Az immunrendszer úgy működik, mint egy sportoló, aki minél többet edz, annál erősebb - mondja Barcs István, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszékének vezetője.
Tájékozatlansága miatt az ember magának is sok kárt tud okozni, erre a szakember két példát is említ: ha indokolatlanul - nem orvosi rendelésre - szed valaki antibiotikumot, vagy rendszeresen antibakteriális szappanokat használ például.
Köztudott, hogy az antibiotikumok nemcsak a betegséget okozó baktériumot, hanem a jótékony bélbaktériumokat is pusztítják. Ha a kúra nem tart sokáig, a bélflóra pár nap alatt önmagától regenerálódik . Más a helyzet, ha valaki hosszú ideig és többféle antibiotikumot kénytelen szedni, mert ezzel megbontja a bélflóra - és egyéb testtájai flórájának - normális összetételét, ami a szakember szerint olyan, mint az erdőnek a tarvágás. Vagyis a bélben tömegével semmisülnek meg baktériumcsoportok, amelynek következményeként a szervezet védtelenné válik. Olyan fertőzéseket is megkap, amelyek miatt a hétköznapi állapotában nem betegedne meg.
Barcs példaként említette, a szalmonellás tojást. Egészséges emberben egy és százmillió fertőző szalmonellabaktérium szükséges a fertőzéshez, ez egyetlen tojásban nincs meg. Akinek a bélflórája hiányos, vagy a steril élelmiszer fogyasztása miatt immunrendszere nem készült fel ezeknek a kórokozóknak a kivédésére, az viszont megbetegedhet.
Sokan úgy tudják, hogy ha antibiotikum szedésére kényszerülnek, javasolt valamilyen probiotikum szedése is, épp a bélflóra megóvása érdekében. Barcs István szerint a probiotikumok nem ártanak, de tartós védelmet nem fognak adni. Ennek az az oka, hogy a bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat, minden embernek egyedi, csak rá jellemző baktérium törzsekből áll össze: ezek szervezetünk "saját népei".
A probiotikumok viszont az emberhez nem adaptálódott "átutazó", nem káros mikróbákat, baktériumokat. Ezek átmenetileg ki tudják tölteni az antibiotikum kúra miatt keletkezett űrt, de hosszú távon nem életképesek a szervezetben. Barcs István szavai szerint olyanok, mint a vendégmunkások: elvégzik hasznos feladatukat, aztán dolguk befejeztével távoznak.
Sokan hiszik, hogy egészségük záloga az állandó fertőtlenítés, a steril környezet elérése. Nem sokan tudják, hogy a túl steril környezet nem feltétlenül jó, mert akik így élnek, azoknak a szervezete nem szokik hozzá a fertőződésekhez. Így történhet meg az, hogy azonnal megbetegednek, amint olyan helyre mennek - tömegközlekedés, munkahely, külföld - ahol a megszokottól eltérő mikroflórával találkoznak, mert nem alakul ki a megfelelő ellenálló képességük. Ha valaki gyerekkorában átesik a (esetleg homokozóban megkapott) tünetmentes toxoplazma fertőzésen , akkor terhessége alatt már védett lesz, vagyis nem kell a macskákat kerülnie attól rettegve, hogy magzata károsodik - magyarázza, miért veszélyes a túlzott sterilitás.
Barcs István óv attól mindenkit, hogy antibakteriális kozmetikumokat használjon, mert ezzel tönkreteszi a szervezet elsődleges védelmi vonalát, a bőrt. A tisztálkodás önmagában is, mechanikusan eltávolítja a szennyezéseket, ezzel együtt csökkenti a baktériumok számát is, de kémiailag csökkenti a verejtékből származó antimikrobás hatású sók, zsírsavak mennyiségét is. Ha mindez folyamatos fertőtlenítéssel egészül ki, lemossák még a védő baktérium réteget, megnyitva az utat a fertőzések előtt. A szakember arra figyelmeztet: nem tehet rosszabbat egy gondoskodni vágyó anya gyermekével, minthogy antibakteriális tusfürdővel fürdeti.
