A depresszióval küzdő emberek agya eltér az átlagostól. Kisebb lehet az egész agyuk is, de előfordul, hogy csak a hippokampuszuk csökkent méretű. Ennek okára eddig nem jöttek rá a tudósok, most viszont fontos felfedezést tett egy ausztrál kutató.
A hippokampusz többek között a memóriáért lehet felelős az emberek agyában. Egy új kutatás elsősorban erre a rendkívül fontos szervre koncentrált. Jerome Maller, az ausztráliai Melbourne-ben lévő Monash Alfred Pszichiátriai Kutatóközpont munkatársa szerint szinte minden pszichiátriai rendellenességnél kimutatható, hogy az érintettek hippokampusza kisebb az átlagosnál.
A melbourne-i neuropszichiáter szerint eddig nem igazán lehetett tudni, hogy milyen szerepet játszik ez az elváltozás az egyes lelki problémák kialakulásában. Maller most úgy gondolja, rájött a megoldásra: egy agyi stimulációs technikát alkalmazott. A transzkraniális mágneses stimulációval (TMS), vagyis a koponya mágneses ingerlésével olyan depressziós betegeket vizsgált meg, akikre nem hatottak az antidepresszáns gyógyszerek. (A TMS olyan noninvazív - a testbe be nem hatoló - metódus a Wikipedia szerint , amelynek révén az orvosnak lehetősége nyílik a csonttal borított vagy mélyen fekvő idegrendszeri struktúrák fájdalom nélküli elektrofiziológiai vizsgálatára.)
Az fMRI-szkennerrel végzett vizsgálatokkal előzőleg Maller meghatározta, hogy mely agyi területeket érdemes ingerelnie. A kutató észrevette, hogy a depressziósok többségénél az agy kétoldali oldalkamrája (ventriculus lateralis) a szokásostól eltérően görbül. Az agy bal és jobb féltekéje, illetve a nyakszirti lebenyek ezen a kritikus helyen találkoznak. Ám ezek a lebenyek a depressziósoknál egymásra csavarodnak, az átlagostól eltérően. (A nyakszirti lebenyek többek között a látásban játszanak fontos szerepet.)
A Brain című tudományos szakfolyóiratban közzétett tanulmányuk szerint Maller és kollégái 51 depressziós embert vizsgáltak meg, és további 48 olyat, aki nem szenvedett ebben. Úgy találták, hogy a depressziósok 35 százalékánál mutatható ki az anatómiai elváltozás. A kontrollcsoportban viszont csak 12,5 százalékos volt az előfordulása. A különbség a nők esetében még nagyobb volt: 46 százalék aránylott hat százalékhoz, azaz a nem-depressziósok közül csak minden tizenhetediknél volt az egymásra csavarodás kimutatható, a depressziósok esetében viszont majdnem minden másodiknál.
A New Scientist megkérdezte a kutatásról Gerard Brudert, aki klinikai pszichiáter a New York-i Columbia Egyetemen. Bruder szerint az anatómiai kutatás egybeeshet saját csoportjának eredményével, amely szerint a depressziósok nyakszirti régióiban csökkenő elektromos aktivitást találtak. Bruder szerint erre eddig nem találtak magyarázatot.
Maller viszont úgy gondolja, hogy a "csavarodó lebenyek" az abnormálisan fejlődött kamráknak köszönhetők, amelyek az agy-gerincvelői folyadékot vezetik át az agyon. Az emiatt egymásra csavarodó nyakszirti lebenyek esetleg nyomást gyakorolnak a hippokampuszra, amely ezért nem tud normálisan fejlődni, növekedni. Az egész folyamat így végül akár depresszióhoz is vezethet.
