A Paul Shaw (Washington University) által vezetett kutatócsoport muslicákkal kísérletezett; ezeknek az állatoknak ugyanis nagyon hasonló az alvásszabályozásuk az emberéhez.
A muslicákat három csoportra osztották; a kutatók mindegyik csoportba tartozó állatnál egy-egy olyan gént tett működésképtelenné, amely a memória szabályozásával kapcsolatos. Mindegyik manipulált gén az új emléknyomok kialakításának képességét szabályozta.
A második csoportnál azokat az idegsejt-kapcsolatokat korlátozták, amelyek az emlékek elraktározásában fontosak.
A harmadik csoportnál pedig éppen ellenkezőleg,túl sok ilyen kapcsolat alakult ki, ami szintén megzavarta a memória működését.
A következő lépésben a kutatók mindhárom csoportba tartozó muslicák esetében megnövelte az alvás mennyiségét a következő három módszer valamelyikét használva:
- az alvást szabályozó agysejteket stimulálták, vagy
- serkentették annak a fehérjének a termelését, amely az alvásért felelős, vagy
- olyan gyógyszert adtak az állatoknak, amely stimulálta azt a közvetítő anyagot, amely az alvásért felelős.
Az a plusz alvásadag, amit a muslicák így megkaptak, napi 3-4 órányi extra alvásidőnek felel meg, ami legalább két napon át tart az ember esetében.
A kísérlet eredményei szerint a kutatók azt találták, hogy az extra alvásidő az állatok mindhárom csoportjánál azt eredményezte, hogy jobban tudtak új emléknyomokat létrehozni. A fejlődés független volt attól, hogy az állatokat milyen módszerrel bírták rá a plusz alvásra. „Természetesen a kiiktatott gén egyik állatban sem működött megfelelően. Az alvás nem javítja ki a genetikai hibát. Arra azonban jó, hogy a szervezet valamilyen fiziológiai problémára megoldást találjon” – mondta el Stephane Dissel, a Shaw csapatában dolgozó egyik kutató.
Ugyan az eredmények hátterében álló pontos biokémiai mechanizmusok egyelőre nem ismertek, a kutatók azt feltételezik, hogy a plusz alvásidő alatt az agysejtek megerősítik a fontos emléknyomokat kódoló kapcsolatokat, míg az értéktelen információkat kódolókat gyengítik. Az extra alvásidő és a memória javulásának összefüggéseivel kapcsolatosan azonban még további kutatásokra lesz szükség. Ha ezek a feltevések igazolódnak, az új utakat nyithat meg például az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kezelésében.
