Emlékszünk még Ágnes asszonyra, aki addig mosta a véres lepedőt a patakban, míg az foszlányaira nem hullott? Vagy a jóval könnyedebb, Lesz ez még így sem című filmre, melyben Jack Nicholson karakterét elviselhetetlenné teszik a rituálék? Esetleg Mr. Monkra, a "flúgos" nyomozóra, aki csak bizonyos szertartások után tud megfelelően gondolkodni?
Állandóan visszatérő, rossz gondolatok; szertartásos, ép ésszel meg nem magyarázható cselekedetek jellemzőek a kényszerbetegségre. Az agyonismételt dolgok (kézmosás, ágynemű kirázása…) rövid időre, átmenetileg csökkentik a szorongást és feszültséget, amit a kényszergondolatok teremtenek. Ez a megkönnyebbülés azonban csak rövid ideig tart, és sosem teljes.
A tudomány mai állása szerint a betegség nem családi problémák vagy gyermekkori élmények következménye, hanem biológiai tényezők okozzák. Valószínűleg az agy specifikus területeiben található idegi áramkörök abnormális működésével függ össze.
Hogyan gyógyítható a kényszerbetegség?
A kényszerek kínzó, gyakran szinte elviselhetetlenségig fokozódó ismétlődései a beteget elszigetelik a külvilágtól, ezért a támogató, felvilágosító, a tüneteket elfogadó pszichoterápiás kezelés sokat segíthet.
A családdal való elbeszélgetés is fontos, hiszen gyakran a környezet is szenved a beteg szokásaitól, illetve előfordul, hogy feladva az igen nehéz, szinte értelmetlennek tűnő ellenállást, ki is szolgálja azokat. A kényszerbetegség kezelésében az utóbbi években leginkább két terápiás megközelítés, a viselkedésterápia és a gyógyszeres terápiák kombinációja hozott eredményt.
Viselkedésterápia
A hagyományos pszichoterápia, amelynek célja az, hogy segítsen a betegnek rálátást nyerni a problémájára, a kényszerbetegség esetében általában hatástalan. Azonban egy speciális viselkedésterápiás megközelítés sokaknál eredményesnek bizonyul. Ennél a módszernél a beteg szándékosan és önként szembesíti magát a rettegett tárggyal vagy gondolattal, valóságban vagy képzeletben. Mindeközben a terapeuta segíti, hogy a kényszeresség leküzdésében. Egy kényszeresen kezet mosó személyt például arra bátorítanak, hogy érintsen meg egy általa szennyezettnek vélt tárgyat, majd arra ösztönzik, hogy több óráig ne mosson kezet, egész addig, amíg az ezáltal kiváltott szorongás nem csökken.
A kezelés ezután lépésenként halad tovább, a beteg azon képessége által meghatározva, hogy mennyire viseli el a szorongást és kontrollálja a rituálékat. Ahogy a terápia előrehalad, a betegek többsége fokozatosan egyre kisebb szorongást él át a rögeszmés gondolatok hatására, és képes ellenállni a kényszeres késztetéseknek.
Gyógyszerek
A gyógyszerek azáltal enyhítik a kényszerbetegség tüneteit, hogy csökkentik a rögeszmék és kényszercselekvések gyakoriságát és súlyosságát a betegek több, mint felénél. Legalább három hétbe telik, mire a javulás észlelhető. Ha a beteg nem reagál jól valamelyik gyógyszerre, vagy elfogadhatatlan mellékhatások jelentkeznek, az orvos úgy dönthet, hogy másik gyógyszert ad, amely esetleg jobb eredményre vezet. A gyógyszer szedésének abbahagyása szinte elkerülhetetlenül visszaeséssel jár, még azután is, hogy a tünetek alábbhagytak. A legtöbben életük végéig kénytelenek gyógyszert szedni, de az adagot igen gyakran lehet csökkenteni, amennyiben a beteg folyamatos javulás jeleit mutatja.
Hova forduljunk?
Egyre nő azoknak a szakambulanciáknak a száma, ahol a kényszerbetegeket képzett viselkedésterapeuták és a gyógyszeres kezelés beállításában jártas pszichiáterek látják el. Budapesten a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Pszichiátriai Tanszékén, a Vadaskert Kórház Gyermekpszichiátriai ambulanciáján működik kényszerbetegeket ellátó szakambulancia. Vidéken elsősorban az orvostudományi egyetemekhez kapcsolódóan, illetve megyénként vannak olyan pszichiátriai osztályok, amelyek speciális ellátást is biztosítanak.
Hazánkban a Magyar Pszichiátriai Társaság keretein belül működik az OKÉ ( Obszesszív Kompulzív Egyesület - a név eredete a kényszerbetegség angol elnevezéséből ered: obsessive-compulsive disorder, rövidítve OCD), amely felvilágosító munkát végez, továbbképzéseket és szimpóziumokat szervez, ezzel is elősegítve, hogy a kényszerbetegek hatékony, modern kezelésben részesüljenek.
