Mi csíp, mi harap?
Köztudott, hogy egyes csalánozó (medúzák) és puhatestű (csiga) fajok csípése akár halálos is lehet, de ilyenek szerencsére Magyarországon nem fordulnak elő. A legtöbb fajt magába foglaló ízeltlábúak azonban már okozhatnak kellemetlen emléket.
Méhek és darazsak
A legismertebb, rettegett hazai rovarcsoportok a hártyásszárnyúak közé tartoznak. A méhek és darazsak tojócsöve fullánkká módosult, sőt még méregmirigy is kapcsolódik hozzá. Míg a méhek elsősorban védekezésből csípnek, addig a darazsak területvédelmi okokból spontán támadhatnak. A méhek méregmirigye többek közt peptideket (mellitin), fehérjéket (apamin), aminokat (histamin) és enzimeket (foszfolipáz, hialuronidáz) termel. Ezek általában lokális gyulladást okoznak, de idegbénító (neurotoxikus) és vérnyomáscsökkentő hatásuk is van. Allergiás egyénekre akár halálos is lehet. A darazsak méreganyagai aminokból és polipeptidekből állnak, szúrásuk igen fájdalmas, allergia esetén, vagy ha nagy mennyiségű méreg jut a szervezetbe, halálos is lehet. A méh- és a darázscsípést nem könnyű megkülönböztetni, mivel a méhek fullánkja kicsiny horogban végződik, az esetek többségében az áldozatban marad.
Hangyák, poloskák, bolhák és egyéb kellemetlenségek
A hártyásszárnyúak közé tartozó hangyák egyes fajai is ismertek csípésükről, itt azonban valójában harapás történik. Erős rágó szájszervükkel megsebzik az áldozatot, majd hangyasavat fecskendeznek a sérülésbe. A poloskák is egy teljesen más mechanizmusú sebzést fejlesztettek ki. Szájszervük az ún. szipóka, két részből áll, egy szúrósörtéből, amivel sebzést okoznak és néhány csőből. A csövek egy részén nyálat juttatnak a sebbe (ez okozhat bőrirritációt), más részük a folyadék (vér) felszívásában játszik szerepet. Az 1 cm-t el nem érő bolhák szintén kellemetlen lakótársak. A vérszívó paraziták csípése bőrreakciót vált ki, közismert az ún. bolhaekcéma. A bolhafajok döntő többsége emlősök vérét szívja (kisebb részük madarakét), az ember környezetében leggyakrabban a macskabolha egyedei fordulnak elő.
Tucatnyi hazai rovarcsoport ismert, amelyek egyes fajai védekezésként fejlett rágó szájszervét használja, de többségében ezek a harapások csak fájdalmat okoznak, a bőr folytonosságát megszüntetni nem tudják. Néhányat megemlítve: szöcskék, sáskák, bogarak, de ismételnénk: csupán néhány faj, s harapásuk teljesen ártalmatlan.
Szúnyogok, pókok
A nyári napok nem kívánt vendégei, a szúnyogok a kétszárnyúak közé tartoznak. Szúró-szívó szájszervükkel bőr irritációt okozó vegyületeket juttatnak a bőrbe. Csípésük közepe fehér, tömött, körülötte vörös, csalánkiütésszerű udvar keletkezik. Erősen viszkető, amely néhány óra alatt elmúlik, az elkapart csípés azonban maradandó heggel gyógyul. A legnagyobb veszélyt azonban az általuk terjesztett kórokozók jelentik. Ismert, hogy a trópusokon a malária kórokozóját szúnyogok terjesztik (a második világháború után hazánkban is elterjedt volt), a hazai fajok elsősorban kevésbé veszélyes vírusok terjesztésében játszanak szerepet.
A pókok szájszerve az ún. csáprágó, amely csípőkaromban végződik, a karom végén méregmirigy nyílik. Néhány faj kivételével valamennyi póknak van méregmirigye, amelynek az elsődleges funkciója az áldozat megbénítása. Ismertek olyan fajok, amelyek csípése az emberre is veszélyes, de Közép-Európában nem fordul elő olyan pók, amely komoly veszélyt jelenthet. Néhány hazai faj csípése helyi gyulladást okozhat.
