gyakoriságáról, a panaszok időtartamáról, speciális szituációkhoz való kapcsolatáról.

A hiperaktív hólyag gyakori vizelési ingerrel jár

A hiperaktív hólyag gyakori vizelési ingerrel jár



Tájékozódik az étkezési és folyadékfogyasztási szokásokról. Célszerű már az orvos felkeresése előtt vizelési naplót vezetni, melyben a beteg pontosan feljegyzi, mikor, mennyi folyadékot fogyasztott, illetve mikor és mennyi vizeletet ürített, jelzi a sürgető inger és a vizeletvesztések idejét. A betegek panaszainak feltérképezésében segítenek a különböző inkontinencia-kérdőívek. Az anamnézis felvétele után alapvető fontosságú a vizeletvizsgálat elvégzése, melyet elsősorban a húgyúti fertőzés kizárása céljából végeznek. A hólyaghurut ugyanis a hiperaktív hólyaghoz hasonló panaszokat okozhat.

A következő lépés a fizikális vizsgálat, mely nőknél magában foglalja a hüvelyi vizsgálatot, férfiaknál pedig a prosztata végbélen keresztüli tapintását. Nem egyértelmű diagnózis vagy invazív (pl. műtéti) kezelés megkezdése előtt elengedhetetlen az urodinamikai vizsgálat, mely a hólyagizomzat tároló és ürítő funkciójáról, valamint a záróizom-apparátus működéséről ad képet.

A nem minden esetben szükséges, speciális vizsgálatokhoz tartozik a hólyagtükrözés (cisztoszkópia), melynek során a húgycsövön keresztül felvezetett eszközzel vizsgálják meg a hólyag belsejét.

Esetenként szükség lehet hólyag-röntgenre, olykor urográfiára, amikor intravénás kontrasztanyag beadása után készítenek röntgenfelvételeket a vese- és hólyag területéről.

Ezekkel a vizsgálatokkal kórismézhetők a húgyhólyag szervi betegségei (pl. kő, daganat stb.). Amennyiben ilyen eltérést észlelnek, annak kiváltó okként történő kezelését javasolja az orvos, ez esetben a hiperaktív panaszokra adott tüneti terápia nem elégséges.

A panaszok hátterében pszichés okok (pl. szorongásos kórképek) is állhatnak, melyek feltérképezése alapvető fontosságú. Amennyiben felmerült a neurológiai alapbetegség gyanúja, úgy ennek szakszerű kivizsgálására is sort kell keríteni.

A hiperaktív hólyag kezelése

A kezelés során lehetőleg törekedni kell az oki terápiára (pl. menopauzában hormonpótlással). Tüneti kezelést csak akkor végeznek, ha a betegség alapvető oka valamiért nem kezelhető.
A terápia sarokköveit gyógyszeres és pszichoterápiás (viselkedésterápia) kezelések, valamint az izomtorna képezik.

Viselkedésterápia:
A legkisebb beavatkozással járó kezelési forma a viselkedésterápia, melynek két fajtája ismeretes.
Vizelési tréningről beszélünk, ha az érintett együttműködő, és a gyakori vizelési ingereket tudatosan (például napló vezetésének segítségével) mind jobban ki tudja tolni, így néhány hét alatt a két vizelés között eltelt idő jelentősen meghosszabbítható.

Toalett-tréningről akkor van szó, ha a beteg valamiért nem tud kellőképpen együttműködni. Ilyen esetekben a páciensek vizeletürítési szokásainak ismeretében az ápoló személyzet legfontosabb feladata a beteget idejében a mellékhelységre küldeni, hogy üríteni a tudja a húgyhólyagját, még mielőtt kellemetlenül ürülne, azaz - szaknyelven - "a várható inkontinens epizód bekövetkezne".

