Depresszió gyakran előfordul magasvérnyomás-betegek, illetve egyéb szív-érrendszeri betegségekkel vagy stroke-kal küzdők esetében - olvasható az Amerikai Szív Társaság (AHA) közleményében . Egy, a szervezet Hypertension című folyóiratában megjelent tanulmány szerzői vizsgálataik során arra keresték a választ, hogy vajon a vérnyomásgyógyszerek miként befolyásolják a depresszió kockázatát. Ehhez összesen 3,7 millió olyan páciens adatait vetették elemzés alá, akiket a dán egészségügyi nyilvántartások 2005 és 2015 közötti kimutatásai szerint a 41 leggyakrabban alkalmazott gyógyszer valamelyikével kezeltek. Csak olyan betegeket vettek számításba, akiknél korábban nem diagnosztizáltak depressziót, illetve akiknek nem írtak fel antidepresszánsokat.
A kutatók a vérnyomáscsökkentők négy főbb kategóriájába tartozó készítményeket vizsgáltak, így kalciumcsatorna-blokkolókat, béta-blokkolókat, vízhajtókat és a renin-angiotenzin rendszer aktivitását gátló szereket egyaránt. Az eredmények szerint a 41 gyógyszer egyike sem hozható kapcsolatba a depresszió kialakulásának magasabb kockázatával. Mi több, a vízhajtók kivételével minden kategóriában találtak olyan szereket, összesen kilencet, amelyek számottevően csökkentik a rizikót. E körbe tartozik:
- két renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló hatóanyag, az enalapril és a ramipril;
- három kalciumcsatorna-gátló, az amlodipin, a verapamil és a verapamil kombinációi;
- valamint négy béta-blokkoló, a propranolol, az atenolol, a bizoprolol és a karvedilol.
"Igazán meglepő volt, hogy a 41 leggyakrabban használt vérnyomáscsökkentő egyike kapcsán sem találtunk kapcsolatot a depresszió kialakulásának fokozott veszélyével, ráadásul három kategória esetében még depresszióval szembeni védelmező hatást is felfedeztünk" - fogalmazott Lars Vedel Kessing, a tanulmány vezető szerzője, a Koppenhágai Pszichiátriai Központ és a Koppenhágai Egyetem pszichiáter professzora. Hozzátette, lehetséges, hogy a rizikócsökkenés a kilenc érintett gyógykészítmény gyulladáscsökkentő hatásához köthető. Az elmélet alátámasztása persze további kutatásokat tesz szükségessé, mindenesetre ismert, hogy mind magas vérnyomás és egyéb szív-érrendszeri betegségek, mind depresszió esetén általánosan előforduló tünet az alacsony szintű gyulladás.
Kessing szerint felfedezésük segítheti a megfelelő gyógyszerfelírást azoknál a hipertóniás betegeknél, akiknél feltételezhetően magasabb a depresszió fellépésének kockázata akár addigi kórtörténetük, akár a családjukban megfigyelhető halmozódás okán. Természetesen azoknál a pácienseknél, akiknél egy készítmény már jól bevált és működik, nincs ok a változtatásra. Azoknál viszont, akiknél depressziós panaszok jelentkeznek, érdemes lehet megfontolni a gyógyszerváltást a kilenc említett hatóanyag valamelyikére, így javítva az állapotukat és gyógyulási esélyeiket.
