A közgondolkodás házasság helyett párkapcsolatról, férj és feleség helyett partnerről beszél, s miközben megpróbálunk óvatosan, a kor elvárásainak megfelelve, senkit sem kirekesztve fogalmazni, kezdjük megszokni a gondolatot, hogy a párkapcsolat és a partner csak időleges. Hogy az a normális, ha a szerelem idővel ellobban, s az emberek új párt keresnek. Sokan már-már álmodni sem mernek tartós, kielégítő, boldog szerelemről, bár szíve mélyén mindenki a hűség érzelmi biztonságára vágyik. Lehetséges, hogy közben a szerelem se fogyjon el?
Mondják, a szerelem elmúlik, de legalábbis átalakul. Igaza volna azoknak, akik lemondóan fogalmaznak ezzel kapcsolatban?
Semmiképpen. Sajnos keveset beszélünk arról, hogy a hűséges párkapcsolat folyamatosan fejlődik, és ennek vannak egyértelműen jó gyümölcsei, amelyeket nem lehet megízlelni, átélni, ha újabb és újabb kapcsolatba lép az ember. Az alkalmazkodás nem önmagunk feladása csupán. Hatalmas érték is, mert több lesz az ember általa. Ha tudok illeszkedni, megértő leszek, és ahelyett, hogy mindig én vagyok a középpontban, sikerül a fókuszt másokra helyezni, személyiségünk rengeteget fejlődik. Főként, ha ez kölcsönös, fantasztikus örömforrás birtokába jutunk. Bár többen élnék át az összehangolódás élményét, hogy a másik ne csak eszköze legyen boldogságunknak, de igazi társsá válhasson. Ekkor válik valósággá, hogy nem vagyunk egyedül a világban.
Mi volna az ideális kezdeti feltétel a hosszú, boldog, szerelemes párkapcsolathoz?
Fontos a hitelesség, a nyitottság, és hogy merjük átélni az érzéseket. Nagyon fontos a másik tapintása, illata, sőt íze. Ezen ősi, mélyen gyökerező érzékelésben fontos az összhang, jó alapot termet. Van férfi páciensem, aki szereti ugyan a párját, de nem kívánja, ezért párja nem érzi magát mellette nőnek. Általában a kapcsolat elején is tudható, hogy van-e testi vonzalom. Ha később döbbennek rá a házastársak e hiányra, rendszerint kiderül, hogy már ismeretségük elején is hiányzott. Ezen nehéz segíteni. Másrészt tapasztalatom szerint sokan összetévesztik az erős vonzalmat a szerelemmel. A szerelem úgy érzi, hogy örökké fog tartani. Az első időben a szexuális vágy és aktivitás is erősebb, aminek csökkenését általában rosszul értelmezik, és élik meg valójában csak "normalizálódik".
Az elején nélkülözhetetlen a szerelem, az a bizonyos "rózsaszín felhő". Torzíthatja ugyan a másik megítélését, jobbnak látjuk a másikat, mégis szükséges, mert nyitottá tesz. Segíti, hogy adni tudjunk, hogy kifejezzük az érzelmeket, elfogadjuk a másikat. Ideális esetben ilyen a kezdet, ezért induljunk ki ebből. Sokan tartanak a kezdeti szerelem törvényszerű elmúlásától, és azt hiszik, ha bekövetkezik, szakítani kell. Másfél év után úgy érzik, teljesen kiismerték a másikat. Biztosan jól ismerik egymást, de teljesen? Az észlelésünk szerelmesen torzít, és javában lehetnek tévedéseink a másikkal kapcsolatban. Minden esetre sokan kapcsolatból kapcsolatba sodródva keresik az igazi szerelmet.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Hiába?
Sokszor igen. Valószínűleg nem fognak jobbat, tartósabbat találni, hiszen a szükséges szeretet és szerelem adott, csak már nem jut úgy kifejezésre. Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvében a szeretet-anyanyelvek elmélete alapján nagyon jól elmagyarázza, mi is történik ilyenkor. Mindnyájunkban létezik valamiféle szeretet-tartály, amit igyekszünk föltölteni. E tartalékaink akkor gyarapodnak, ha megfelelő csatornán szeretetet kapunk. Szerelmesen felfokozott állapotban szeretet-megnyilvánulásaink erősek, kényeztetjük a másikat, így a létező öt szeretet-anyanyelv mindegyikét használva biztosan küldünk olyan üzenetet, amire a másik fogékony. Nagy valószínűséggel eltaláljuk az általa leginkább szeretetcsatornát, ezért szeretet-tartálya könnyen töltődik.
