Nagy vihart kavart az utóbbi napokban az egyik kereskedelmi csatorna párválasztós reality-jének egyik adása, amelyben a férfi játékos gyakorlatilag megpróbálta megerőszakolni a vele egy szobában lévő nőt, játékbeli társát. A jelenet - annak dacára, hogy nem élő, hanem előre rögzített műsorról van szó - nem csak adásba került, hanem pár nappal később az erőszakot elszenvedő lánynak kellett távoznia, mert társai kiszavazták a játékból. Ha eddig azt gondolta volna, hogy ez nem képzelhető el, meg fog döbbenni: az esetek többségében még ma is a nőket ítéli el a közvélemény, mondván, hogy ők felelősek a zaklatásért.
"Tényleg elítélik őket, hamisan" - magyarázta Ann Tenbrunsel, a Notre Dame Egyetem által végzett kutatás vezetője. "Ennek az előítéletnek pedig az az alapja, hogy úgy érzik, ők valamit biztos másképpen tettek volna, és jó eséllyel elkerülték volna a zaklatást."
Korábbi tanulmányok és a jelenlegi kutatás is különböző módon tesztelte a nők alapvető hozzáállását a szexuális zaklatásokhoz, valamint azt is, hogy valós szituációban hogyan reagálnának. Ilyen kísérlet volt például a oldalain 2001-ben megjelent kutatás is, amikor a résztvevő nőket a kutatók arra kérték, mondják el, mit tennének, ha egy állásinterjú során szexuális utalásokat tenne a munkáltató. Az eredményekből kiderült, hogy minden nő azt válaszolta, visszautasítaná a célzásokat és eljönne a meghallgatásról. Ezzel szemben amikor a tudósok egy hamis állásinterjúra küldtek új résztvevőket, a zaklatás ellenére senki sem tett semmit.
Ann Tenbrunsel szerint minél többet feltételez magáról valaki arra vonatkozóan, hogy meg tudná védené magát, annál jobban elítéli azokat, akik szexuális zaklatás áldozataivá váltak. A tudósok 101 nőt kértek fel arra, hogy egy munkahelyi zaklatás történetét olvassák el, és képzeljék magukat az áldozat helyzetébe. Az eredményekből kiderült, hogy ez a módszer képes volt csökkenteni a nők előítéleteit, és megértőbbé is váltak.
A szakemberek hozzátették, fontos, hogy megértsük az ilyen helyzeteket, és azt is be kell látnunk, nem valószínű, hogy spontán módon megfelelően reagálunk, ha bennünket ér támadás. Sokat segíthet például, ha átgondoljuk, hogyan reagálnánk, vagy akár megtervezzük és gondolatban gyakoroljuk reakcióinkat.