A vizelési tréning hatékonysága fokozható biofeedback-kezeléssel, amikor is optikai vagy hangingerekkel váltanak ki a pácienseknél akaratlan vizelési ingert, amit a hólyagtréninggel elsajátított módszerrel kell a betegnek visszatartania. A hordható készülék használatához önfegyelemre, fegyelmezett közreműködésre van szükség.

Pszichoterápia:
Miután a kényszerítő inger gyakran szorosan köthető konkrét szituációkhoz, amelyekben érzelmi terhelés, konfliktus is tetten érhető, sokszor segíthet a pszichoterápia. Ennek alkalmazásakor is fontos lehet az eseménynapló, ami a vizelési ingerekhez társuló egyéb történéseket is rögzíti.

Gáttorna:
Segíti a hólyag tároló funkcióját azáltal, hogy javítja a gátizom vagy a hólyag záróizmának működését. Nem nélkülözhető a gyakorlatokhoz speciális gyógytornász vagy orvos, aki ellenőrzi az elsajátítandó mozgás helyességét. Eredmény legalább két hónapos gyakorlás után várható.
Eredményesebben végezhetők a gyakorlatok, ha biofeedback technikát is alkalmaznak. Ennek lényege, hogy a hüvelyi, gáti izomkontrakciók erősségét hangingerek útján (auditív módon) vagy láthatóan (vizuálisan) a beteg számára is visszajelzik, és így serkentik intenzívebb tornára.

Elektrostimuláció:
A fizioterápia fegyvertárába tartozik az elektrostimuláció, amely a hüvelybe vagy a végbélbe elhelyezett kúpokba szerelt elektródákkal történik. A gerincvelői hólyaggátló reflexek aktiválására használják őket. A kezelés naponta kétszer 20 percben zajlik, és 2-4 héten át érdemes alkalmazni.

Gyógyszeres kezelés:
A hiperaktív hólyag kezelésének leggyakrabban alkalmazott és leghatékonyabb módszere a gyógyszeres kezelés.
Az egyes hatóanyagokat bejuttathatják szájon keresztül, így a hatás az egész szervezetre (szisztémás) kifejlődhet, vagy alkalmazhatják őket helyileg, pontosan arra a helyre - esetünkben a hólyagba - juttatva, ahol hatása kívánatos. Utóbbi módszert alkalmazzák inkább, ha a hatóanyagnak az egész szervezetre kifejtett mellékhatásai súlyosak.
A hólyag izomzatára görcsoldó hatással bíró hatóanyagok (spazmolítikumok) használatosak, ezek között elsősorban az antikolinerg hatóanyagok jönnek számításba, melyek főként a hólyag simaizmának, a detrusor izomnak az összehúzódó képességét csökkentik.
Hatékonyságuk lényege, hogy jobban kötődnek a hólyag összehúzódását kiváltó idegi hírvivő receptorok kapcsolódási helyeire, a muszkarin-receptorokra, mint a szervezet "saját" hírvivő anyagai, így a "saját" anyagok nem tudják kiváltani a hólyag összehúzódását.
Miután muszkarin-receptorok más szervekben is előfordulnak (pl. nyálmirigyben, vékonybélben), így ezen gyógyszerek jelentős mellékhatásokat tudnak kiváltani.
Hagyományosan ismert antikolinerg, ún. muszkarin-receptor gátló (kompetitív muszkarin-receptor inhibítor) a nadragulya (Atropa belladonna) hatóanyaga, az atropin, amit azonban erős, más szervekre kifejtett mellékhatása (szájszárazság, pupilla-tágulat, kézremegés, szapora szívverés) miatt a hiperaktív hólyag kezelésében nem alkalmaznak.
A ma használatos modernebb antikolinerg szerek kifejlesztésénél már igyekeznek figyelembe venni, hogy lehetőleg minél specifikusabban csak a hólyag izomzatában található receptorokra hassanak.
Aránylag kisebb mellékhatással (székrekedés, émelygés, hányinger, hasfájás, gyomorégés, homályos látás) bíró hatóanyagok a tolterodin, darifenacin, darifenacin-hidrobromid és a napi egyszeri bevétellel is hosszú hatású solifenacin hatóanyag.
Az antikolinerg hatás mellett görcsoldó és helyi érzéstelenítő hatással is bíró hatóanyag az oxybutynin. Simaizomgörcs-oldó hatása miatt szóba jöhet még a propiverin.
Eredményeket értek el egyes (triciklikus) antidepresszívumok, például a pontosan nem ismert hatásmechanizmusú imipramin hatóanyaggal. E gyógyszer elsősorban pszichés okokra is visszavezethető hiperaktív hólyagműködési zavarok esetében javasolt.
A gyógyszeres kezelés ellenjavallatait elsősorban a szívritmuszavarok, a zárt zugú glaukóma, a székrekedéses állapotok, vizelési nehezítettség, myasthenia gravis képezik.

