Minden órában megfullad 40 ember

Nemrégiben készült el az Egészségügyi Világszervezet, a WHO legújabb jelentése a fulladás okozta halálos esetek számáról. Ebből az derült ki, hogy óránként átlagosan 40 ember fullad meg világszerte, a legtöbben közülük gyerekek - számolt be a jelentésről a Medical News Today.

Éves szinten a fulladásos esetek száma 372 ezer, az esetek több mint a felében 25 év alatti fiatalok és gyerekek az áldozatok. Az is kiderült, hogy kétszer annyi férfi veszíti így életét, mint nő. A fulladásos esetek 90 százaléka szegény országokban történik; a legmagasabb az arány Afrikában, Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati vidékén.

A fulladásos esetek száma majdnem a kétharmada az alultápláltság okozta halálesetek számának, és jóval több mint fele a malária okozta halálozásoknak. A gyerekek és a fiatalok esetében világszerte a 10 leggyakoribb halálok között van a fulladás. A 15 év alatti korosztályból többen halnak meg fulladás miatt, mint kanyaróban vagy tuberkulózisban. Az esetek magas száma részben azzal magyarázható, hogy a megelőzésére nem fordítanak kellő figyelmet az egyes országok.

A sokkoló adatok hatására az egyes országok egészségügyi szervezetei prevenciós kampányokat indítanak, és igyekeznek megtenni a szükséges óvintézkedéseket annak érdekében, hogy a fulladásos halálozások száma csökkenjen. "Szükségtelen, hogy ennyien életüket veszítsék" - mondja a WHO vezetője, Dr. Margaret Chan. "Az egyes kormányoknak meg kell tenniük a szükséges preventív lépéseket."

A WHO jelentésében szerepel is néhány olyan óvintézkedési lépés, amely csökkentheti a fulladásos halálozások számát. Ezek között olyan egyszerű lépések szerepelnek, mint például a vizek, fürdőhelyek körülkerítése, hogy ne lehessen akadálytalanul a vízbe jutni; az alapfokú úszásoktatás biztosítása minden gyerek számára; az elsősegélynyújtás és az újraélesztés megtanítása minél többeknek, biztonságos gyermekmegőrzők kialakítása a vizek közelében; a hajózásra és a kompokra vonatkozó biztonsági szabályok revíziója; stb.

A jelentés ezen kívül bemutatja olyan országok prevenciós rendszereit, ahol kiemelkedően magas a fulladásos halálozások száma. Javaslatot tesznek arra is a szerzők, hogy ezeket tanulmányozva keressenek olyan jó gyakorlatokat, amelyek alkalmazhatóak más országokban is.

A fuldokló magatartásának megértéséhez fontos tudni, hogy egy bajbajutott nem tudja reálisan értékelni, felmérni a helyzetét, ebből is adódnak azok az ésszerűtlen döntések, melyek adott esetben épp a megmenekülésének akadályává lehetnek. Egy ilyen helyzetben az ember tudati állapota beszűkül, az életösztön felerősödik. Csak egyetlen célja lesz a fuldoklónak: minden áron a víz felszínén maradni, levegőhöz jutni, akár még a mentésre igyekező élete árán is! Sok esetben a mentőt átkarolva, és a víz alá szorítva próbál menekülni a bajbajutott. A vízből mentett személy mentésénél ügyelni kell, hogy a bajbajutott ne tudjon átkarolni, megfogni. A mentett személy felé ne a kezünket nyújtsuk, hanem valamilyen eszközt - mentésre szinte bármilyen eszköz alkalmas.