Férfi egészségügyi problémák

A férfi egészségügyi problémák régebben nem kaptak megfelelő hangsúlyt. Az elmúlt évtizedek egyik nagy változása, hogy ezek a betegségek kiléptek a tabu tárgyköréből, és nyíltan beszélnek róluk nemcsak az egészségügyi szakma képviselői, hanem az ezekben szenvedő férfiak és partnereik is. A legfontosabb közülük az erektilis diszfunkció, amelyről egyre többször hallhatunk is. A fokozott figyelmet nemcsak az őszintébbé váló, nyitottabb légkörnek köszönheti, hanem az elmúlt évtizedek felgyorsult, folyamatosan változó életmódja miatt valóban egyre több esetben fordul elő.

Herevisszeresség tünetei és kezelése

Mi a herevisszeresség?

A visszér valamennyi vénát érinthet, ahol a vénás vér visszafolyása valamilyen oknál fogva akadályozott, és ezért pangás lép föl. Az egyik legismertebb és leggyakoribb visszérbetegség a lábon jelentkező visszér, az aranyér és az alkohol okozta nyelőcső-visszér mellett a herevisszeresség.

Tünetek

A herékből az elhasznált vér először egy vénás érfonatba (Plexus pampiniformis) áramlik, amely az egész herét körülöleli, majd az ondóvezeték (vas defferens) mentén haladva az érfonat ereinek tartalma a herevénába (vena spermatica vagy vena testicularis) szedődik össze. A jobboldali herevéna a gerincoszlop mentén fölfelé futó nagy vénába (vena cava inferior) torkollik, míg a bal oldali herevéna a baloldali vesevénába (vena renalis) szájadzik. Ebből adódik az a különbség, hogy míg a jobb herevéna a visszaáramlás szempontjából kedvező helyzetben, alulról hegyes szöget bezárva csatlakozik be a nagy vénás gyűjtőérbe, addig a bal oldali herevéna derékszögben csatlakozik a vesevénába, ezért a benne folyó vér áramlása nem olyan akadálytalan, mint ellenoldali párjában. Továbbá a bal oldali vesevénában lévő negatív vénás nyomás értéke alacsonyabb, mint a nagy vénás gyűjtőéré, így szívó hatása is alacsonyabb a jobb oldaliénál.
Ha a hereburok vénáiból nem tud eláramlani a vér, a vénabillentyűk megakadályozzák ugyan a vér visszafolyását, de az erek kitágulnak, megvastagodnak, a vénabillentyűknél kidudorodnak, és kanyargóssá válnak. A visszeres vénák a herezacskó fölső részén tapinthatókká válhatnak. A herevisszeresség kialakulásának pontos folyamata nem ismert, de nagy valószínűség szerint kötőszöveti gyengeség, illetve vénabillentyű-elégtelenség következtében alakul ki.

A herevisszeresség előfordulása

Többnyire a fiatal férfiak betegsége. Legjellegzetesebb és leggyakoribb előfordulás magas vékony fiúkban figyelhető meg.
A férfiak 8-23%-a érintett valamilyen mértékben, az esetek legalább 90 százalékában a bal here visszeres. Kamaszkorban a hirtelen megnövő testmagassággal párhuzamosan nő az előfordulás gyakorisága is, amire a herevénára nehezedő nagyobb hidrosztatikai nyomás adhat magyarázatot.

A herevisszeresség okai

Pontos okát mindeddig nem sikerült tisztázni, valószínűleg több tényező együttesen okozza. Az állapot legfőbb oka lehet hajlam, a kötőszövetek, illetve vénafalak öröklött gyengesége, a vénabillentyűk elégtelen működése, tartós székrekedés, ami a hasűri nyomás fokozásával segíti elő az állapot kialakulását, továbbá vérrögök keletkezése.
Amennyiben a folyamat kialakulása nem serdülő vagy fiatal férfikorban alakul ki, akkor felmerül a lehetősége retroperitoneális (hashártya mögötti) vagy vese-daganat lehetőségének. Még nagyobb a valószínűsége tumornak, ha a folyamat a jobb oldalon jelentkezik, ezért ilyenkor elengedhetetlen a hasi és retroperitoneális ultrahangvizsgálat.

