A tánc nemcsak önfeledt mulatozást takarhat, hiszen segítségével önismereti tréningek, komoly pszichoterápiás gyakorlatok is végezhetők. Ebből kiindulva pedig nem véletlen az sem, hogy a pszichológusok sikerrel alkalmazzák a zenés mozgásra épülő táncterápiát minden olyan problémánál, amelyet alapesetben pszichoterápiás módszerekkel kezelnek. "A táncterápia a legtöbb pszichés probléma és betegség kezelésére alkalmas, de önismereti módszerként is használható. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy ez a módszer nemcsak pszichés panaszok esetén alkalmazható, hanem segíthet abban is, hogy képesek legyünk saját problémáinkkal foglalkozni, elakadásinkon túljutni – mondja lapunknak Kiss Tibor Cece klinikai szakpszichológus, integrált kifejezés- és táncterapeuta.
Az úgynevezett integrált táncterápia már nem csak mozgással és tánccal foglalkozik, hanem egyéb művészetterápiás eszközökkel is. "Mi például szoktunk rajzolni és agyagozni, sőt van, hogy gipszmaszkot is készítünk. Ennek oka pedig az, hogy ezen tevékenységekkel a mozgás és tánc során gyűjtött élményeket ki lehet fejezni, meg lehet beszélni" - meséli a szakember.
Közös többszörös
A táncterápia alapvetően egy olyan csoportterápiás módszer, amelynek többféle típusa van. Egyrészt vannak olyan csoportok, amelyekben azonos problémákkal, például pszichoszomatikus betegségekkel és evészavarokkal küzdő emberek dolgoznak. Ezek közé sorolhatók azon csoportok is, amelyek pszichiátriai osztályokon működnek, és amelyek a betegek kiegészítő kezelésében töltenek be fontos szerepet. A táncterápiás csoportok másik fő típusába a vegyes csoportok tartoznak. "Ez esetben éppen az segít, hogy nem egyforma problémájú emberek vannak együtt. Sőt továbbmegyek, mert ezen csoportokban épp az az érdekes, hogy a többféle panasszal küzdő emberek közé olyan tagok is bekerülnek, aki pusztán önismereti célból vesznek részt a foglalkozásokon" – magyarázza a táncterapeuta, majd hozzáteszi, hogy a táncterápiás foglalkozások minden esetben sok időt vesznek igénybe: "Egy-egy foglalkozás 3–5 órán át tart, ami viszonylag hosszú időnek számít. De erre szükség is van, hiszen ez a terápia nemcsak a mozgásról szól, hanem fontos része az is, hogy megbeszéljük a tánc közben történteket."
Kötelező menetrend?
Mint megtudtuk, maga a terápia mindig azzal kezdődik, hogy a csoport összeül egy-egy kisebb tornateremben vagy táncstúdióban. "A foglalkozás mindig egy olyan nyitókörre indul, amikor mindenki elmondja, hogy érzi magát. Ezt követően "mozgásba jövünk", és hogy ráhangolódjunk a táncra, bemelegítő mozgássorozatokat végzünk. Ha már mozgásba jött a testünk, páros- vagy kis csoportos játékokba kezdünk, attól függően, hogy hol tart a csoport, vagy van-e valamilyen aktuális téma – mondja szakértőnk. Mint megtudtuk, ilyenkor az egyik legismertebb alapjáték a tükrözős mozgás. "Ez esetben az alapinstrukció mindössze annyi, hogy az egyik embernek zenére kell mozognia, a másiknak pedig vele szemben, tükörképként kell követi a mozgását. Hála ennek, egyrészt kapcsolatba tudunk kerülni a társunkkal, másrészt pedig rá tudunk hangolódni egy másik emberre. És persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ki tudunk próbálni olyan mozdulatokat, amelyek nekünk eszünkbe se jutnának. Azaz tágíthatjuk a mozgásrepertoárunkat is."
Érteni tudni kell
A táncterápia legfontosabb szerepe persze nem a mozgás fejlesztése, hanem az, hogy segítségével építhessük a testtudatunkat. Ebbe pedig nemcsak a test jelzéseinek értelmezése tartozik bele, hanem az is, hogy a mozgás segítségével kapcsolódhassunk egy másik emberhez, és rájöhessünk, milyen mintázatok jelennek meg a mozgásunkban. Az ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan közelítünk a másikhoz. Nyitottsággal? Vagy azt várjuk, hogy a másik ember jöjjön oda hozzánk, és csak azt követően nyitunk felé. Mindennek önismereti szempontból órási jelentősége van, nem véletlen, hogy a táncterápiás foglalkozásoknak fontos részét képezi az is, hogy a részvevők elmeséljék és megbeszéljék a tánc során szerzett és átélt élményeiket.