Nézzük, mi ez az öt szeretetnyelv! Az első a szívességeké. Ezt használjuk, amikor főzünk, kitakarítunk a másiknak, megmossuk a hátát, fényesre suvickolt cipővel lepjük meg, mert tudjuk, nem szeret cipőt pucolni. Ezért igyekeznek a gyerekek meglepni anyut a rendrakással. A második az elismerő szavak nyelve, pár kedves szó, dicséret. Ha egy háziasszonynak erre van szüksége, nem elég jóízűt enni a főztjéből, részletesen mondjuk el neki, miért és mennyire ízlett az étel, és jól esik neki, ha többször is emlegetjük. A harmadik az együtt töltött, minőségi idő, amikor megbeszéljük, értékeljük is a közös élményeket. A következő az ajándékozás. A szeretet tárgyi formát ölt akkor is, amikor a gyerekek búcsúzóul egy rajzocskát nyomnak a megkedvelt felnőtt kezébe. Nem nagy ajándékról van szó. Egy kicsi kavics vagy kagylóhéj tökéletesen ki tudja fejezni, hogy gondoltunk a másikra, míg távol voltunk. Végül fontos a testi érintés, lehet simogatás, puszi, egy lopva adott ölelés. Olykor terhesnek tűnik a szülőnek, hogy gyermeke folyton rámászik, de gondoljon rá, ez szeretetének jele.
Általában a szeretet mindenféle kifejeződésére szükségünk van, de mindenkinek van egy szeretetanyanyelve, amelyiken leginkább tud töltekezni, s melynek hiánya a legkínzóbb. Mindenki arra a nyelvre a legfogékonyabb, ami neveltetése, környezete és személyes adottságai nyomán leginkább sajátjává vált. A kedves szavak nem pótolhatók öleléssel, a forró ölelés szavakkal.
Mennyi ideig tart a szerelem kényeztető időszaka?
Egy, másfél évig, utána hajlamosak vagyunk ellustulni, beszűkülni, csak saját szeretet-anyanyelvünket használni. Ekkor kezdődnek a gondok. Azt hisszük, a másik már nem szeret eléggé. Jó esetben a szeretet elmélyül a másik iránt, csak a szeretetcsatornák nem működnek. Ezért nagyon fontos, hogy sikerüljön a másik szeretet-anyanyelvét megtanulni, azon szólni. Nem csak az azonos szeretetnyelvet beszélők tudják megőrizni tartalmas kapcsolatukat. A méltatlankodás, követelőzés, kritizálás, hibák felhánytorgatása helyett konstruktívan kell megbeszélni kérésünket, javaslatainkat, hiányérzetünket. Ellenkező esetben feszültségek keletkeznek, s minél tovább tart, annál inkább csökken a tolerancia.
Szép, hosszú házasságban élő asszony adta útravalóul lányának. "Soha ne feküdj le este a férjed mellé úgy, hogy nem tudtok egymásnak megbocsátani..."
Nagyon igaza volt. A sértettség, rossz gondolatok, hónapokon gyűlve elviselhetetlen feszültséggé duzzadnak. Pedig mit veszíthetünk, ha elmondjuk, mi bánt?
Hogy lehet megőrizni a szexuális élet változatosságát, izgalmát is?
A nehézséget az jelenti, hogy pont a jól bevált dolgok válhatnak unalmassá. Márpedig a szexualitásban az egyhangúság, az ismert forgatókönyv szerinti együttlétek kerülendők. Nem köztudott, de évente, sőt ennél sűrűbben is változhatnak szexuális érzéseink. Másképp viselkednek például az erogén zónák. Korábbi csiklandós, inkább kellemetlen érzések helyén jól esik az érintés. Időről időre fel kell fedezni e változásokat. Azt szoktam javasolni, hogy a társak minden évben tartsanak játékos hónapot, amikor tudatosan figyelnek az újdonságokra. Az első két hétben ne is legyen közöttük aktus, inkább gyűjtsenek kellemes érzéseket, új felfedezéseket. Ne a már megszokott egy-két testhelyzetben, s a szokásos időben legyenek együtt. Felváltva érintsék egymást, cserélgetve az aktív és passzív szerepet, hogy mindkét fél teljes figyelmével tudja felfedezni reakcióit, majd pedig teljesen odaszentelhesse magát a másik újrafelfedezésének. Visszatérő hiba, hogy puszta jó szándékból azt csináljuk a másiknak, ami nekünk jólesne. A játékos időszak jó alkalom e tévedések lefülelésére. Először csak mértéktartó érintéssel, simogatással, puszival közeledjenek egymáshoz a párok, és hagyják ki az elsődleges erogén zónákat, a nemi szerveket és a melleket. Ez a feltérképezés oldja a szégyenlősséget. Érdemes tompa, meleg fényben, gyertyaláng mellett tartani légyottot. A férfi vizuális típus, szereti nézni a nőt, aki megnyugodhat, a gyertya "jó fényben tünteti fel" idomait, vonalait, bőrét. A nők gyengéi a kellemes illatok és az ápoltság.
A szexuális életet gyakran minősítik. Van-e jó kritérium, helyes mérce?
Csak szubjektív, illetve adott párra szabott mércét volna szabad használni. Az átlagos heti 2,8 közösülés semmitmondó. Egyaránt benne van a havi és a napi öt közösülés, és bár meglepő, mindkettő lehet a feleknek kielégítő. A szexuális élet minőségét próbálják mérni a közösülés hosszában is. Eric Corty és kollegái a szexuális aktus hosszúságát és a résztvevők elégedettségét vizsgálva négy kategóriát állapítottak meg. A túl rövid 1-2 perc, a megfelelő 3-7, a kívánatos 7-13 perc, a túl hosszú aktus pedig 10-30 percig tart. Vizsgálataik számait nézve kiderül; általában tévesen hiszik, hogy órákig kell helytállni, és hogy annál jobb a szexuális élet, minél hosszabb az aktus. A minőség nem ettől függ. Az is eltérő, ki milyen hosszú előjátékra vágyik. Van, akinek egyszerűen elképzelhetetlen a hosszú előjáték. A lényeg, hogy a párok meg tudjanak egyezni, tudjanak alkalmazkodni a másik aktuális igényéhez, s emellett elégedettek legyenek.
Honnan táplálkoznak leginkább ezek a tévhitek?
A média mellett a korábbi tapasztalatokból. Ha egy korábbi kapcsolatban a nő ahhoz szokott, hogy három perce van a kielégülésre, zavarba ejtheti a férfit gyorsaságával. Ez sem szól a partner váltogatása mellett. Minden korábbi tapasztalat táplálhat tévhiteket, merev elképzeléseket, miközben a jó kapcsolat kialakulásához szükség van a nyitottságra a másik elfogadásához.
Mire kell vigyázni, melyek a kritikus időszakok? Gyerekszülés, betegség, külföldi utak, hosszú testi távollét idején mi a teendő?
A házasodás, összeköltözés is lehet trauma. A szanszkrit nyelvben a házasságot és a halált ugyanaz a szó jelöli. Úgy értelmezik, hogy az egyén addigi élete meghal, és a pár létrejöttével egy új, fontosabb egység kezdődik. Ha azt várjuk, és úgy akarunk élni párban, házasságban is, ahogy előtte, akkor a pár másik tagja joggal érzi magát kirekesztettnek, szociálisan, társadalmilag, anyagilag, minden szempontból. Az összetartozás érzése a hosszú távú kapcsolat alapja. Később a pár addigi élete meghal a gyerek születésével, és új életszakasz kezdődik, majd ez ismétlődik minden következő gyerek születésével. Úgy érdemes felfogni, hogy minden halál után újabb, jobb élet születik, újabb lehetőség egymás megismerésére, megbecsülésére, szeretgetésére. A változások többletet hoznak. A házépítés, gyerekszülés és minden stressz-fokozódással járó életszakasz kritikus lehet, ha nem helyesen fogjuk fel a változásokat. A szexualitás hiányát a nők rendszerint jobban tolerálják, de gondolniuk kell a férfiak igényeire, és segíteni nekik. A távollét mindenképpen próbatétel a kapcsolatban, át kell hidalni. Hiszen az érzelem, a vágy megvan, csak a testiségnek van akadálya. Érdemes kihasználni kommunikációs lehetőségeket: az sms, e-mail, telefon ma már jelentősen megkönnyítik a helyzetet. Még a szexuális vágyak kiélésében is segíthetnek, ha például az önkielégítés mellé nyújt támogatást a távbeszélgetés. Ehhez ugyanis fizikai és pszichés inger kell. Nem olyan, mintha együtt lenne a pár, de jó, ha közben a másikhoz kötődnek a gondolatok, fantáziálások.
Még egy alapszabály a hosszú távon gondolkodóknak: nem szabad leszokni a közös élményekről. A horgászsikert is meg kell tudni osztani, úgy elmondani, hogy a másik is megértse a benne rejlő örömöt. A hűséges párkapcsolat nem kis feladat, de lehetséges, és megéri.
Köszönjük a beszélgetést!
Legjobban: