Lehetséges-e, hogy a többség okosabb legyen az átlagnál? - matematikailag ez tényleg bekövetkezhet, hiszen ha egy 10 fős társaságban kilenc jó képességű felnőtt és egy kisgyerek van, akkor a számtani középnél, az átlagnál kilencen okosabbak. Ezzel az okoskodással kezdődik a német lap, a Die Zeit online kiadásának cikke.
Ám érdekes eredményekre vezet, ha valaki az autóvezetőket kérdezi: a sofőrök jobbik felébe tartozik-e az adott személy? A többség természetesen azonnal rávágja: igen. Egy kanadai felmérés szerint a megkérdezettek 90 százaléka válaszolt igennel, vagyis jobbnak tartja magát az átlagnál.
A legijesztőbb azonban az volt, hogy a fiatal férfiak - akik különösen sok balesetet okoznak - bírnak a legnagyobb önbizalommal. Ennek hátterében az úgynevezett Dunning-Kruger-effektus rejlik.
A két pszichológus, David Dunning és Justin Kruger 1999-ben publikálták azt a tanulmányukat, amely híressé tette őket. A szakértők egyetemi hallgatókkal töltettek ki teszteket, különböző tudásterületeken. Voltak logikai feladatok, helyesírási példák, de a tesztalanyoktól még a viccek viccességéről is érdeklődtek, s a megkérdezettek véleményét profi humoristák ítéletével is összevetették.
Minden teszt után a hallgatóknak meg kellett ítélniük, hogy a többiekhez képest hogyan teljesítettek. Az eredmény szintén meglepő volt: az önértékelések rendkívül szűk sávban mozogtak, általában a többiek 60-70 százalékánál vélték magukat jobbnak a megkérdezettek. A leggyengébbek kifejezetten túlértékelték magukat, a legerősebbek viszont enyhén alábecsülték magukat.
Különösen sokkoló azonban nem ez volt a kutatók számára. Amikor ugyanis megmutatták a résztvevőknek a többiek eredményeit, vagyis megadták az esélyt arra, hogy a tesztalanyok reálisabban értékeljék magukat, megdöbbentő következtetésre jutottak. A leggyengébbek - ők a megkérdezettek egynegyedét tették ki - még ekkor sem korrigálták az önképüket. A Die Zeit sarkosan fogalmazott: egyszerűen túl buták voltak ahhoz, hogy felismerjék a saját butaságukat. S továbbra is magabiztosan léptek fel.
A kutatók következtetése: az embernek rendelkeznie kell bizonyos alapképességekkel ahhoz, hogy a saját hiányosságait felismerje. Végül is az oktatás vezethet ahhoz, hogy az emberek Szókratésszal szólva felismerjék: "Tudom, hogy nem tudok semmit."
