Ismerjük meg!
A pasztinák (Pastinaca sativa) az ernyősvirágúak családjához tartozó kétéves növény. Gyökere a sárgarépához vagy a petrezselyemhez hasonló, jól fejlett karógyökér, húsos, fehér, kellemes, édeskés ízű, aromás. Összetett levélzete nagy, szárnyalt, a levélkék fonákjukon gyengén szőrösek. A második évben virágzik, virágjának szára akár egy méter magasra is megnő, ezen alakul ki az ernyős virágzata, rajta sárga virágokkal. Magja lapos, világosbarna színű.
Vad formája egész Európában megtalálható, száraz hegyi talajokon és nedves réteken egyaránt. Évezredek óta ismert kultúrnövényként is, bár pontosan nehéz lenne megmondani, mióta termesztik, mert az első, görög-római kertészeti leírásokban keveredik a sárgarépa és a pasztinák említése. Magyarországon kevésbé terjedt el, Nyugat-Európában azonban nagyon kedvelik, termesztik és szívesen fogyasztják. Étkezésre a gyökerét használják, amelyet nagyjából a sárgarépához hasonlóan készítenek el, noha íze a zelleréhez hasonlít jobban.
Miért jó?
Biológiai értéke nagy, 18-20 százalék szárazanyag, 14-15 százalék cukor, 2 százalék rost, emellett sok C és B1 vitamin, kalcium, foszfor és vas található benne. Tápértéke a sárgarépához hasonlítható, de több vonatkozásban értékesebb annál. Magasabb a szárazanyaga, intenzívebb az íze, mint a sárgarépáé.
"Bálint gazda", vagyis dr. Bálint György szerint mindenes gyökérzöldség, mert egymagában képes helyettesíteni a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret és a zellert. Kertész szemmel a termelésének jelentősége abban van, hogy ott is megterem, például szárazabb, meszes, lúgos, kötöttebb talajokon, ahol a többi gyökérzöldség nem él meg, vagy csak silányabb minőségű, elágazó gyökerű terem. Hidegtűrő növény, enyhébb teleken akár a földben is maradhat. Jól raktározható.
Hogyan fogyasszuk?
A pasztináknak csak a gyökere fogyasztható, a levele - bár hasonlít a zellerére - emberi táplálkozásra alkalmatlan. Íze kicsit édeskés, aromásabb, mint a sárgarépa, húslevesbe, bablevesbe téve kitűnő ízt ad, használható levesekhez, öntetekhez, salátákhoz, köretekhez, mártásokhoz is. Az adagolásával vigyázzunk, nehogy túl édessé tegye az ételt. Megszárítva fehér aszalványt kaphatunk, ami fűszerként jól használható. A hűtő- és a konzervipar is szívesen alkalmazza.
Tippek-tanácsok Érzékenyebb bőrűek a ritkításánál, szedésénél használjanak kesztyűt, mert a levele esetleg bőrgyulladást, allergiás kiütéseket, hólyagokat okozhat.
Érdekességek
Gyógyhatásai is ismertek, vizelethajtóként, görcsoldóként, vese-, epekő és gyomorbaj esetén is jó hatású. Az általánosan használt, "pasztinák" neve a germán nyelvekből került hozzánk, de szláv eredetű néven, "paszternák" formában is ismert.
Az orosz "zakuszka" zöldségkonzerv elmaradhatatlan kelléke. Egy XVII. századi magyar kertész, Lippai János ezt tanácsolja a pasztinák fogyasztásával kapcsolatban:
"Télre ezt is ki kell a földbül ásni, és a pincében fövenbe tenni, hogy az ember élhessen vele; a magnak valót pedig, ott-kin hagyhatni a kertben a földbe. A Pasternákkal húst, halat főznek, mint az petrezselyemmel: noha a magyarok nem oly igen élnek vele, mint a lengyelek. Egyéb orvossága nincsen, hanem kiűzi a vizeletet, az hasrágást megcsillapíttya, és az asszonyok idejét megindíttya."
