A magassági betegség legjellemzőbb tünetei a fejfájás, a fáradtság, az émelygés, a szédülés, a hányás és az étvágytalanság, amely az amerikai hegymászók, síelők és túrázók több mint 25 százalékát érinti. Ha a magassági betegséget figyelmen kívül hagyják vagy nem megfelelően kezelik, akkor agyi ödémát, azaz extrém agyi vizesedést okoz, ami akár halálhoz is vezethet.
A Stanford Egyetem kutatói 58 önkéntes férfi és 28 nő részvételével végezték el a vizsgálatokat a kaliforniai Fehér-hegységben. A résztvevők az első éjszakát 1250 méteres magasságban töltötték el, majd reggel a csoport egyik fele 600 mg ibuprofént kapott, míg a kontrollcsoportnak placebót adtak. A második nap elején a résztvevők 3500 méteres magasságig kapaszkodtak fel, ahol újabb adag gyógyszert, illetve placebót kaptak, majd ezt követően továbbmásztak 3880 méterre, ahol aztán megkapták a harmadik adag gyógyszert, mielőtt lefeküdtek aludni a hegyen.
A magassági betegség tünetei 19 ibuprofent szedő résztvevőnél jelentkeztek (43%), míg a placebót szedő csoport tagjai közül 29-en lettek rosszul (69%), ami azt jelenti, hogy az ibuprofen gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszer 26 százalékkal csökkentette a hegymászó betegség tüneteit, mondta Dr. Grant Lipman, a Stanford Egyetem orvosi karának docense.
A Stanford Egyetem tanulmányának részletei az című szaklap online kiadásában jelentek meg.