A herevisszeresség tünetei

A szakorvosok a betegség súlyosságát a tünetek nyomán négy stádiumra osztják.
Tünetmentes esetben a valamivel kisebb, bal here lehet az enyhe visszeresség egyetlen jele. Az elváltozásnak e legenyhébb formájában a vénás fonat kisebb tágulatai csak ultrahangos vagy ún. termográfiás vizsgálattal mutathatók ki, de semmilyen látható vagy érezhető tünetet nem okoznak (0. vagy szubklinikai stádium).
A visszér erősödésével is csak bizonyos körülmények között, a hasűri nyomás fokozódásakor, - például testedzés, súlyemelés alkalmával vagy ún. Valsalva-manőveres vizsgálat során - válik tapinthatóvá, egyébként rejtetten marad. Többnyire más vizsgálatok kapcsán, véletlenül bukkannak nyomára (I. stádium).
A herevisszeresség rosszabbodásával a megvastagodott erek kanyarulatai minden testhelyzetben tapinthatók (II. stádium),
később - különösen álló testhelyzetben - egyértelműen láthatókká is válnak a (III. stádium). Ebben a stádiumban előfordulhat, hogy a visszerességhez tompa, húzó, feszítő érzés párosul, olykor egészen a derék felé kisugárzó fájdalom is jelentkezhet. Általában azok fordulnak ilyen panasszal orvoshoz, akik foglalkozásuk kapcsán sokat állnak.
A jobb és baloldali here vénás elvezetésének anatómiai különbsége miatt rendszerint a bal herén látszanak csak az erek, ott kifejezettebb az elváltozás, de megjelenhet mindkét herén is.
Ha csak a jobb here érintett, akkor valamilyen alsó hasüregi vagy vesetumor tünete lehet, ezért fokozott figyelmet érdemel, különösképpen gyermekkorban és idősebb férfiaknál

A herevisszeresség kórlefolyása

Miután a heréből a vérelfolyás akadályozott, vérellátása csorbát szenved, és ez befolyásolhatja a here hormontermelését és működésének hormonális szabályozását. A here visszeresség nyomán csökkenhet a here mérete, pubertásban esetleg mindkettő kisebb maradhat.
Az életképes spermiumok termelődését két okból befolyásolhatja a herevisszeresség károsan. Egyrészt a spermiumképzéshez, a sejtosztódáshoz szükséges oxigén- és tápanyagellátás akadályozottsága révén, másrészt, mert a herezacskóban maradó pangó vér a herék hőmérsékletét emeli. Márpedig a spermiumképzéshez szükséges hőmérsékletnek állandónak és a testhőmérséklethez képest folyamatosan, mintegy két Celsius fokkal alacsonyabbnak kell maradnia.
A betegség nemzőképességre gyakorolt hatását több vizsgálat is igyekezett kideríteni.
Az orvost terméketlenséggel felkereső férfiak 25-40 százalékánál találtak herevisszerességet.
Az ondó vizsgálatakor rendszerint kiderül, hogy a spermiumok száma a normálisnál alacsonyabb, a spermiumok nem fejlődtek ki normálisan, és a rendesnél lassabban mozognak. Kis mértékű eltérésnél a nemzőképességet ez nem befolyásolja.
Minden esetre kezelést követően az ondó minősége általában javul.
Sikeres kezelés után - legfőképpen kamaszkorban - a here mérete is helyreállhat.
A herevisszeresség eredményes kezelését nagyjából ugyanolyan arányban követi sikeres megtermékenyülés, mintha a terméketlen párok együtt jelennek meg tanácsadáson. Emiatt tehát kérdéses, hogy a siker mennyiben köszönhető konkrétan a herevisszér kezelésének.
Vizsgálatok
Bár a legtöbb esetben a herevisszeresség látható, a diagnózist ultrahang-vizsgálattal (szonográfiával) is megerősítik, egyben ellenőrzik, hogy kifejlődésében nem játszott-e szerepet valamilyen tumoros elváltozás. Amennyiben a herevisszeresség fekvő testhelyzetben nem húzódik vissza, fiatal- vagy idős korban lép föl, illetve bármely okból a háttérben meghúzódó tumoros betegség tünetének tűnik, alaposabb vizsgálatra is szükség lehet, ekkor CT és MR képalkotó eljárások jöhetnek szóba.
Az ultrahangos kép segítségével megmérik a herék méretét, térfogatát, leírják elhelyezkedését. Az ép véna ovális keresztmetszetű, könnyen összenyomható, és jól tágul. Jó felbontású készülékkel a működő billentyűk is ábrázolhatók.
Doppler-ultrahang-vizsgálattal a vénás áramlási elégtelenségek és a billentyűelégtelenség vizsgálhatók jól. A készülék ultrahangnyalábot bocsát ki, ami az áramló vörösvértestekről visszaverődik. A készülék a kibocsátott és visszaverődött sugárnyaláb frekvenciájának különbségét méri, amelyből a vér áramlásának sebességére, irányára vonatkozó információt lehet nyerni. Rendszerint visszérműtét vagy szklerotizáló kezelés előtt végzik, alkalmas az elváltozás mértékének (stádiumának) megállapítására.
Termográfiás vizsgálattal mérhető a herezacskó (scrotum) 0,6-0,8 °C-kal megemelkedett hőmérséklete, diagnosztikai szempontból kevésbé jelentős.
A vénás fonatot képalkotó eljárással, általában röntgennel és kontrasztanyag segítségével tehetik láthatóvá (flebográfia). Erre szinte kizárólag szklerotizáló kezelés kapcsán kerül sor.
Ha korábban nem történt volna meg, ondóvizsgálatra is sort kerítenek, ún. spermiogrammot készítenek, melynek során nézik a hímivarsejtek számát, felépítését, mozgékonyságát.
Továbbá szükség lehet a vér egyes hormonszintjeinek (FSH, GNRH, Inhibin B) megmérésére.

