Néhányan csak az ünnepi lakomákra emlékeztető plusz kilóktól, a legtöbben viszont az évek óta magukon viselt tetemes túlsúlytól szeretnének megszabadulni, és erre kiváló alkalmat teremt az év kezdete. Az elhatározásokban, ígéretekben gazdag időszakban tett fogadalmak többsége azonban néhány hét alatt elfelejtődik, s az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Szűk családomban több olyan érintett is akad, aki minden jeles napra megfogadja, hogy most aztán végképp életmódot vált és csakis karcsú idomokkal képzeli el további életét - az új évben, húsvétra, legkésőbb a nyári fürdőruha-szezonra, de a közelgő esküvőre mindenképp, vagy ha akkorra sem sikerül, akkor karácsonyig... Nos, persze ezeket évek óta mindig ugyanebben a sorrendben hallgatom végig, aztán persze semmi sem történik. Mi lehet az oka ennek?
Két lábbal a földön
Bármennyire fájdalmas is lehet szembesülni vele, a legtöbb fogyókúra-ígéret már az elhatározásnál megbukik. Vegyünk csak egy egyszerű példát! Marika 38 éves, az első gyereke után 5, a második után 10 kilóval lett nehezebb, majd pedig az évek során (pedig ő mindig csak "csipegetett") szépen csendben még 10 kiló csúszott fel rá. Most éppen 25 kilóval nehezebb az általa vágyott súlytól, amit éppen 18 éve nem látott a mérleg mutatóján. Elhatározta, hogy ezt most - ha törik, ha szakad - tavaszra leadja. És persze, január végén még többet is mutat a mérleg, mint korábban. Miért lehet ez? A példánkban szereplő Marika rögtön két alapvető hibát is elkövetett.
Első hiba: annyi szeretne lenni, mint húszéves korában.
Márpedig testünk, kifejezetten a gyereket vállaló nők teste igencsak sokat változik az évek múlásával, ezért el kell fogadnunk, hogy olyan sportos, karcsú alkatunk már nem lesz, mint gyerekkorunkban.
Mit tegyünk, hogy ezt az alapvető hibát ne kövessük el?
Ne tűzzünk ki irreális célt magunk elé a fogyásban! Tűzzük ki, hogy az első körben "csak" öt kilótól szeretnénk megszabadulni! Ha ez sikerült, alapos önbizalom-támogatással vághatunk neki a következő fordulónak.
Használjunk kalkulátorokat a végső cél meghatározására! Ideálistestsúly-kalkulátorunk segítségével nemünk és életkori csoportunk megadásával egy kattintással kiszámolhatjuk, testmagasságunkhoz milyen testsúly illik. BMI index kalkulátorunk segít teljesen testre szabni a fogyásunkat: itt ugyan nem találunk kilóban kifejezhető célértéket, de egy egészségesnek mondható tartományt határozhatunk meg vele súlyunknál, és akár időről-időről nyomon követhetjük vele, hogyan haladunk a céltartomány felé.
Második hiba: bár Marika az elmúlt közel két évtizedben szedte fel túlsúlyát, most mégis két hónap alatt szeretne megszabadulni tőle.
Nem állítom, hogy teljességgel lehetetlen, ám szerintem határos azzal. A fogyás jó, fenntartható üteme nem több mint heti fél, maximum egy kiló (bár az utóbbi már erős fogyókúra). Ennek alapján legkevesebb öt, de inkább hét-nyolc hónap alatt lehet ennyi súly leadni úgy, hogy ne lépjen fel a valószínűleg minden fogyókúrázó számára ismerős jojó-effektus .
Mit tegyünk, hogy ezt az alapvető hibát ne kövessük el?
Gondoljuk át alaposan, hány kilótól akarunk megszabadulni, és a fentiek figyelembe vételével osszuk be úgy, hogy egy hétre fél kiló jusson! Ne legyünk türelmetlenek, az évek alatt apránként felszedett túlsúlytól nem tudunk egy-két hét alatt megszabadulni! Valószínűleg fájdalmas lesz látni, mennyi idő múlva vehetjük fel újra a két évvel ezelőtt még pont jó ruhánkat, de így legalább felvehetjük.
Fogyókúrás plató - lendüljünk túl rajta!
A legreálisabb terv is megbukik, ha nem látjuk az eredményeket. Márpedig szervezetünk védekezni fog az új életmód ellen: az első egy-két hétben megszabadul a könnyen mozgósítható feleslegektől, viszont ezalatt át is programozza magát a megváltozott étkezési szokásokra. Általában a fogyókúra elején gyorsan olvadnak a kilók - az első hetet akár két-három kilogramm mínusszal is zárhatjuk. Ez azonban nagyrészt a felhalmozódott folyadék távozását jelenti, zsírpárnáinkból szinte semmi sem tűnik el, amit egyszerűen, centiméterrel is ellenőrizhetünk. A második, harmadik héten aztán hirtelen megáll a súlycsökkenés, sőt van, akinél kisebb gyarapodás is bekövetkezik.
A dietetikusok ezt fogyókúrás platónak hívják, és szinte minden diétázónál megfigyelhető, változatlan étrend mellett is. Oka egyszerűen annyi, hogy a szervezet közben védekezik: csökkenti az alapanyagcserét, ami azzal jár, hogy a kevesebb étel is pont elég a súly tartásához. A legtöbben viszont rosszul reagálnak: elkeserednek és magukat, illetve legtöbbször a diétát vádolják. A sikertelenség és az elkeseredettség aztán a fogyókúra feladásához vezet.
Mit tegyünk, hogy ezt az alapvető hibát ne kövessük el?
Legyünk türelmesek, és ismerjük el erőfeszítéseinket! Ha követtük a választott étrend alapelveit, és nem szegtük meg a diétánkat, akkor pár nap, maximum egy hét múlva újra elindul a mérleg mutatója lefelé. Ami viszont már valódi fogyást jelent, a zsírpárnák fokozatos eltűnését jelzi majd.
S ha már a mérleg mutatója szóba került: az egyik legjobb eszköz a fogyókúra-platón való átlendüléshez az, ha nem mérjük magunkat minden nap. Felesleges is azon aggódni, hogy ha egyik nap leadtunk majdnem egy kilót, a másikon miért csak tíz deka sikerült. Mérjük magunkat hetente egyszer! Én a hétfő reggelt javaslom, amikor az ébredés utáni rutinon túlesve, de még a kávé és a reggeli előtt, ruhátlanul megmérjük, mennyivel csökkent a súlyunk a múlt hét óta. És ezt azonnal jegyezzük is fel online testsúlynaplónkba !