Amennyiben a szájon keresztül adott gyógyszeres kezeléssel nem sikerül megfelelő eredményt elérni, akkor közvetlenül a hólyagba adott hatóanyagokat is kipróbálhatnak.
A kapszaicin, a pirospaprika csípősségét okozó anyag, mely a húgyhólyagot beidegző idegeket tudja tartósan gátolni, ha közvetlenül a hólyagba juttatják.
A botulinum toxin egyike a legerősebb méreganyagoknak, az ideg-izom-ingerületátvitelt blokkolja, így szájon át adva és az egész szervezetre hatva súlyos, akár életveszélyes bénulást is okozhatna, de helyileg, kizárólagosan a hólyagizomzatba történő beadáskor csak a hólyag ingerlékenységét, kontrakciós képességét csökkenti.

Érdemes külön említeni az időskori - ösztrogénhiány nyomán fellépő - nemi szervi sorvadás (atrófia), majd disztrófia miatt kialakult hiperaktív hólyag kezelését, amely elsősorban az idős hölgyeket érinti. A vizelet megtartásához fontos a húgycső és a gáttájék ösztrogén hormonokra érzékeny szöveteinek egészsége, rugalmassága. A húgycső azon nyomásának, amellyel elzárja a vizelet útját, mindaddig nagyobbnak kell lennie a hólyagban uralkodó nyomásnál, míg az ember ezt akaratlagosan nem változtatja meg. Erre azonban csak ép, egészséges szövetekkel, megfelelő állapotú izmokkal képes. A helyi ösztrogénkezelés ösztriol tartalmú kenőccsel az orvos által felírt adagolásban történik. A másik lehetőség a hüvelybe helyezett ösztrogénadagoló. A kezelés hatására az érintett szövetek állapota, rugalmassága javul.

Műtét:
A visszatérő húgyúti fertőzéseket okozó kisebb húgycső-eltéréseket (pl. szűkület vagy cisztaszerű kiboltosulás a húgycsővön), illetve a vizeletkiáramlási zavart okozó hólyagsérvet, hólyagnyaki vagy húgycső-szűkületet műtéti úton lehet kezelni. A gyógyszeres kezelésre nem javuló (elsősorban neurológiai betegségek következtében kialakuló) esetekben nagyobb beavatkozásokkal járó műtéti megoldásokat is alkalmazhatnak. Ide tartoznak a különböző ideggyöki úgynevezett neuromodulációk, amikor az idegsebész az idegekre helyezett ingerlő elektródákkal tudja befolyásolni a vizelési folyamatot.
Ha a hólyag túl kevés vizeletet képes befogadni, akkor megfontolandó a húgyhólyag béllel történő megnagyobbítása (augmentáció), ami azonban az eddig említetteknél nagyobb műtétet jelent..

Segédeszközök:
A manapság alkalmazott nedvszívó betétek ugyan kényelmesek és gyorsan cserélhetők, alkalmazásuk azonban csak akkor javasolt, ha az alkalmazott legjobb terápia mellett is előfordul vizelettartási zavar, illetve, ha a beteg idős kora vagy rossz általános állapota egyéb kezelést nem tesz lehetővé.