A herevisszeresség kezelése

Enyhe, panaszt nem okozó esetben elegendő lehet sportolók által is használt, speciális alsónemű viselése, ami védi, és megfelelően tartja a heréket, ugyanakkor nem szoros, és nem engedi, hogy az ágyékhoz nyomódjanak.
Az, hogy mikor és milyen kezelés megkezdése indokolt, mindig egyéni elbírálás kérdése. Általánosságban a következő irányelvek érvényesek:
  • Gyerekeknél normális hereméret és nem kifejezett vénatágulat mellett érdemes lehet kivárni a spontán javulást, csupán rendszeres időközönkénti ellenőrzés szükséges.
  • Serdülőkorban a panaszok mellett a here méretének csökkenése és nagy méretű elváltozás is egyértelműen a kezelés mellett szóló érv. Természetesen ilyenkor ondóvizsgálatot nem végeznek, mert ezt a jelenlegi hatályos törvények 18 éves kor alatt tiltják.
  • Felnőttkorban here-visszértágulat esetén két esetben indokolt kezelés, mely rendszerint műtétet jelent:
  • panaszok (fájdalom, főleg sportoláskor húzó érzés) esetén, valamint
  • ondóvizsgálattal igazolt rossz spermakép és legalább 6 hónapos próbálkozás ellenére fennálló terméketlenség esetén. (Ha az ondó nem tartalmazna életképes spermiumokat, akkor a kezelés ezt nem befolyásolja nagymértékben, de esetleg növelheti a spermiumszámot és minőséget annyira, hogy az ondóból laboratóriumi úton kiválasztva megtermékenyítő-képes spermiumokhoz lehet jutni.)
Alapos felvilágosítás és a kockázatok megismertetése után ritkán kozmetikai okokból is elképzelhető műtéti beavatkozás.
A herevisszeresség kezelésére rendelkezésre álló orvosi gyógymódok:
A kezelések lényege minden esetben a visszeres herevéna-ágnak a visszeres tágulatok fölött történő elzárása vagy kiirtása. Ezzel megszüntethető a vér folyadékoszlopa által a herére gyakorolt, úgynevezett hidrosztatikai nyomás. Az elzárt kanyarulatos erek idővel felszívódnak, szerepüket a megmaradt további számos vénaág veszi át. Minden esetben viszonylag kis- és közepes kockázatú beavatkozásról van szó.
Műtéti eljárások
Általában a műtéti eljárást választják csupán jobboldali herevisszér esetében, illetve sikertelen szklerotizáló beavatkozást követően.
A beavatkozások a metszés helyében, lefutásában és az artéria, illetve a vena testicularis elkötésének helyében különböznek. Általánosságban elmondható, hogy a here-visszértágulat megoldásának nagyon sok alternatívája van, mely azt is tükrözi, hogy egyik sem tökéletes, mindnek vannak előnyei és hátrányai. Az elvégezhető beavatkozások közül a legmegfelelőbb kezelés kiválasztásában a körültekintő orvos az alábbi szempontokat veszi számításba:
  • Melyik beavatkozásnál a legalacsonyabb kiújulási (recidíva) arány?
  • Melyiknél kell legkisebb mellékhatással (vízsérv, hereelhalás) számolni?
  • Melyik műtét jár a legkisebb megterheléssel a beteg számára?
  • Szükséges-e érzéstelenítés, altatás?
A nyílt műtéti beavatkozások a behatolás helye szerint csoportosíthatók:
Végezhető a műtét magasan, a hasüreg mögötti területen (retroperitoneálisan), - bal oldali beavatkozás esetén - a herevénának a vesevénába való beömlése alatt vagy a herezacskó közelében.
Az előbbi esetben az egyik már biztosan összeszedődött, tág vénaág lekötése történik, de nincs lehetőség a lenti párhuzamos vénaágak, úgynevezett kollaterálisok ellátására. Az utóbbi esetben több kis ér megtalálása, elkülönítése és kezelése - szakszóval kipreparálása - szükséges, mert a vénaköteg még nem szedődött össze egyetlen érbe.
A nyílt műtéti beavatkozás végezhető hagyományos látási körülmények között, nagyítószemüveggel vagy operációs mikroszkóppal. A mikroszkópnak abban lehet szerepe, hogy jobb látási viszonyok között a nyirokér és az artéria felismerhető, így véletlenül sem köti le őket az orvos. Ennek a here-vízsérv kialakulásának megelőzésében lehet szerepe.
