Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Az agydaganatok típusai és kezelésük

Az agydaganatok típusai és kezelésük

Egy agresszív ráktípus

2012.06.06.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

 Rákgyógyítás.hu

Az agydaganatok csoportjába számos, egymástól szövettani eredetében, elhelyezkedésében, agresszivitásában, kezelhetőségében, ebből következően pedig várható kimenetelében is különböző daganattípus tartozik. Az agydaganatokról szóló cikkünk második része.

Az agydaganat kialakulhat közvetlenül az agy valamelyik részében, ekkor elsődleges rákról (primer tumor) beszélünk, ugyanakkor az is jelentős hányadban előfordul, hogy más szervben (leggyakrabban tüdőben, vesében, emlőben, a gyomor-bél traktusban vagy a bőrön) kialakult tumor ad áttéteket, metasztázisokat az agyban (secunder tumor). Az agydaganatok a központi idegrendszeri tumorok részét képezik, az agyban előforduló daganat mellett ebbe a csoportba tartoznak a gerinccsatornában kialakuló tumorok is.

A leggyakoribb agydaganatok

  • Glioblastoma multiforme: A legrosszindulatúbb tumoros elváltozás, leggyakrabban 35-55 éves kor között diagnosztizálják. Rendkívül gyorsan képes növekedni, hamar okoz nyomásfokozódást, sőt életveszélyes állapotot előidéző beékelődést is. Esetenként sebészileg eltávolítható, ám a komplex műtéti-, sugár- és gyógyszeres kezelés ellenére is igen hamar, rendszerint hónapok alatt kiújul, az egy évnél hosszabb túlélésre nagyon kicsi az esély.
  • Astrocytoma: Az agy idegszövetéből kiinduló tumor az agynak gyakorlatilag bármelyik részében megjelenhet, gyakrabban a halántéki és a homloklebenyben mutatható ki. Különösebb életkorbeli sajátossága nincs, az átlagosnál valamivel nagyobb arányban fordul elő a 45-55 éves korosztályban. Lassabban növekszik mint a glioblastoma multiforme, így rendszerint később is produkál panaszokat. Az első tünete gyakran az epilepsziás roham. A daganat általában beszűri (infiltrálja) a környezetét, emiatt sebészileg ritkán lehetséges az eltávolítása, a tumor a sugárkezelésre és a kemoterápiára is kevésbé érzékeny. Az astrocytoma egyik altípusa (anaplasticus astrocytoma) fokozatosan átalakulhat glioblastoma multiforme betegséggé. A astrocytoma átlagos túlélési idejét megfelelő, az adott betegnél hatékonynak bizonyuló terápiák esetében a szakirodalom 3-5 évben jelöli meg.
  • Oligodendroglioma: Legsűrűbben 45-50 éves korban fordul elő. Szövettanilag jóindulatú daganatnak számít (rosszindulatú formája az oligodendroglioblastoma), ám gyakran beszűri a környezetét, emiatt teljes egészében nagyon ritkán távolítható el. Ebből következően kiújulása ugyancsak borítékolható, ám a klinikai gyakorlatban fellelhetők olyan esetek is, amikor többszöri operációval a betegnek 15-20 éves túlélést is tudtak biztosítani az orvosok.
  • Ependymoma: A szövettanilag jóindulatúnak számító tumor az agykamrában ritkábban, a gerincvelőben gyakrabban fordul elő. Viszonylag lassan növekszik, panaszokat a tumor által a környezetére gyakorolt nyomás fokozódásával vált ki, az agyban keringési zavarokat, a gerincvelőben terjedve akár bénulást is okozhat. Sebészileg ritkán távolítható el, a sugárkezelésre kevéssé reagál, ám kemoterápiával akár több évig is kordában tartható betegség. Szövettanilag rosszindulatú formája az ependymoblastoma.
  • Medulloblastoma: Leginkább 6-10 éves gyerekekben alakul ki, ám bármely korban előfordulhat. A betegség a kisagyból kiinduló, gyorsan növekvő tumor, amelynek hátterében sejtosztódási, genetikai hibák állnak. Tünetei gyakran előzmények nélkül, hirtelen jelentkeznek, előfordulhatnak például mozgáskoordinációs nehézségek, iránytartási problémák. A kisagyban lévő tumor gátolja az agyvíz megfelelő keringését, ebből következően nyomásfokozódás alakulhat ki, amely hányáshoz, hányingerhez vezethet, a folyamatnak súlyosabb esetben az eszmélet elvesztése és légzésleállás is lehet a következménye. Amennyiben lehetséges, a daganatot sebészileg eltávolítják, majd sugárterápiára és kemoterápiára van szükség. Utóbbi kezelés keretében a gyógyszert vagy infúzióval adagolják a vérbe vagy gerinccsapolással juttatják be közvetlenül a gerincvelőbe. Bár az áttétképződés és a kiújulás reális veszély, van esély a felépülésre.
  • Meningeoma: Az agyburok kötőszövetéből (pókhálóhártyából) kiinduló tumor, amely általában a felszínen, az agyállományt benyomva helyezkedik el, ám nem szűri be, nem infiltrálja azt. A meningeoma elnevezés sem egyetlen konkrét tumort jelöl, számos altípusa különböztethető meg. A meningeoma az agydaganatok azon ritka típusa közé tartozik, amely gyakrabban fordul elő nőkben mint férfiakban. Amennyiben a tumor az agyban alakul ki, látászavart, fejfájást, görcsöket okozhat, gerincvelői elhelyezkedés esetén az idegek terhelésének fokozódásával erősödő fájdalmat, bénulást vált ki. Döntő többségében szövettanilag jóindulatú, s mivel nem szűri be a környezetét, esély lehet sebészi eltávolítására is, ám - altípustól függő mértékben - hajlamos a kiújulásra.
  • Acusticus neurinoma: A leggyakoribb agyidegekből kiinduló daganat, amely a hallóidegen alakul ki. Az elsődleges tünetek között a fülzúgás, halláscsökkenés, szédülés említhető, előrehaladottabb esetekben kettőslátás, arcfájdalom, nyelési nehézség jelentkezhet. A hallóideg daganata szövettanilag jóindulatú. A tumor rendszerint sebészi úton eltávolítható, kezelésében ugyanakkor ismertek sugársebészeti (gammakés) módszerek is.
  • Retinoblastoma: Szemből kiinduló daganat, amely leggyakrabban 3 éves kor alatti gyerekekben, csecsemőkben fordul elő. Jelenlegi ismereteink szerint a retinoblastoma örökletes betegség. Kezdeti tünete lehet a kancsalság (ez ugyanakkor nem speciális tünet, hiszen számos más ok is kiválthatja), illetve az úgynevezett macskaszem effektus (sárgásfehér visszfény a pupillán), ritkábban kötőhártya-gyulladáshoz vagy zöldhályoghoz hasonlatos panaszokat okozhat. Az időben felismert daganat besugárzással, illetve lézerkezeléssel gyógyítható, előrehaladottabb stádiumban sebészeti beavatkozásra lehet szükség.

Az agydaganat sebészi kezelése

Gyógyítható-e az agydaganat? Erre a - teljes joggal - gyakran elhangzó kérdésre nem lehet sommás választ adni, hiszen amint az összeállításunkból is kiderül, mint minden daganatos betegségnek, az agydaganatoknak is számos típusa létezik. A gyógyítás érdekében bevethető terápiás lehetőségek függenek a tumor méretétől, szövettani sajátosságaitól, elhelyezkedésétől, a beteg általános állapotától, kórelőzményeitől. Amint azt korábban említettük, az agyban előforduló jóindulatú daganatok is okozhatnak rendkívül súlyos szövődményeket.

A gyógyítás alapja rendszerint a tumor teljes sebészi eltávolítása. Erre azonban nincs lehetőség azoknál a daganatoknál, amelyek nem jól körülhatároltan, hanem diffúz módon fejlődnek, azaz nem lokalizálhatók, mert beszűrik környezetüket is. Olykor a jól körülírható daganatok eltávolítására sincs mód, mert azzal az agyban létfontosságú központok károsodnának. Mindazonáltal az agysebészet sokat fejlődött az elmúlt időszakban, így ma már olyan területek is el tudnak érni, amely korábban elképzelhetetlen volt. Ugyancsak előrelépés, hogy ma már a korábbinál jóval kisebb műtéti területen kell feltárni a koponyát, ezzel is csökkentve az esetleges műtéti szövődmények kockázatát.

Miként minden invazív beavatkozásnak, az agyműtétnek is van rizikója, ezekről a beteget - gyerekek esetében a szülőket - az operációhoz való hozzájárulás előtt minden esetben részletesen tájékoztatják.

A fertőzések ellen antibiotikumokkal igyekeznek óvni a beteget, a kialakuló agyödémát szteroidok adagolásával ellentételezik, a felhalmozódó agyvíz elfolyásának biztosítására pedig söntöt alakíthatnak ki. Az esetleges műtéti agysérülés ugyancsak számos átmeneti vagy maradandó károsodást okozhat, emiatt minden esetben az orvosok és a beteg részletes információcseréje, a műtéttől várható előnyök és az azzal járó kockázatok mérlegelése után dönthetnek egyik vagy másik alternatíva mellett.

Agydaganatok kemoterápiája és sugárkezelése

Az agydaganatok kezelésében a sebészet mellett fontos szerepe van a sugárkezelésnek és a kemoterápiának, esetenként az úgynevezett immunterápiának, valamint mindezek kombinációjának. Az érzékeny agykörnyezet miatt ugyanakkor a sebészeti beavatkozások mellett más kezelési próbálkozások is akadályokba ütközhetnek: sok esetben a tumorok ellenállnak a sugárkezelésnek, illetve az agy speciális érhálózata és vérellátása miatt a kemoterápiás készítmények sem vethetők be biztos eredménnyel.

Ki kell emelni: a fentebbi megállapítások eltérő mértékben igazak egyik vagy másik daganattípusra, a kemoterápia és/vagy a sugárkezelés rendkívül látványos eredményeket is képes produkálni. Az onkológusok az új gyógyszerek, a sugárterapeuták pedig a rendelkezésükre álló technikai felszereltség révén a korábbinál pontosabb és hatásosabb kezelést tudnak biztosítani. A radioterápiában a hagyományos külső besugárzás mellett alkalmazzák a sugársebészetet is, amikor az agytumort egyszerre több irányból éri nagy energiájú sugárdózis (gammakés). A két módszert ötvözni is képesek, ezt nevezik sztereotaxikus vagy sztereotaktikus sugársebészetnek.

Összegzésként: az agydaganatok kórjóslata számos tumortípus esetében ma még kedvezőtlen, s kevés a gyógyulásra az esély. Ugyanakkor sok olyan ember is él közöttünk, aki gyerekként vagy már felnőttként szembesült az agytumor valamely típusával, s időbeni beavatkozással sikerült azt legyőznie, illetve a tumor diagnosztizálását követően is - folyamatos orvosi kontroll mellett - hosszú éveken át együtt él betegségével.

Forrás: www.rakgyogyitas.hu

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések

Tesztelje magát!


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések