Világszerte egyre gyakoribbá válnak azok a megbetegedések, amelyek kialakulásában szerepet játszanak a helytelen táplálkozási és életmódbeli tényezők. Több mint fél évszázada tudjuk, hogy az egészség megőrzésének alapvető feltétele a minőségi táplálkozás. A legfontosabb energiát adó tápanyagok a fehérjék, a zsírok, és a szénhidrátok, ám ezek a szervezet kiegyensúlyozott, harmonikus működéséhez mégsem jelentenek elegendő forrást. Az egészség megőrzésben nagy fontossággal bírnak még a vitaminok, az ásványi anyagok, valamint az élelmi rostok .
A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepelhet. Számos kutató a székrekedést a vastagbél átmeneti adaptációjának, alkalmazkodásának tartja a rostban szegény táplálkozáshoz. A rosthiányos táplálkozás következménye a széklet megkeményedése. Ha a vastagbélnek kemény székletet kell továbbítania, izomzata megnagyobbodik, fokozódik a belső nyomás, amelynek következtében az izomrétegek között létrejön a divertikulum, a vastagbél zsákszerű kiöblösödése.
A divertikulózis az iparilag fejlett országok lakosságának 30-35 százalékát érinti, a századfordulóig viszont patológiai ritkaságnak számított. Joggal nevezhető tehát századunk egyik hiánybetegségének.
Kockázati tényezőként tartják számon a rosthiányos táplálkozást - más tényezőkkel együtt - a vastagbéltumorok kialakulásában. Az egyik feltételezés szerint a rosthiányos táplálkozás következtében megnyúlt tranzitidő elősegíti, hogy az epesavak a vastagbél nyálkahártyáját irritáló karcinogén vegyületekké alakuljanak. A rostokban gazdag táplálkozás csökkenti a bélbaktériumok által képződő karcinogének létrejöttének és a bélfalra kifejtett hatásuknak a lehetőségét.
Az anyagcsere-betegségek közül az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint kifejlődésében veszélyeztető tényező a rostszegény táplálkozás. Az elhízás megakadályozásában a táplálék rostanyagai az energiahasznosulás fiziológiai akadályát jelentik. Rosthiány esetében ez a fiziológiai akadály elmarad.
Az élelmi rostok táplálkozás-élettani jelentőségének a megismerése két angol orvos nevéhez fűződik. Burkitt és Trowel munkájuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a táplálkozási tényezők (élelmirost- és zsírbevitel) és a bélbetegségek között összefüggés van. Különböző európai és afrikai országokban vizsgálták a vastagbéldaganatok előfordulási gyakoriságát. Azokban az országokban volt alacsonyabb a daganatos megbetegedések előfordulásának a száma, ahol a lakosság több élelmi rostot, és kevesebb zsiradékot fogyasztott.
Élelmi rostoknak nevezzük azokat a növényi sejtalkotó komponenseket, amelyek az emberi emésztőenzimek hidrolízisének ellenállnak, az enzimek nem képesek felszívódásra alkalmas kisebb egységekre bontani a rostokat. Megkülönböztetünk oldható és oldhatatlan rostokat.
Oldható rost a pektin, a mézgák, a nyák, néhány hemicellulóz, laktulóz, néhány cukoralkohol, az inulin. A vízoldékony rostanyagok közül legfontosabb a pektin, amely a zöldség- és főzelékfélékben, gyümölcsökben, és a gabonafélék közül a zabkorpában, zabpehelyben található.
A zab értékes forrása mind a vízben oldhatatlan, mind az oldható rostoknak: ez az a kettősség, amely elősegíti az egészséges bélműködést. E rostok állaga zselészerű, amely az emésztőrendszerben megköti az epesavakat, a koleszterint, ezáltal rontja a zsírok és a koleszterin felszívódását, és a vékonybélben akadályozza az epesavak visszaszívódását.
Fontos szerepük van a vér koleszterinszintjének a csökkentésében. Lerövidítik a béltartalom áthaladását a bélcsatornában - csökkentik a tranzitidőt -, ezáltal megakadályozzák a székrekedés kialakulását.
Oldhatatlan rostok közé soroljuk a cellulózt, a hemicellulózt és a lignint, amely megtalálható az olajos magvakban, a hüvelyesekben, a gabonafélékben. Az élelmi rostok fizikai-kémiai sajátságából adódik, hogy a béltartalom térfogatát jelentősen megnövelik, áthaladási idejét lecsökkentik: ennek eredményeként a káros anyagok gyorsabban ürülnek ki az emésztőrendszerből. Növelik a béltartalom mennyiségét, gátolják a székrekedés kialakulását.
Mindkét rosttípus esetében elmondható, hogy a vékonybélben lassítják a tápanyagok felszívódását. Ez kedvező - pl. cukorbetegség esetén -, mert a szénhidrát felszívódás lassításával csökkentik az ún. glikémiás indexet, ritkábban fordulnak elő vércukor-ingadozások, kiegyensúlyozottabbá válik a vércukor szintje.
A rostoknak fontos szerep jut még az energiaszegény étrendben és a testsúlycsökkentő diétában is. A rostdús táplálkozás mellé bőséges folyadékbevitel is szükséges, ami kb. 2 litert jelent naponta. Ha nincs megfelelő mennyiségű folyadék a rostok a nedvességet a bélfalból fogják elvonni, ez pedig inkább a székrekedés kialakulását segíti elő.
Egészségünk megtartása érdekében naponta mintegy 30 g növényi eredetű rostot (gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonaterméket) kell elfogyasztanunk. A hazai táplálkozási felmérések szerint a lakosság élelmi rost fogyasztása nem kielégítő, a javasolt mennyiség felét sem teszi ki.
A szükséges rostmennyiséget gyümölcsökből és zöldségekből is nyerhetjük, de felfokozott, rohanó életvitelünk nem teszi mindig lehetővé a megfelelő táplálékhoz jutást. A szükséges rostokat ún. étrendi rostok bevitelével pótolhatjuk. Az étrendi rostok főként növényi eredetű oldható és oldhatatlan részekből állnak, amit a hasnyálmirigy és a vékonybél enzimrendszere sem képes megemészteni. Feldolgozásuk a vastagbél baktériumflóra fermentációjának eredménye.
Tehát emésztő traktusunk az a hely, ahol a táplálékból az éltető tápanyagok kivonódnak és felszívódnak, életet és jó egészséget biztosítva az egész szervezet számára.
Bélrendszerünk másik feladata a salakanyagok maradéktalan eltávolítása. A rendszer károsodhat a rostszegény étrend, a zsíros húsok fogyasztása, valamint a táplálékkal bekerülő káros anyagok, és a mozgásszegény életmód hatására is.
Túl lassú perisztaltika következtében a salakanyagok visszamaradnak a belekben, és rothadásnak indulnak. Ha azonban a bélmozgás túl gyors, a felszívódás nem elégséges, és a bélen lévő ún. barátságos baktériumok sem tudnak növekedni. Az élelmi rostok segítenek a megfelelő bél perisztaltika fenntartásában.
Egy nemzetközi európai szervezet (EPIC) négy és fél éven keresztül végzett - több mint 500 000 fővel - összehasonlító felmérést. A vizsgálat eredménye bizonyította, hogy azok között a résztvevők között, akik naponta átlag 35 g növényi rostot fogyasztottak, 40 százalékkal kisebb volt a vastagbélrák előfordulása, mint azoknál, akik naponta csak a szokásos 15 g rostot fogyasztották. XI.évf./12.sz.