A műtéti eljárásokon belül a laparoszkópos műtét esetén a sebész apró metszésen keresztül kicsi kamerát helyez a hasüregbe, melynek segítségével megkeresi a herevénán fellelhető visszereket, majd elkülöníti a kitágult vénákat, és a nyílt műtéthez hasonló módon elzárja azokat. A beavatkozás gyakorlott urológusnak mintegy 10-15 percet vesz igénybe, és két nappal a műtét után a páciens folytathatja mindennapi tevékenységét.
Az eljárás előnye, hogy sokkal kisebb sebbel jár mint a nyílt műtét, hátránya, hogy elviekben a hasüregi szervek sérülése nem zárható ki, továbbá a beavatkozás altatásban végzendő.
Laparoszkóppal lehetőség nyílik arra, hogy az esetek körülbelül 6-8 százalékában jelenlévő ductus deferens mellett futó kollaterális vénaágat is ellássák, de a rendkívül ritka (1-2%) ún. scrotalis kollaterális miatt kialakuló kiújulás (recidíva) ezzel a módszerrel sem kerülhető el.
A laparoszkópiás beavatkozást felnőttkorban két esetben szoktak végezni: kétoldali és kiújult herevisszér (recidív varicokele) esetében.
A gyermekkorban végzett beavatkozások nagy általánosságban altatásban történnek, így a laparoszkópia minden előnye rendelkezésre áll. Felnőttkorban, amikor a műtét helyi érzéstelenítésben is elvégezhető, akkor mérlegelendő a laparoszkóp adta előnyök és az altatással járó kockázat közötti különbség.
Minden műtét esetében kell számolni bizonyos kockázattal: vérzés, fertőzés, vérrög, embólia keletkezhet, netán nehezen gyógyul a seb, sérülhetnek a környező szövetek, így az ondóvezeték, a hashártya és a húgyvezeték, attól függően, melyik műtéti eljárást alkalmazták.
A legkellemetlenebb komplikáció, amikor a műtétet követően az érintett here mérete csökken, sorvadásnak indul, és működése megszűnik. Nyílt műtét esetében nagyon eltérő adatok vannak, a mikrosebészeti eljárások során ennek gyakorisága 1 százalék alatt marad, laparoszkópiás műtét esetén gyakorlatilag nem fordul elő.
Szklerotizálás
A vénák steril gyulladás előidézésével történő elzárása az úgynevezett szklerotizálás. A szklerotizálás a hazai orvosi gyakorlatban nem bevett gyógymód, jelenleg ugyanis Magyarországon kizárólag a műtéti eljárásokról van kellően bizonyított írásos adat, de a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, mert ritkán nálunk is végeznek szklerotizálást. A beavatkozást úgynevezett intervenciós radiológus végzi, aki a mellékhatások esetleges kialakulása során nem képes azok kiküszöbölésére. Így szklerotizáló beavatkozást kizárólag urológus jelenlétében etikus elvégezni.
  • Retrográd szklerotizálás: Az orvos a jobboldali ágyéki vénán keresztül kontrasztanyaggal feltöltött katétert vezet be a vena testicularishoz, majd a beadott szklerotizáló anyag a megfelelő helyre juttatva elzárja a visszér üregét.
  • Antegrád szklerotizálás: A herevisszérnek a világon leggyakrabban alkalmazott kezelése. A sebész a herezacskó fölső részén kis vágást ejt, a megnagyobbodott vénákba katétert vezet, és a véna testicularist elzárja. A beavatkozás általában helyi érzéstelenítésben zajlik, mivel a beteget arra kérik, hogy hasizmával préseljen. Szükség esetén narkózisban is végezhető.
A szklerotizálást olykor a kedvezőtlen anatómiai viszonyok nem teszik lehetővé, továbbá ellenőrizni kell, hogy a páciens nem allergiás-e a használni kívánt kontrasztanyagra, amellyel az ereket teszik láthatóvá a beavatkozás figyelemmel kíséréséhez.
A kezelés utáni napokban a herezacskó enyhén megduzzad. Az általában egyébként több mint 90%-ban sikeres beavatkozás eredményessége néhány hét elteltével derül csak ki. Ritkán elzáródhatnak olyan erek is, amelyeket a beavatkozásnak érintetlenül kellett volna hagynia. A műtéti komplikációk aránya egyes adatok szerint 7% körüli, a heresorvadás csekély, 1% alatt marad.
Az embolizáció fél, legfeljebb egy órás, nem műtéti beavatkozás. Egy vékony katétert vezetnek be a lágyéknál a combvénába, és röntgenkép segítségével követik az útját egészen a herevéna visszeres szakasza felé. A katéter segítségével pici spirált helyeznek be a vénába, hogy elzárják a véráramlás útját. A páciens két nap után folytathatja mindennapos, megszokott tevékenységét.

