Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt
Hosszú hetekig kórházban...

Hosszú hetekig kórházban...

Segítség betegeknek és hozzátartozóknak

2012.05.19.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

A sors hozhatja úgy, hogy nem csupán néhány napot kell kórházban tölteni. A hely ilyenkor - nem túlzás - börtönné kezd válni. Főként, ha nem lehet tudni, meddig tart a kezelés. Még ha biztatók is a gyógyulás jelei, számos nyűgöt kell leküzdeni. De hogyan?

Akkor rosszabb, ha jobban van?

Aki hosszas betegségen esik át, az bizony tudna mesélni, hogyan változik, és mi mindentől függ a hangulata. Nem feltétlenül akkor érzi magát a legelesettebbnek, amikor egészségi állapota a mélyponton van. Amikor igazán rosszul van, akkor életösztöne dolgozik, erejét, figyelmét a gyógyulás szolgálatába állítja. Ilyenkor nincs még ideje, nem jut még energiája a kesergésre, önsajnálatra. A nehéz helyzetekben, például közvetlenül egy nagy műtét után, a fizikai fájdalom, a csillapítók, nyugtatók vagy egyszerűen a sok gyógyszer együttes hatására a beteg egyszerűen csak tompa, érdektelen, fáradt, sokat alszik, szendereg. A napok még összefolynak. Ám, amikor testileg kicsit megerősödik, a gyógyulás viszont mintha ólomlábakon kullogna előre, az idő kínosan hosszúvá válik. Kilátástalan várakozás következhet, és lassan megérik a depresszió.

"Csak egyszer kijussak innen!"

- érzi, gondolja a beteg. Rontja a helyzetet, ha nehezen megy a mozgás, a felkelés, keservesen fájdalmas a járás, és ha ki tud mozdulni a kórteremből, akkor is a folyosók fogságában marad. Még inkább, ha a kinti időjárás nem kedvez a kórházkerti sétának. Ekkor van igazán szükség az orvosok és a nővérek, vagyis azon szakemberek biztatására, akikbe a beteg bizalmát veti. Ahány orvos és nővér, annyiféleképpen igyekeznek naponta lelket verni ápoltjukba. Ilyenkor minden szó, hangsúly számít, mert a kapaszkodót és reményt kereső embernek rengeteg ideje van mérlegelni, hogy vajon ki mit miért mondott. Vajon biztatót jelent, vagy óvatosan akarják felkészíteni egy rossz hírre; mondjuk, hogy még sokáig tart, mire hazakerülhet. Ha indokolt, bizonyos idő után felajánlják pszichológus segítségét is. Ezt mindenképpen érdemes elfogadni.

A korábbi hasonló betegsorsokat ismerő szakember nagyon jó tanácsokkal tud szolgálni. Az egyik legfontosabb, hogy segít rendszert, rövidtávú terveket, célokat megfogalmazni, kialakítani. Sokat segít, ha a napirendben gyógytornásszal végzett gyakorlatok, testmozgás és kiszámítható időben jövő látogatók fogadása kapnak helyet. A látogatók híreket, eseményeket hoznak a kórházi lét eseménytelenségébe. Érdemes saját vagy a társalgóban elhelyezett monitoron követni egy-egy tévéadást a nap meghatározott időszakában, hasznosak lehetnek a kis video-lejátszók, fülhallgatós rádiók, főleg, amikor az olvasás, egyéb szellemi tevékenység még fárasztóak. Nem kell tartani attól, ha áthelyezik a beteget másik szobába vagy osztályra, ez inkább jótékony hatású, pusztán a változatosság miatt.
A betegre és hozzátartozókra háruló fontos feladat, hogy figyeljenek oda, valóban minden rendben zajlik-e a betegellátás körül. Itt szó sincs gyanakvásról, rosszindulatról vagy folytonos aggodalomról. Pusztán arra kell gondolni, hogy a lehető legjobb orvos is főképp saját szakterületének tudója, ezért ha más szakterületet is érinti betege állapota, már csak hivatalból is konzultálnia kell kollégájával. Az egyszerre több betegséggel küszködő beteg orvosának is segít azzal, ha odafigyel kezelésére, kérdez, kér, elmondja panaszait, ötleteit.

Látogatók

Nem minden beteg örül a látogatóknak, ha úgy gondolja, megjelenése inkább riasztó. Nem jó szembesülni a barátok, ismerősök tekintetében rejlő aggodalommal vagy meglepetéssel, amikor régi életvidám arc helyett, sápadt, karikás szemű, bizonytalan tekintetű, ismerősük üdvözli őket. Mégis jobb, ha vannak a beteg körül. Érdemes legalább a szűkebb család és hozzátartozók szeretetét és gondoskodását elfogadni. Remélhetőleg minden félelme ellenére rábeszélhető a beteg, hogy legalább néhány barátját fogadja. Az ismerősök látogatása, ha olykor fárasztó is, mégis többet segít, mint árt. Emellett fontos, hogy el kell fogadni az éppen aktuális helyzetet, a betegséget. Ez nem beletörődést, reményvesztést jelent. A gyengeséget, rossz közérzetet átmeneti állapotnak, a gyógyulás felé vivő út egy állomásának kell tekinteni, és így elfogadni. Sokat segít a betegnek, ha valaki időnként áttekinti, mennyi javulás történt már a kezdetek óta.