Hasznos tudnivalók

Manapság a gyermeknevelésből sokszor egy egyszerű, ám nagyon fontos dolog hiányzik, ez pedig a rendszerességre való szoktatás, és az egyszerű példamutatás. Zsigeri szerveinknek, még ha irányításuk nem is tudatos, éppúgy szüksége van a napi ritmusra, mint bármely tudatos tevékenység esetében. Különösen érvényes ez azon szerveinkre, amelyeknek egyes szakaszai zsigeri, külső kivezetései tudatos idegrendszeri irányítás alatt állnak.
A gyerekek napirendjének kialakításánál figyelni kell arra, hogy a reggelt vizelet- és székletürítéssel kezdjék, étkezés előtt menjenek vécére, és mossák meg a kezüket. Hasonlóképpen, mielőtt elmennek hazulról, menjenek el vécére, akkor is, ha csak kis mennyiségű vizeletet tudnak üríteni. Így út közben nem éri őket meglepetés, és nem kényszerülnek a vizelet visszatartására. Lefekvés előtt ugyancsak üríteni kell az addig felgyűlt vizeletet. Ez az egyszerű rendszeresség megelőzheti a betegséget, vagy jelentősen segítheti a terápiát, mert a zsigeri izmok is megtanulják a napi ritmust.

Nem helyes a kellemetlen tünetek ellen kevés folyadék fogyasztásával védekezni, hiszen a szervezet folyadékhiánya súlyos állapotokat okozhat. Ha valaki nem fogyaszt napi három liternél több folyadékot, mégis több mint 6-8-szor kényszerül felkeresni a mellékhelyiséget, feltétlenül forduljon orvoshoz. A jelenségnek nem csak a hiperaktív hólyag lehet a hátterében. Számos egyéb betegség (krónikus gyulladás, kő, daganat) is elképzelhető, melyek közül a legtöbb orvosi segítséget igényel.

Kategória: Vese és húgyutak betegségei

Orvost vagy magánrendelőt keresek Hiperaktív hólyag kezelésére! További kérdésem van Hiperaktív hólyag témában
Aktuális
Mire számítson, ha fogszabályozásra készül?Fogszabályozás

Mire számítson, ha fogszabályozásra készül?Milyen eszközökkel történik és mennyi időt vesz igénybe?

Mennyi édesítőszert fogyaszthatunk egy nap?Édesítőszerek

Mennyi édesítőszert fogyaszthatunk egy nap?Kalóriabevitelünk mérséklésében az édesítőszerek megfelelő alternatívát nyújthatnak

MozgásterápiaFókuszban

MozgásterápiaMozogjunk az egészségért könnyedén, gyorsan, az otthonunkban!

Gyógyszerek 2-es típusú cukorbetegeknekfókuszban

Gyógyszerek 2-es típusú cukorbetegeknekA diabétesz kezelésében ma már számos modern gyógyszer nyújt segítséget

Vírusirtás: minél előbb, annál jobbHepatitis C

Vírusirtás: minél előbb, annál jobbA hepatitis c betegség gyógyítható, de orvoshoz kell fordulni

Bőrápolás a menopauza alatt: mire figyeljünk?Menopauza

Bőrápolás a menopauza alatt: mire figyeljünk?Mit tehetünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben?

Ételek nátha és megfázás ellenMegfázás

Ételek nátha és megfázás ellenAz ősz és a tél a megfázás és nátha időszaka

Egészségre tervezveImmunerősítő ételek

Egészségre tervezveNem csak a citrusok segítenek immunrendszerünk erősítésében

Kérdése van? Orvosaink válaszolnak!

Dr. Szabó Ferenc Andrológus, urológus szakorvos


Kérdezek tőle

Facebook

Youtube

Twitter

Google+

Gyógyszerkereső

GyógyszerHatóanyag

Házipatika

Szeretne további cikkeket olvasni az egészségről?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatóak a böngésző beállításainál.