A herevisszeresség gyógyulási esélyei

Gyógyulási esélyek orvosi kezelést követően
A felsorolt kezelések nyomán csupán a betegek 5-20 százalékának állapota nem javul, ekkor a beavatkozást meg szokták ismételni. A műtétek nyomán 2-5 százalékban jelentkezhet hydrokele, azaz egy folyadékkal telt ciszta a herék körül, amit további műtéttel korrigálnak.
A gyermeket kívánó és terméketlenség miatt herevisszérrel műtött férfiak, mintegy fele a műtét utáni egy éven belül arról tud beszámolni, hogy sikerült gyermeket nemzenie.
Az egyes gyógymódok eredményességét nehéz volna ennél pontosabb adatokkal alátámasztani és összehasonlítani, mert országonként nagyon különböző adatok állnak rendelkezésre attól függően, hogy hol milyen gyógymódokat részesítenek előnyben. Sőt, ezen eljárások esetében intézményenként, de még orvosonként is eltérőek az eredmények. A beteg számára az a legbiztonságosabb, ha olyan orvos végzi rajta a beavatkozást, aki az adott technikát jól ismeri, és kellő gyakorlatot szerzett benne, így általában jó gyógyulási arány és sikeres műtét várható.
Mintegy 90 nap szükséges ahhoz, hogy a sikeres kezelés után egészséges és megfelelő spermaszámú ondó képződjék. Ezért az ondóvizsgálatot a műtét után 3-6 hónappal szokták megismételni.
Természetes gyógymódokkal és helyes életmóddal is lehet segíteni a megelőzést, és mérsékelten segíthetnek a javulásban is. Ezek hatékonyságáról azonban nem áll rendelkezésre adat. Mindazok a gyógymódok számításba jönnek, amelyek az érfalak rugalmasságát, épségét segítik. Ugyanakkor a kötőszöveti gyengeség nyomán kialakult állapotot jelenlegi tudásunk szerint a leghatékonyabban a műtéti beavatkozások enyhítik.
Figyelem! Hiba volna a kifejlett, nagyméretű tágulat esetén a természetgyógyászati gyógymódoktól várni hathatós segítséget. Az orvosi segítség igénybevételének halogatása elodázza a gyors és hatékony gyógyítás lehetőségét.
Az egészséges táplálkozás a székrekedés csökkentésével, megszüntetésével hozzájárulhat a herevisszér kialakulásának megelőzéséhez, az állapot javulásához. A teljes kiőrlésű gabonából készült ételek, a friss zöldségek növényi rostok fogyasztása serkenti a bélműködést, a rendszeres székletürítést, és megelőzi a renyhe bélben a széklet nagyfokú vízvesztését. A székrekedésben szenvedők a székletürítéskor erőlködve fokozzák ugyanis a hasüregi nyomást, ami a vénás visszaáramlást is akadályozza a szív felé. A pangó vénás vér súlyos folyadékoszlopként nehezedik a vénák falára, és az abban található vénabillentyűkre, amelyek a visszafolyást hivatottak megakadályozni. A megfelelő táplálkozás egyben tartalmazza mindazon tápanyagokat, amelyek az egészséges, rugalmas érfalak felépítéséhez szükségesek.
