Ismerjük meg!
A rambután (Nephelium lappaceum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik. India, Délkelet-Ázsia és Malajzia trópusi részeiről származik, Délkelet-Ázsia legkedveltebb gyümölcsének számít. Termelik kertekben és ültetvényeken is, hasonlóan az európai, mérsékelt éghajlat szilvájához vagy almájához.
Fája közepes magasságú, legfeljebb 25 m magas, zárt, terebélyes koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, vöröses színű levélgerinccel, fonákjukon szőrösek. A gazdagon elágazó, szőrös, felálló virágzatok az ágak csúcsán fejlődnek, számos apró virággal. Termései gömbölyűek vagy elliptikusak, csoportokban fejlődnek. Nagyon rövid, vastag kocsányúak, legfeljebb öt-hét cm nagyságúak, színük először zöld, majd sárga és narancsszínű, megérve élénkvörös vagy feketésvörös, súlyuk 2-10 dkg. Mintegy 2 mm vastag, tömör, leváló héjukat puha, vékony, többnyire kissé horgas tüskében végződő szemölcsök borítják sűrűn. A gyümölcs a virág összetett fürtjéből keletkezik, csomókban terem, és sűrű szőr borítja. A rambután gyümölcse leginkább ebben, a szőrös voltában különbözik a rokon fajtájú licsitől.
A szőrös, bibircsókos, vastag, a szelídgesztenyére emlékeztető héj alatt üveges fehér, olykor gyengén vöröses, lédús magköpeny (gyümölcshús) van, amely kellemes, édeskés-savanyú, zamatos ízű, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Szorosan tapad hozzá a hosszúkás-elliptikus, a datolyáéhoz hasonlító, barnás vagy fehéres héjú mag. A Maláj-félsziget síkjain, esőerdeiben honos, és Délkelet-Ázsiában széles körben termesztik. Kisebb méretekben Indiában, Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken, továbbá Észak-Ausztráliában, Kelet-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában is ültetik.
A tartósan nedves, meleg, trópusi klímájú területeken számos fajtáját telepítik kertekbe és ültetvényekbe. Három hónappal a virágzás után takarítják be az egész terméses "bugát", melynek tagjai különbözően érettek; Közép-Amerikában csak az érett, vörös terméseket szedik le a fákról. Hosszabb tároláshoz vagy exporthoz nedvesen és hűvösen tartják a terméseket, mert különben súlyukból veszítenek és értéktelenné válnak. Ma a gyümölcsöt eredeti hazája mellett termesztik a trópusi Afrikában, Madagaszkáron, Costa Ricán, Ecuadorban és Ausztráliában is. Évente kétszer érik: először júniustól októberig, majd decembertől februárig.
Miért jó?
Nem valószínű, hogy itt Magyarországon bárki a rambután fogyasztásával szeretné kielégíteni vitamin- és ásványi anyag szükségletét, de a trópusokon igen nagyra becsülik ezt a bőtermő, lédús, zamatos gyümölcsöt, amelynek igen nagy a C-vitamin tartalma. A rambutan íze savanykás, az íze a nálunk ismert gyümölcsökhöz nem nagyon hasonlítható. Nagy hőségben kellemesen üdít.
Hogyan fogyasszuk?
Nyersen fogyasztják gyümölcsként vagy gyümölcssalátaként. Az ehetetlen, szőrös héjat késsel felhasítják és leválasztják a szilva méretű és formájú magköpenyről. Magát a héj nélküli, kimagozott gyümölcshúst fogyasztják, elsősorban nyersen, de cukorral lekvárnak, zselének, gyümölcslének befőzve is, illetve desszertnek is népszerű. Felmelegítve kínai ételekhez, vagy bólék készítéséhez is alkalmas. A mag íze keserű dióbélszerű, de nyersen gyengén mérgező, ezért a Fülöp-szigeteken megpörkölik a magot. A gyökérfőzetet lázcsillapításra, a levelekből készített pépes borogatást fejfájásnál használják. A magból szappan és gyertya előállítására alkalmas faggyút nyernek.
Tippek-tanácsok
Az érett gyümölcs körülbelül két napig tárolható hűvös helyen. A rambutánt majdnem teljesen éretten szüretelik, de szállítása és értékesítése alatt még utóérik, így a fürt kevésbé érett szemei is élvezetessé válnak. Érett állapotban a gyümölcs héján a szőr színes. A túlérett gyümölcs felismerhető onnan, hogy a szőr fonnyadt, és feketés színűvé válik.
Érdekességek
A szappanfafélék onnan kapták nevüket, hogy e fajok magjából - szaponintartalmuk miatt - szappant, mosószert készítenek.
Maláj, illetve indonéz nyelven a szőrt illetve a hajat a rambut szóval jelölik, valószínűleg innen származik a neve: a 'szőrös gyümölcs'.
Forrás: www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/rambutan.html
