A pszichológusok már évtizedek óta ismerik az úgynevezett koktélparti-effektust, vagyis azt a figyelemreméltó emberi tulajdonságot, hogy szinte minden környezetben képesek vagyunk egyetlen beszélőre összpontosítani, még akkor is, ha a beszélő hangja szinte elveszik a környező zajban.
A szelektív hallás működésének megértése érdekében az egyetem idegsebésze, Edward Chang három beteget vizsgált, akik súlyos epilepszia miatt agyműtéten estek át. E műtét részeként az orvosoknak meg kell határozniuk azokat az agyi területeket, amelyek a fogyatékosságot okozó görcsökért felelősek. Az egyetem epilepszia szakértői egy 256 elektródából álló eszköz segítségével egy hétig térképezik az agyműködést. Ezek az elektródák rögzítik a temporális lebeny aktivitását, amely a hallókéregnek is otthont ad.
A kísérlet során a páciensek két, párhuzamosan lejátszott beszédmintát hallgattak meg, amelyekben különböző beszélők mondtak különböző kifejezéseket. Az alanyokat arra kérték, hogy azonosítsanak az egyik beszélő által mondott szavakat. A kutatók ezután új dekódoló módszerekkel, az agyi aktivitás mintáinak elemzésével próbálták rekonstruálni, amit az alanyok hallottak.
Meglepve tapasztalták, hogy a hallókéregben a neurális válaszok csak a cél beszélőt tükrözték. Kiderült, hogy az idegi válaszok alapján a dekódoló algoritmus előre tudta jelezni, melyik beszélőt, sőt melyik szavakat hallgatja az alany. Más szóval, a kutatók meg tudták mondani, mikor kalandozik el a hallgató figyelme a másik beszélő felé.
Az eredmények azt bizonyítják, hogy a beszéd reprezentációja az agykéregben nem pusztán az egész külső hangzó környezetet tükrözi, inkább csak azt, amit tényleg meg akarunk hallani, illetve meg kell hallanunk.
Ez óriási előrelépést jelent az agy beszédfeldolgozásának megértésében, és azonnali következményekkel járhat az olyan kutatási területekre nézve, mint például az öregedéssel járó funkcióromlás, a figyelemhiányos zavar, az autizmus vagy a nyelvelsajátítási zavarok vizsgálata. Ráadásul a felfedezés a jövőben olyan neuroprotézisek kifejlesztéséhez is vezethet, amelyekkel dekódolni lehet a kommunikációra képtelen, lebénult betegek szándékait és gondolatait.