A mértékletes húsfogyasztás, a hal- és sovány húsok előnyben részesítése, a megfelelő rost- és vitaminfogyasztás kapjon hangsúlyt. Egyes szakértők kiemelik a növényi színanyagok, például az antioxidáns hatású flavonoidok jelentőségét az érfal felépítésében. Flavonoidokat bőségesen lehet bevinni színes, élénkpiros és sárga színű gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával. Táplálék-kiegészítőkként is ezek, valamint C- és E-vitamin, továbbá cink jöhetnek szóba.
A gyógynövények alkalmazását is csak orvosi ellenőrzés mellett ajánljuk, hiszen ezek hatóanyagai sem teljesen mellékhatás-mentesek. A következő gyógynövényektől várhatjuk az erek, s köztük a vénák falának erősödését, jobb rugalmasságát, a vénafal izomtónusának javulását:
A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) eszcin tartalma révén, a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) ruszkogenin és neoruszkogenin hatóanyagai, a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) pedig antocián-glikozidjai miatt számít a herevisszeresség ellen is jótékony, érvédő gyógynövénynek.
Fizikoterápia
A Kegel-gyakorlatok serkentik az ágyéki, alhasi vérbőséget, edzi az izmokat, ezáltal serkentik a herevénákban is a véráramlás sebességét, megakadályozzák a pangást.
Az otthon végezhető gimnasztika-gyakorlatok közül érdemes naponta egy-két gyertyaállást végezni, ami nem csak az izmok edzésével, de pusztán azáltal is segít, hogy az elfolyásában akadályozott vér a gravitáció segítségévvel végre a szív irányába tud folyni.

Ha az érintett férfi, gyermeket szeretne, célszerű, ha párjával keresi föl az andrológiai tanácsadást, így a leendő anya korát és termékenységét is figyelembe lehet venni. Ha a spermiogramm jó megtermékenyítő-képességet mutat, érdemes lehet várni a beavatkozással, de mindenképp tanácsos évenkénti ellenőrző spermiogrammot és vérvizsgálatot készíttetni.
Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +10 °C
Minimum: -1 °C

A Nyugat-Dunántúlon egész nap derült idő valószínű, másutt viszont erőteljes lesz a gomolyfelhő-képződés, de a legtöbb helyen így is többórás napsütésre lehet számítani. Ez alól az északkeleti megyék lehet kivétel, ott tartósabb lehet a felhőzet. Csapadék nem valószínű. A Dunától keletre megélénkül, a Tiszántúlon olykor meg is erősödik az északi szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7 és 13 fok között valószínű. Késő estére 0 és +7 fok közé hűl le a levegő. Hidegfronti hatásokkal kell számolni az arra érzékenyeknek, lesz viszont sok napsütés, ami segíti a D-vitamin termelődését.