Különösen a gyerekek lehetnek érintettek az ilyen ritka típusnál. Honnan vehetjük észre, hogy baj van, és mit tehetünk ellene?
A száraz fulladás esetében a gége folyamatosan görcsös állapotban marad, nem lazul el, így a tüdőbe nem kerül folyadék. A fulladások nagyjából 10-20 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A nedves fulladásnál víz kerül a tüdőbe, de elsősorban nem ez okozza az áldozat halálát, hanem az idő, illetve az, hogy a szervezet nem jut elegendő oxigénhez.
Előfordulhat, hogy a víz úgy kerül be a tüdőbe, hogy nem okoz azonnal problémát. Ez megtörténhet például úszástanulás során (amikor a gyerek még nem sajátította el a megfelelő légzéstechnikát) vagy játék közben. A folyadék pedig összegyűlik a tüdőben, tüdőödémát és légzési nehézségeket okozva. Ez a másodlagos fulladás jelensége, mely főleg a gyermekeket érintheti, de szerencsére igen ritka.
A tüdőben lévő folyadék tünetei közé tartozik a köhögés, a mellkasi fájdalom, a nehezített vagy fájdalmas légzés, az extrém fáradtság, kimerültség, a viselkedés megváltozása. Ezek a tünetek az esemény után 1-24 óra után kezdődnek.
Bár a legtöbb esetben ezek a tünetek rövid időn belül maguktól is elmúlnak, érdemes mindenképpen orvoshoz vinni a gyereket. A szükséges vizsgálatok elvégzése után a gyermek megfigyelésre a kórházban maradhat, de gyógyszeres kezelésre a legtöbb esetben nincs szükség. A megfigyelés során ellenőrzik a légutak tisztaságát , a vér oxigénszintjét, illetve azt, hogy vannak-e légzési nehézségei.
A másodlagos fulladás a biztonsági szabályok betartásával megelőzhető, elkerülhető. A kisgyermekeket soha ne hagyjuk felügyelet nélkül , még nagyon sekély vízben sem, lehetőleg minél korábban tanítsuk meg őket úszni, és csak biztonságos helyen engedjük őket fürdeni, játszani.