Csípések, harapások ellátása
Nyugtassuk meg a sérültet, ha a fullánk látszik, távolítsuk el, de ügyeljünk arra, hogy a méregmirigyet ne nyomjuk meg. Célszerű a csípés, harapás helyét fertőtleníteni, majd jeges vagy hideg borogatást helyezni rá. Kövessük figyelemmel a sérült állapotát (keringés, légzés), szükség esetén hívjunk orvosi segítséget. A darazsak és hangyák csípése savas kémhatású, ezeket szódabikarbónával, ammónia-oldattal vagy szappanos vízzel semlegesíthetjük. A méhek csípése lúgos kémhatású, ezt ecettel lehet semlegesíteni. Poloska, szúnyog és bolhacsípések esetén érdemes antihisztamint alkalmazni a viszketés csökkentése érdekében.
Allergiás reakciók
Egyes embereknél előfordulhat, hogy allergiásak egyes rovarok (hazánkban elsősorban méhek, darazsak) csípésére. Ilyenkor helyi allergiás reakció, illetve akár az egész szervezetet érintő súlyos allergiás folyamat, ún. anafilaxiás sokk alakulhat ki. Az anafilaxiás folyamat előfeltétele a szenzibilizálódás. Az allergénnel történő első találkozás során ellenanyagok keletkeznek, melyek a hízósejtekhez, illetve a bazofil granulociták felszínéhez kötődnek. Az anafilaxiás reakció elindítója az allergénnel történő újabb találkozás. Hisztamin és egyéb mediátorok felszabadulása indul meg.
Helyi tünetként - még a toxinok hatására - viszketés, fájdalom, bőrpír, duzzanat jelenik meg. Amennyiben allergiás reakció indul, akkor nagyobb területen, akár testszerte viszketés, urticaria (csalánkiütés), bőrpír jelenik meg, melyhez gyengeség, émelygés, hányás társulhat. Súlyos állapotot jelez, ha vérnyomásesés, szapora pulzus, hörgőgörcs miatti nehézlégzés észlelhető. Nagyfokú reakció vagy túlérzékenység esetén a beteg igen gyorsan életveszélyes állapotba kerülhet, ekkor sokktüneteket, légzés-, keringésmegállást észlelhetünk.
Külön kell szólni a nyelv, gége területét érintő folyamatokról. Lehet egyrészt helyi - közvetlen toxinhatás miatt bekövetkező - reakció, például, ha nyári melegben darázs került az üdítőbe, és megisszuk. Másrészt allergiás folyamat részjelenségeként súlyos állapotot jelez. Az ilyen beteg duzzadtnak érzi a torkát, hangja mélyül, rekedtté válik, majd akár beszédképtelenné válik. Nagyfokú duzzanat légúti akadályt, légzési nehézséget, akár fulladást is okozhat. Külsőleg megduzzadhat a nyelv, valamint az ajkak.
Elsősegélynyújtói teendők
A megelőzés allergiás esetekben igen fontos. Képezheti ezt ismert allergén kerülése, állati eredetű csípésektől való óvakodás, esetleg gyógyszer magunknál tartása. Nagyon fontos a gyors felismerés, mely jelen esetben életet menthet. Mindig figyelemfelhívó, ha a tünetek testszerte kialakulnak, illetve ha gyorsan zajlik a folyamat. Ilyen esetekben nem szabad várni, azonnal mentőt kell hívni. Nyugalomba kell helyezni a beteget, szükség esetén sokk-fektetést kell kialakítani. Egyelőre nem széles körben, de megjelentek - súlyos esetben használatos - adrenalin injekciós kiszerelések, melyeteket a rászoruló akár önmagának is beadhat. Ugyanakkor lényegében ez az egyetlen olyan állapotrosszabbodás, amikor gyógyszer adása segélynyújtó által indokolt lehet. Segítséget jelenthet korán adott kalcium .
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet.
Enyhébb tünetek és megfelelő keringés esetén általában antihisztamin-készítmények, szteroid adása történik. Fontos, hogy az ilyen betegek nyugalomba kerüljenek. A gyors állapotrosszabbodás veszélye miatt indokolt infúzió bekötése. Lehetővé válik többszöri gyógyszer bejuttatás, "nyitott vénával" rendelkezünk, hiszen gyors keringés összeomlás esetén nehéz vénát találni a betegnél. Ezen felül megfelelő mennyiségű folyadékot is kell infúzió formájában pótolni. Amennyiben kiérkezéskor már súlyos állapotban található a sérült, akkor elsőnek választandó szer az adrenalin, illetve fel kell készülni az esetleg szükségessé váló újraélesztésre, a légutak eszközös biztosítására.
