A kérdésben komoly vita folyik, mióta felvetődött, hogy a szélsőséges magatartásformának helye lehet a mentális betegségek hivatalos kézikönyvében, ami a pszichológusok és pszichiáterek "bibliájának" számít. A szakértők egy csoportja most megállapította azokat a kritériumokat, amelyek alapján kollégáik fölismerhetik és kezelhetik a hiperszexuális zavart .
A követelményeket 207 egyesült államokbeli betegen tesztelték, akik klinikai kezelés alatt álltak. Valamennyien szélsőséges szexuális viselkedés, drog- vagy gyógyszerfüggőség vagy más pszichiátriai betegség, például depresszió miatt fordultak orvoshoz. Az interjúból és pszichológiai tesztekből álló ellenőrzés során a hiperszexuális zavarral küszködők 93 százalékát sikerült diagnosztizálni, így a próba sikeresnek tekinthető.
Szélsőséges szexuális magatartásnak minősül, ha valakinek a testiséggel kapcsolatos viselkedése negatívan hat mindennapi életére, és egyedül képtelen változtatni ezen. "Általában a következmények miatt döntenek úgy, hogy segítséget kérnek" - magyarázta Rory Reid, a Kalifornia Egyetem professzora, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője. "Én nem hívnám szexfüggőségnek , mert egyelőre nincs elég információnk róla ahhoz, hogy kényszeres viselkedésnek minősítsük" - tette hozzá.
A hiperszexuális zavar definíciójának alapja, hogy a kiváltott magatartás kárt okoz. "Ha valakit egy bizonyos szexuális viselkedés tesz boldoggá, de ez nem jelent veszélyt saját magára és másokra nézve, akkor nincs probléma" - fogalmazott dr. Reid. Egy hozzá forduló pilóta például abban lelte örömét, hogy a magasban maszturbált egészen a végkimerülésig - ez tipikus példát jelent a veszélyes cselekvésre.
A Journal of Sexual Medicine című szakfolyóiratban megjelent eredmények szerint a következő kritériumok teljesülése esetén beszélhetünk hiperszexuális zavarról:
- legalább fél éve tart
- a visszatérő szexuális fantáziák idegességet, depressziót és hangulatingadozást eredményeznek
- a beteg kísérleteket tesz mindennek visszaszorítására
- a páciens önmagára és másokra veszélyes magatartást tanúsít, ami állandó belső és külső konfliktushoz vezet
A kábítószer- vagy gyógyszerfüggőség és bizonyos kórképek kizárják a hiperszexuális zavar megállapítását, de serdülőkre (18 éven aluliakra) sem szokás vonatkoztatni. Reid professzor elmondta: a jelenség gyökerei többnyire a pubertás során vagy a fiatal felnőttkorban átélt eseményekben keresendőek. A túlzottan gyakori maszturbáció, pornográfia-használat, fizetett szexuális szolgáltatások rendszeres igénybevétele és évi 15-nél több partner tipikus tünet.
A kezelés beszélgetésen alapuló kognitív viselkedésterápiával történik, amely fejleszti a betegek alkalmazkodási és stresszkezelési mechanizmusát, illetve növeli a sóvárgással szembeni önuralmat.