Már megint zsemle májkrémmel...

Egy biztos, még a jónak mondható kórház kosztot sem arra találták ki, hogy heteken át azon éljen az ember. A páciensek többsége viszonylag rövid időn, napokon, egy-két héten belül hazakerül. Ám azok, akik mellett sok szobatárs-garnitúra lecserélődik, hamar szembesülnek a kórházi ételek egyhangúságával. Óhatatlanul sok az ismétlődő fogás, hasonlóak a reggelik és vacsorák. Ráadásul, ha szoros diétát, például cukorbeteg-étrendet kell tartani, az étkezések sora vészesen egyhangú lesz. A kórházi konyhák több száz beteg egészségi állapotának megfelelő étrendet kell előállítsanak, tízóraival, uzsonnával, utóvacsorával. Emellett kínosan ügyelniük kell a kalóriák és diétás ajánlások betartására. Így jelenleg esélyük sincs, hogy változatos, ínycsiklandó ételekkel örvendeztessék meg a beteget, miközben tudjuk, mennyire fontos a jó étvágy és változatos étrend a gyógyuláshoz, erősödéshez.

Tegyük elviselhetőbbé a helyzetet!

Íme, néhány apró ötlet: A beteg éjjeliszekrényén jól megfér a vízforraló, egy kicsi kenyérpirító és egy parányi sótartó. Nem csak az étkezést, a száraz zsömléket is változatosabbá teszik. Reggelenként az otthoni ízű forró tea és a pirítós illata otthonos érzéssel ajándékozzák meg a beteget, a meleg folyadék segíti az emésztést is. Kiváltképp hasznos, ha a kórházi tartózkodást székrekedés is nehezíti. Az orvossal, nővérekkel való konzultáció után, ha lehet, a hashajtók helyett inkább gyógyszertárban kapható Salvus vízzel érdemes próbálkozni. A kórházi kosztban kevés a saláta és zöldség. A friss vitaminokat és rostokat segítenek pótolni a 100%-os, hozzáadott cukor nélküli gyümölcslevek.

Ha a beteg diétája miatt otthonról is nehéz olyan ételeket hozni, amiket biztonsággal ehet, akkor érdemes a kórházban adott ételekből más kombinációban, más elkészítési módokkal, netán más, a dietetikussal egyeztetett fűszerek hozzáadásával kísérletezni. A kórházi sajtból, sonkából és zsemléből finom vacsora lesz, ha melegszendvicset készítünk belőle. Ha a beteg délben sokszor ugyanazt a száraz csirkecombot, fullasztó főtt krumplit, uzsonnára pedig a legolcsóbb kefirt kapja, akkor otthon a sütőzsákban bátran készíthetünk számára zöldfűszeres kefires sült csirkét héjában sült, hámozott krumplival. A kórházi koszt az összes beteg igényei miatt inkább sószegény, a mértékletes után sózás rengeteget számít.

Kényelmi intézkedések

Betegek és látógatóik egyaránt figyeljenek arra, amire a nővéreknek a legkevésbé jut idejük: a rendszeres szellőztetésre, különösen ágytálas szobákban és este, elalvás előtt. Az éjszakai nyugalmat segíti a jól szellőző anyagból készített szemellenző és füldugó. Jobb közérzetet ad, ha jól megoldott a tisztálkodás. A nővérek igen gyakorlottak, de a járóképes betegeket már nem fürdetik. Ezért hasznos a hozzátartozók segítsége főként hajmosáskor vagy zuhanyozás előtt a kötések leragasztásában. Sok betegnek kellemesebb, ha nem a betegséget idéző pizsamában kell lenniük egész nap, hordhatnak inget, szabadidőruhát, kényelmes utcai ruhát.

Soha ne feledjük!

Bármilyen apró léptekben halad a gyógyulás, nem szabad elhinni, hogy a beteg már soha nem lesz a régi. A cél a kórházban a biztonságos hazatérés, közben azonban nyugodtan számolhatunk azzal, hogy otthon meglepő gyorsaságra kapcsol majd a javulás! Az otthoni környezet, egy kis napsütés, a kényelmesebb mozgás, otthoni szeretet és gondoskodás szárnyakat fog adni a betegnek!

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Az orvos válaszol


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések