A menstruáció ciklikus folyamat, mely az ún. hipotalamusz-hipofízis rendszer szabályozása alatt áll. A hipotalamusz a köztiagy része, és mindennap bizonyos mennyiségű, a hipofízisre (agyalapi mirigyre) ható hormont, Gn-RH-t (gonadotropin releasing hormon) termel. A hipofízis ennek hatására a nők ciklusának első felében tüszőserkentő hormont (FSH-t, azaz follikulusz stimuláló hormont) bocsát a vérbe, ennek hatására pedig a petefészekben a petesejtet rejtő tüszők engedelmeskedve érésnek indulnak.
A menstruáció első napján kezdődik a follikuláris, azaz a tüszőfázis. Ebben a néhány napban a petefészekben érő tüsző működése és az általa termelt hormon határozzák meg az eseményeket. A tüszők tüszőhormonokat, vagyis ösztrogéneket termelnek, melyeknek egyik legfontosabb hatása, hogy a méhnyálkahártya sejtjeit osztódásra bírják, és így a nyálkahártyát megvastagítják. A tüsző megéréséhez és megrepedéséhez közeledve szintén az ösztrogén hatására a méhnyak is felkészül a nagy eseményre, és a spermiumok célját segítő, a petesejtek megtermékenyüléséhez is ideális összetételű nyákot képez.
Közeleg a tüszőrepedés
A hipotalamusz-hipofízis rendszer számára az emelkedő ösztrogénszint azt jelzi, hogy lassan elég lesz az FSH-termelésből, és a tüszőrepedéshez közeledve a hipotalamusz hormonhatása nyomán sárgatestserkentő hormont kezd gyártani. A sárgatest a serkentő hormonok hatására maga is hormontermelésbe kezd, méghozzá a sárgatesthormont, a progeszteront kezdi magából ontani. Ezzel többek között az a célja, hogy a felépült méhnyálkahártyát mirigyes szerkezetűvé és a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá tegye.
A petesejt ez alatt a petevezetőn keresztül a méh felé veszi útját. Ha közben megtermékenyül és beágyazódik, a méhlepény kezdeménye, majd az igazi méhlepény hormonja, a HCG (HCG=humán chorialis gonadotropin) meghosszabbítja a sárgatest életét egészen addig, míg azután maga is képessé válik a sárgatesthormon termelésére, és ezzel biztosítja magának - és a fejlődő magzatnak - a megfelelő ellátást az anyaméhben.
A piros betűs napok
Fogamzás híján a méhnyálkahártya középső és legfelső rétege leválik - ez menstruáció. A menstruációval a méhnyálkahártya darabjai és vér távozik, ehhez adódik hozzá egy kevés hüvelyváladék. Az összvérveszteség általában nem több 60-130 ml-nél, a teljes mennyiség háromnegyede az első két napon távozik.
Menstruációkor az oxitocin hormon hatására a méh simaizomzata összehúzódik, így tudja lelökni a feleslegessé vált nyálkahártyát. Az izom összehúzódása miatt jelentkező enyhe menstruációs fájdalmak az első napok természetes velejárói, és a has puffadásának érzésével járnak együtt. Ilyenkor minden segíthet, ami lazító, feszültségoldó, görcsoldó hatású: egy meleg zuhany, görcsoldó (libapimpó-, orbáncfű-, menta-) tea vagy tabletta, esetleg a hastájék melegítése.
Ha a menstruáció alatt rendszeresen görcsös, kibírhatatlan fájdalmak jelentkeznek, és az enyhe görcsoldók nem segítenek, nőgyógyászhoz kell fordulni.
PMS
A nők többsége már a menstruációs fájdalmak előtt is érzi a "havibaj" közeledtét. Mivel a menstruálók több mint kétharmadának vannak ilyen-olyan tünetei, ezt nem feltétlenül kell kórosnak tekinteni, hiszen a szervezet ciklikus hormonális változásaival vannak összhangban. A kellemetlen panaszokkal járó tünetegyüttest "premenstruációs szindróma" (PMS) néven tartják számon a szakirodalomban, ami kezelést is igényel.
A tapasztalat azt mutatja, hogy megjelenésében közrejátszik a túl magas prolaktinszint - ami fokozza az emlőmirigyek tejtermelését -, ezenkívül pedig befolyásoló tényező lehet még a pajzsmirigy, a mellékvese működése, az atipikus gombás fertőzések, az ösztrogén- és progeszteronszint nem megfelelő aránya és egyéb nőgyógyászati megbetegedések is. Ezek mögé sorakoznak föl a környezeti ártalmak, a túl sok elfogyasztott koffein, a túl zsíros és cukros táplálkozás, a vitamin- és ásványianyag-ellátási zavarok, az alvászavarok, a depresszió, a stressz és a rossz fizikai erőnlét is.
Késik vagy siet
Sok nőnél a beállt ciklus nem pontosan 28 nap hosszúságú: sokan élnek 22-35 napos rendszerességgel jelentkező menstruációval. Ez nem számít rendellenesnek, hiszen a menstruációs holdhónap közben szinte bármi hatással lehet a folyamatra: a stressz, valamilyen váratlan esemény, egy kisebb-nagyobb betegség, sőt a megerőltetés is.
A vérzés első menstruáció utáni kiszámíthatatlanságát érdemes eleinte türelemmel viselni. Ha egy-két év elteltével sem rendeződik, akkor jobb orvoshoz fordulni. Olykor semmi kórosat nem mutatnak ki, és csak a szülés hoz megoldást. Az első és az utolsó menzesz közötti időszakban a terhesség és szoptatás idejét leszámítva minden rendszertelenséggel orvoshoz kell fordulni.
A változókor ugyancsak hozhat vérzéskimaradásokat és elhúzódó vérzéseket, amelyek nem mindig igényelnek beavatkozást, de feltétlenül tudnia kell róluk a nőgyógyásznak, aki eldönti, hogy elfogadható-e az állapot, vagy kezelést igényel.
