Az első kutatás során a szakértők 15 ezer olimpiai érmes sportolót vizsgáltak meg az 1896 és 2010 közötti időszakból és rájöttek, hogy ezek a sportolók átlagosan 2,8 évvel éltek tovább, mint az átlagemberek. A plusz évek tekintetében nem mutatkozott különbség az arany-, ezüst-, és bronzérmesek között, valamint a verseny- és kombinált sportok versenyzőinél sem. A teljesítménysportokat űző sportolók túlélési előnye volt a legkisebb, de még ők is tovább éltek, mint az átlag népesség tagjai.
"Bár a vizsgálatnak nem volt célja, hogy meghatározza, miért élnek tovább az olimpiai sportolók, nagy valószínűség szerint a genetikai tényezők, a rendszeres testmozgás, az egészséges életmód, a jólét és a társadalmi státusz a legfontosabb túlélést segítő faktorok" - nyilatkozta Philip Clarke, a Melbourne Egyetem Közegészségügyi Tanszékének munkatársa.
A másik kutatásban, ami szintén a British Medical Journal decemberi számában került publikálásra, a tudósok 10 ezer, 1896 és 1936 között aktív sportoló halálozási arányát és aktivitási szintjét hasonlították össze a sportág alapján. Az eredmények szerint a komoly és közepes fizikai megterheléssel járó sportokat (mint az evezés, illetve a tenisz) űzők halálozási aránya hasonló volt azokéhoz, akik olyan alacsony intenzitású sportokban jeleskedtek, mint a golf, vagy a krikett.
Kiderült továbbá, hogy a kontaktsportok (mint például a box) versenyzőinek 11 százalékkal rosszabbak voltak a halálozási esélyei, mint a többi sportolónak. "Ez valószínűleg a sportolás közben elszenvedett sérüléseknek köszönhető" - magyarázta Frouke Engelaer, a holland Leyden Akadémia munkatársa.
Adrian Bauman, a Sydney Egyetem Közegészségügyi Tanszékének munkatársa szerint a rendszeres testmozgás nemcsak a sportolók esetében segíthet meghosszabbítani a várható élettartamot: "Heti 150 perc közepes fizikai megerőltetést kívánó edzéssel az átlagemberek is a sportolókéhoz hasonló várható élettartamra tehetnek szert."
