Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt
Rejtélyes hasmenés és puffadás: paraziták a bélben?

Rejtélyes hasmenés és puffadás: paraziták a bélben?

A hasmenéssel járó giardiázis vagy lambliózis

2012.12.21.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Sok felnőtt nem is tudja, milyen parányi kórokozókat hordoz a belében, mivel nála semmilyen panaszokat nem okoznak. Ezért nehéz megbecsülni, hány ember hordozza testében a rajzfilmekbe illő parány szörnyecskéket.

Rejtélyes hasmenés

Vajon mi okozhatja a szűnni nem akaró hasmenést, ami ráadásul különös módon néha elmúlik, azután visszatér? Puffadás, szélgörcsök, némi fogyás, fáradékonyság, rossz közérzet - nincs ok nélkül, ám sokszor mégsem akadnak egyszerűen nyomára, mi okozhatja. A sok közül az egyik ok a Giardia lamblia, más néven G. intestinális okozta fertőzés lehet. A mikroba egy ostoros egysejtű. Aktív alakja mikroszkópban kinézetre leginkább körtefejű rajzfilm-szörnyecskére hasonlít, mintha két szeme és szája is volna. Előbbiek az egysejtű két sejtmagjának felelnek meg. A kórokozó négy pár ostorral és a sejt középvonalában két tengelyfonállal rendelkezik. Valóban lehetne a gyerekeket kézmosásra sarkalló oktatófilm főszereplője.

A Giardia lamblia a protozoák csoportjába tartozik. Azaz igen egyszerű felépítésű jószág, kevés, kezdetleges örökítő anyaggal, rendkívül egyszerű életciklussal. Két alakja létezik. Az egyik a környezeti hatásokkal szemben ellenálló, vegetatív ciszta alak. Ebben a formában vészeli át az utazást valamilyen nedves közegben az egyik gazdaszervezettől a másikig. Így jut az emberbe, és fertőzi meg.

Miután a szájon át bekerült a gazdaszervezet biztonságos környezetébe, a vékonybélben telepszik meg, és ott úszkáló, mindent felfaló lényecskévé változik át: ezt nevezik aktív trofozoita (trophozoita) alaknak. A trofozoiták a nyálkahártya bélbolyhainak felszínéhez kötődve élősködnek. Hogy pontosan hogyan, az még nem teljesen ismert. Közben az emésztő enzimek működését megváltoztató toxikus anyagokat termelnek. Egy biztos, a hasmenés súlyossága és a bélbolyhok pusztulása között szoros az összefüggés.

Később azután ciszta alakokat is létrehoz, melyek a székletbe kerülnek. Van Leeuwenhoek leírásából elvileg már 1681-óta ismerjük, de az, hogy az általában gyermekeket gyötrő bélfertőzések és krónikus hasmenés egyik gyakori okozója, az csak nemrég derült ki róla.

Honnan kerül belénk?

A kórokozó parazita világszerte elterjedt és ismert. Magyarországon csak nagyjábóli becsléssel 10, mások 50-70 százalék (!) körülire teszik a fertőzöttség arányát. A leggyakoribb a bölcsődés, óvodás korú 2-3 évesek megbetegedése, talán azért, mert ebben a korban alakul ki a szobatisztaság, amikor a gyermekek fokozott érdeklődéssel fordulnak a belőlük távozó széklet felé. Megtapogatják a hátsójukat, ők akarják kivinni a pelenkát, esetleg nem otthon, nem ellenőrzött körülmények között, a szabadban kerül sor a "nagydologra". Ilyenkor a szülőnek kell odafigyelni a megfelelő higiéniára, hogy a széklettel ürülő ciszta ne fertőzhessen meg másokat. Ritkábban kisállatok, házi kedvenc rágcsálók is lehetnek a fertőzés forrásai.
A legfontosabb tehát az időnkénti kézmosás, különösen az állatokkal való játék, kerti tevékenység és természetesen minden WC- vagy bilihasználat után, illetve étkezések előtt. Forralatlanul fogyasztott természetes vizekből, hegyi patakokból is bekerülhet az emberi szervezetbe. Egy 2003-as angol epidemológiai vizsgálat azzal a meglepő felfedezéssel szolgált, hogy a klórozott vezetékes vízen keresztül igen gyakran fertőzhetett a kórokozó. És valóban, a klórozásnak vidáman ellenáll. A ciszták hideg 8-10 fokos vízben hónapokig fertőzőképesek maradhatnak, 21 fokos környezetben is hetekig bírják. Gyakran táplálék útján kerül a szervezetbe. A szervezetbe bejutott mindössze tíz apró ciszta már bajt okozhat.

Fertőzésre hajlamosít minden széklettel történő kontaktus, így a végbélben történő közösülés is. A felnőtt fertőzöttek nagy része tünetmentes, és spontán gyógyulhat, ám addig székletével a parazita ciszta formáját üríti környezetébe. Így a parazita feltűnés nélkül terjedhet.

A parazitafertőzés jelei

A fertőzés 6-15 napig nem derül ki. Az első panaszok csak e lappangási (inkubációs) idő után jelennek meg: egyre gyakrabban jelentkezhet hasmenés, ami hosszan, legalább tíz napig eltart, és akár napi 4-6 székletürítéssel jár. A széklet jellegzetesen nagy mennyiségű, csillogó, úgynevezett zsírfényű, színe világossárgás, a szokásosnál bűzösebb, habos. Az orvos számára fontos információ, hogy sohasem véres, nyákos, váladékos. A hasmenést görcsös hasi fájdalmak, haspuffadás, szélgörcsök, hányinger, köldök körüli fájdalom kísérik.

A hasmenés hetekig megmaradhat, ám a gondos szülő nem vár ennyi ideig, minél hamarabb orvoshoz fordul. A betegség jellegzetessége, hogy a hasmenés elmúlhat, majd újra jelentkezhet. Ezért intermittáló hasmenésnek is mondják.

Jó tudni!

A legtöbbször gyermekgyógyászok találkoznak a betegséggel. Felnőttként belgyógyászhoz, ezen belül gasztroenterológushoz és infektológushoz lehet fordulni a giardiázissal, illetve az ahhoz hasonló tünetekkel.

A kórokozó több évig is elél a szervezetben. A krónikus hasmenés olyan felszívódási zavarokkal, nyomelem-hiánnyal, valamint főként a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitaminok hiányával jár, ami fejlődésben levő szervezetnél a növekedés visszamaradását okozhatja.
Következményként a giardiasist a laktáz enzim hiánya, valamint fehérjefelszívódási zavar is kísérheti. Általános tünetek az étvágytalanság, fogyás, beesett has, gyengeség, fáradékonyság, a sápadt bőr és halvány körömágyak megjelenése.

A felnőtteknél a protozoa az epeutakba jutva lázas, sárgasággal járó epehólyag- és epeút-gyulladást okozhat. Nem ritkán a bőrön piros foltos gyulladás és kiújuló csalánkiütés is jelentkezhet.

Megszabadulni a parazitától

A bajok eredetére mikroszkópos friss székletminta vizsgálatával fény deríthető, mert ebben mind a cisztás, mind a trofozoit alakok megtalálhatók. A kimutatás azonban nem mindig megy, ezért a székletminta vételét időnként meg kell ismételni, és a vékonybélnedvből vett mintával is szoktak próbálkozni. Ezen kívül a bélfal állapotát bélbiopszia segítségével mérik föl. Néha a bélből endoszkóp segítségével nyert biopszia vizsgálata alapján lehet kimutatni. A paraziták, illetve az ellenük termelt ellenanyagok immunfluoreszcens anyagok segítségével testnedvekből, székletből is kimutathatók.

Ha a gyanú beigazolódik az érintettnek, és a visszafertőződés elkerülése miatt lehetőleg a közös háztartásban élő felnőtteknek is tíz napig tartó gyógyszeres kezelésre van szükségük, ahol a napi adagot testsúlykilogrammra számítják. Az alkalmazott hatóanyagok (metronidazol, tinidazol) adagolása orvosi feladat. Mivel a kórokozó szaporodásának a szénhidrátokban dús táplálkozás kedvez, ilyenkor célszerű egy darabig inkább fehérjékben gazdag és szénhidrátszegény diétát tartani, azaz több húst, tejterméket és sajtféleséget fogyasztani, lehetőleg kevés kenyérrel, burgonyával, tésztafélékkel.

A népi gyógyászatban a fokhagymát mint általános fertőzésellenes és féregűző szert szokták alkalmazni, ettől azonban aligha várhatunk tökéletes eredményt.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések

Hasznos gyógynövények


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések