A halállal kapcsolatban általában a haldoklás és a meghalás folyamatára koncentrálunk, ezektől ódzkodunk és félünk. De mi történik a porhüvelyünkkel azután, hogy ezek a kétségtelenül szomorú események lezajlanak, és kileheljük a lelkünket? A kérdésre választ ad az IflScience által ajánlott rövid videó, amelyet a Scientific American készített.
A sejtek nem halnak el azonnal
Amikor a test már nem lélegzik, a sejtek nem vesznek fel többé oxigént, ekkor azonban nem halnak meg azonnal. Még egy pár percig élnek, és a rendelkezésre álló anyagok lebontásával szén-dioxidot termelnek. Ez toxikus hatású, és kis zsákocskákban halmozódik fel a sejtek belsejében. Ezekben a zsákokban az enzimek elkezdik a sejt anyagainak a megemésztését. Ez a folyamat egy tápanyagokban gazdag folyadékot hoz létre.
Körülbelül egy hét elteltével ebben a tápanyagban gazdag folyadékban megjelennek különböző baktériumok és gombák, amelyek a test további részeit, szerveit, izomzatát alakítják folyékony állagúvá. A szövetek lebomlása során több mint négyszázféle különböző gáz, és más anyag szabadul fel: például a hűtőszekrények működéséhez is használatos freon; a gázolaj fő alkotója, a benzol; a kellemetlen, záptojásszagú kén; továbbá tetraklór-metán, amit tűzoltásra használtak régebben (amíg fel nem fedezték, hogy rendkívül mérgező).
Ebben az állapotban a testből már nagyon kevés hús marad, de ezt is elfogyasztják a földben élő férgek, ízeltlábúak. Ők csak a csontokat hagyják meg. Bizonyos idő elteltével azonban a csontokban levő fehérjék is lebomlanak, és csak a váz egyik fő anyaga, a hidroxiapatit marad meg, ami hamarosan porrá válik. Ebben a porban azonban még mindig vannak az élethez fontos anyagok, amelyek a talaj tápanyagtartalmát növelik. Ezekből pedig növények, azaz új élet táplálkozik. Így igaz tehát a mondás, amely szerint porból lettünk, és porrá leszünk.
